The Road Within (2014) 35

Három problámákkal küszködő fiatal, a Tourette-szindrómás Vincent, az anorexiás Marie és a kényszeres Alex egy kocsiban találják magukat összezárva, szökésben egy intézetből, úton az óceán felé. Félig kényszerű összezártságuk során nemcsak a külvilág nehézségeivel, hanem önmagukkal is szembe… [tovább]

angol

Képek 20

Szereposztás

Zoë KravitzMarie
Robert PatrickRobert
Dev PatelAlex
Robert SheehanVincent
Kyra SedgwickDr. Mia Rose
Ali HillisMonica
Cooper RothBoy
Matt RiedyCop
Eric MathenyMatt
Yanna Fabiannővér
Hirdetés

Kedvencelte 6

Várólistára tette 72


Kiemelt értékelések

NaNa_88 

20 perce vége a filmnek és én még mindig mosolygok. :))) Amikor írtam még csak 20 perc volt. :D
Ez most nekem nagyon beleírta magát a szívembe. Édes, kedves, megható.
A történet rém egyszerű, és mégis sikerült rengeteg érzelmet belevinni. Rengeteget nevettem, a végére hagyták szokás szerint a sírósabbat.
Robert Sheehan volt az oka, hogy megnéztem a filmet és nem is csalódtam. Bár az is igaz, hogy ha nem ő játssza el a szerepet, akkor is szerettem volna a történetet, csak maximum nem zúgok bele az illetőbe. :D Innen távolról nyomnék egy csókot a homlokára. :D https://68.media.tumblr.com/a197bce723dd1dff720e03b765e…
Attól függetlenül, hogy keserédes a történet, melegséggel tölti el az embert, és jó érzéssel kel fel a tv elől. Bárhol, bármikor. :3
http://plezirmagazin.net/wp-content/uploads/2017/01/Top…

Senki ember fia szájából még nem hallottam ennyiszer a cunt szót. :D Sok benne a káromkodás, de az is humorforrás a legtöbb esetben. És alapköve a sztorinak, szóval… Azzal nem lehet mit kezdeni. :D

Charityy 

Nagyon szeretem az indie filmeket, meg a road movie-kat, így ez is elnyerte tetszésemet.
Imádtam a három főszereplőt, a humorukat, a kapcsolatukat. Jó volt látni, hogy a betegségük egyáltalán nem akadályozza őket, inkább próbálják a maximumot kihozni magukból.
Igazi feel good movie, végig mosolyogtam rajta.
Még több ilyet!

Rekaboni

Van valami ebben a filmben, amitől jó kedved lesz. Egyetlen hibája vége, ami elég gyengusra sikerült, valamint engem érdekelt volna Marie és Alex háttere is, mert végig lehetett érezni, hogy érdekes dolgok lennének még ott. Na mindegy, ettől eltekintve, egy nagyon kis aranyos és kedves film, sok-sok káromkodással :D

Marla_Singer

Különleges humorú film, kedves karakterek. Szerettem ezt a filmet.

csokidani 

Szeretem film. Nem is akarom elemezni, nezze meg mindenki.

Andilány 

Valamiért kiment a fejemből a dráma címke és azt hittem ez egy vidám kis vígjáték lesz. Elég nagyot tévedtem. Viszont nagyon tetszett a film. Az elején még én is feszengve néztem, mert nem tudtam, hogy most nevethetek-e én azon, hogy Vincent a Tourette-szindróma miatt ilyesmiket csinál vagy ez tényleg kínos. De aztán egyre jobban a szívembe lopták magukat a szereplők, mindegyikük a saját betegségével, amikről igazából nem is nagyon tehetnek. Bevallom, volt pár rész, ahol elpityeredtem, jól megrágott most engem ez a film. Elgondolkodtatott sok dolgon. Örülök, hogy megnéztem. Köszi @NaNa_88 a Robert mániádnak. :D

1 hozzászólás
gregsys

Egy szuszra néztem végig, és abszolút nem bántam meg. Nagyon tetszett, nagyon elgondolkodtatott. Dev Patel miatt kezdtem el megnézni, és nem is csalódtam benne, de új kedvencet avattam, Sheerant :D Meg ezt a filmet is. Azt hiszem jó párszor újranézős lesz.

2 hozzászólás
StAngela

Hmmm….fura, de nagyon bejött. Bár ezen nem is kéne csodálkoznom, hiszen amúgy is csípem az elborult filmeket. Mindenesetre ez valahogy más volt, mint azok amiket eddig láttam mentális zavarral küzdőkről, depressziósokról, öngyilkosságot elkövetőkről stb.
Ez kifejezetten üdítő jellegű volt, sehol a borongós, világból kiszakított hangulat!
Ráadásul végre egy icipicit többet tudok arról, mi is az a Tourette-szindróma, legalábbis ami a tüneteit illeti. (Megérzésem szerint leszek olyan elvetemült, hogy utána olvassak ennek a betegségnek. :D ) Nos Vincent abszolút mókás volt számomra emiatt, de persze iszonyú lenne a helyzetében lenni. Ő viszont egész jól kezelte.
Alexban néha kicsit magamra ismertem. Én is szeretem ha minden tiszta és lehetőleg higiénikus körülöttem, de persze nem megszállottan. (Az nálam kimerül a kézmosások gyakoriságában, bár ma már az sem ölt durva méreteket.)
Marie-t pedig egyszerűen imádtam. A fura hajával, a befelé fordulásába vegyülő vidám énjével és az anorexiájával. Vele volt a legkönnyebb azonosulnom, mivel már jó néhány könyvön végigrágtam magam, ami az evészavarokról és leginkább az anorexiáról szólt. Arról nem is beszélve, hogy mennyire képben vagyok hogyan álcázzák a súlycsökkenésüket és azt hogy nem esznek. (Szóval kicsit megszállottja vagyok a témának, de leendő dietetikusként talán nem is olyan nagy baj. :) )
Az egész út izgalmas volt ezzel a három fiatallal, ráadásul a kalandjaik is sokszor megmosolyogtattak. Szerencsére még mondanivalója is volt a filmnek, nevezetesen az apa kontra beteg fiú kontextusban. A vége igazából várható volt, de azért ettől még ugyanolyan melegséggel töltött el.
Egyedül azt sajnálom, hogy végül egy elég semmitmondó jelenettel zárult a film, amiből Marie-t kihagyták. Ez az egyetlen negatívum benne illetve talán az, hogy Alex és Marie családi hátteréről, a betegségük kezdetéről nem esett sok szó. Ezt leszámítva nekem bejött!

Corvus_CoRex 

Jaj de jó, megint én leszek a kakukk tojás vagy fekete bari vagy mi… hahaha, most jut eszembe! Ha lenne egy fekete/sötét bőrű barátom, fekete barinak hívnám! X,D

Na szóval, ez is a „másra számítottam” kategória nálam. Azt hittem, többet kalandoznak majd. Úgy értem, mint mikor felmásztak a hegyre, na annak nagyon megörültem! Ez évben végre, az előző jó néhány évhez képest, jó sokat voltam megint erdőben/hegyvidékes helyen, úgyhogy aaa~♥ Csak ugye én azt hittem, hogy több ilyesmi lesz benne. Azért persze így se volt rossz, de ilyen szempontból annyira jó se.
Ha fiatalabb lennék, (sokkal fiatalabb, mint ma… :))) spoiler) lehet jobban tetszett volna.
De asszem már totál kiégtem… DX
Mondjuk már akkor is ezt hittem, mikor jóval fiatalabb voltam. Meg már azelőtt is.
Úgy tűnik mindig van lejjebb… :s

Amúgy csak nekem tűnt úgy, igaz egyik betegségnek sem vagyok szakértője, még csak nagy ismerője se, mégis valamiért az volt az érzésem, hogy mindhármuknak próbáltak +1 szindrómát vagy minek híjákot adni. @_@" Pl. a tourette-esek nem összevissza káromkodnak? Itt meg többször volt, hogy témába vágóan jöttek a szitkok. Pl a papnál, hogy pedo, az anorexiásra meg volt valami, amivel a súlyára utalt. Az anorexiás meg miért hánytatta magát? Azt nem a bulímiások csinálják? Nekem úgy rémlik, hogy az anorexiások nem esznek, ha mégis, akkor egyből futnak, ugrálnak, edzenek. A bulímiás meg nyugisan eszik, mert tudja, hogy utána úgyis fut rókázni. A tisztaságmániások meg nem szoktak ismételgetni, mint itt az ajtónyitogatás, az valami másik betegséghez kapcsolódik, nem? Viszont tudtommal mindig ugyanannyiszor kell elismételni az adott dolgot, itt meg volt, hogy a bejárati ajtót 3x nyitogatta, a kocsiajtót meg volt, hogy talán 5x is, aztán máskor csak 3x… nem mintha számoltam volna, csak valahogy úgy tűnt.

És zavart a pontatlanság. X)
De ezzel nem azt mondom, hogy aki tisztaságmániás, az akkor már nem lehet ajtónyitogató mániás is, csak nah, nekem olyan zavarosak voltak a kórképek. X)

Mondom mindezeket úgy, hogy nekem is gondjaim vannak a higiéniával és ugyanezt érzem, tényleg nagyon beszűkíti a világot. Annak ellenére, hogy nálam azért nem ennyire súlyos a dolog. De egy ideje már dolgozok rajta. A vicc az volt itt nekem, hogy a(z 1ik) kutyusom Rose. Na ő segít nekem ebben a tisztaság dologban. És a filmben is Dr. Rose volt a doki. :D Úgyhogy a film óta Dr. Rose a kutyusom, ha a koszmosz dolgokról van szó. Bár az is igaz, hogy én másképp reagálok az emberi és az állati koszokra. Utóbbit sokkal jobban elviselem.
Ismételgetni is szoktam dolgokat, csak nem úgy, ahogy itt a filmben. Ezen is próbálok már jó ideje dolgozni. Mindig mondom magamnak, hogy nem vagyok hülye, előbb néztem meg, be van kulcsolva a kapu/ajtó.

De aztán sokszor mégis van, hogy visszaszaladok leellenőrizni. Aztán később, ha arra járok, megint…
Az evéssel is vannak gondjaim, csak nálam az, hogy nem figyelek oda rá. Bármit megeszek és lehetőleg addig eszek, amíg szét nem repedek. Szó szerint betegre eszem magam. Sokszor majd el hányom magam. De nem teszem. Az pocséklás lenne. (Nem mintha a túlevés nem az lenne…) Meg mikor van rá lehetőségem, miután jól belaktam, átadom magam a kajakómának. Elfekszek, alszok x órát és… felkelek farkas éhesen és kezdem újra az evést. DX Ezen is próbálok dolgozni, de ez nehezebb.
Tourette-em nincs, én csak alapból sokat káromkodok. Meg dührohamaim voltak régebben. Mondjuk akkoriban talán kevesebbet káromkodtam. Úgy látszik, ahogy öregebb leszek, úgy válok dühös fiatalból mocskos szájú véns~~e~~éggé. DX

És vannak még nyavalyáim ottan, ahonnan ezek is jönnek. Mert ugye ez a lényeg. Mindennek van egy forrása. Jó, itt mondjuk a tourette pont nem úgy jön, mint a tisztaságmánia vagy az anorexia, de idővel annak is megvan a maga hozadéka…

Amúgy Alex tényleg meleg volt? :o
Lol, máris jobban tetszett volna a sztori, ha ő jön össze Vincent-el! XD Egyből 10*-ot adtam volna. =DDD

Lol, nem, amúgy nem. Nem adtam volna akkor se 10-et… talán… :)

Fiataloknak mindenesetre ajánlom!
Hátha rajtuk még segít…
Én meg… temetem tovább magam… X)))

Jah, meg a felnőtt-gyerek „üldözés”, meg az apa-fia egymásra találás kicsit emlékeztetett a 80-90-es évek családi mozijaira. Volt benne egy kis cukros-rózsaszínes pálfordulás akármi, de ennek örültem. Szeretem a régi családi filmeket…

spoiler


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján