The Riot Club (2014) 58% 35★

Sam Claflin se volt még ennyire unszimpatikus! :D
Milyen is az, amikor a temérdek pénz arroganciával párosul egy csapat fiatalban, akik túl sokat képzelnek magukról? Kb erről szól ez a történet.

Ennyi beképzelt s***fejet egy filmben! Egy picit felhúztam magam a filmen. Nem csak, hogy beképzelt, elkényeztetett piperkőcök, de azt hiszik, hogy pénzzel bármit el lehet intézni. És az a baj, hogy legtöbbször tényleg el lehet. :(

Nem tudom, hogy ezt értékelésnek lehet nevezni vagy sem, de mindenképp leírom a véleményem.
Kezdem azzal, hogy itt mindenképp külön kell választani a dolgokat, vagyis a cselekményt a film minőségétől. Másképp nem lehet értékelni és még abban sem vagyok biztos, hogy tudom-e csillaggal értékelni.
Sajnálatos, hogy ilyen dolgok megtörténnek. Sajnálatos, hogy vannak olyanok, akik mindent, de aztán tényleg mindent megengedhetnek maguknak azért, mert megvan hozzá az anyagi és hatalmi hátterük. Sajnos ilyen dolgok ma is megtörténnek, minden szinten. Megtörténik az iskolában, az egyetemen, a politikai életben és még sorolhatnám.
Elég nehéz volt végignézni. Az elején nagyon tetszett, mert bemutatta az oxfordi diákéletet, ami ugye azért picit más, mint az új felsőoktatási egységekben zajló élet. De ez sajnos nem tartott sokáig. Hamar kibontakozik a cselekmény és a néző rájön, hogy ez bizony nem full joy and happiness és onnan már más szemekkel nézi az egészet.
Bármennyire elítélendő az, amit ezek a barmok tettek (elnézést a kifejezésért, de jobbat nem lehet erre találni), mégis értékelem a filmet, mert ezt a kényes, súlyos és mai napig létező problémát bemutatta és kell, mert ezt nem lehet és nem is szabad szönyeg alá seperni. Szerintem nagyon jól kidolgozott a maga műfajában. A színészek pedig jól alakítanak.
Douglas Booth-t most látom először rossz fiú szerepében, de ezt is remekül megcsinálta. Max Irons is nagyon tetszett.
Azt gondolom mégsem fogom csillagozni, mert sokan a csillagozást a cselekményre adják, de a film mindenképp jó. Ismétlem, a film, nem a cselekény!

Unatkozó, önelégült, gazdag ficsúrok……………….bármit tesznek mindent megúsznak? Csak mert pénzük van? Undorító világban élünk :( Sose értettem miért jó buli szétverni mindent (biztos bennem van a hiba)? Nem értettem Lauren miért maradt 2 mondatnál tovább a srácokkal? Ahogy benyitott már látnia kellett volna, hogy itt nem éppen „józan” buli zajlik. Nem kellett volna erőltetnie a beszélgetést, és Miles is miért maradt végig, főleg miután Laurent megalázták a többiek? Nem értettem Alistair mozgatórugóit sem. Kire vagy mire pipa az egész film alatt? A szüleire, a legendás tesójára, a szegényekre, Milesra, vagy nagyjából mindenre és mindenkire?
Érdekes film volt, de az tuti,hogy soha többet nem szeretném látni. Pedig Max Irons nagyon jó volt benne, és a gusztustalan szerepe ellenére tetszett Sam Claflin játéka is. Végre kapott egy kis karaktert, amit aztán annyira jól hozott, hogy a film után csakis utálni lehetett :D :D

Hogy én ezt mennyire vártam, és mekkorát csalódtam benne. A srácok remek színészek, Douglas Booth mostanában kezd kedvenc lenni, Sam Claflin hungergames óta, dehogy ez a film mekkora baromság. A gazdagok megúsznak szinte mindent mi?

Azt hiszem, nem gondolunk bele milyen iszonyú bátor dolog olyan filmet csinálni, ahol egy szereplőt sem lehet kedvelni, de egyetlen egyet sem. Ezzel máris kiesik az egyik fő faktor, amiért a néző élvezheti a filmet és amúgy most így belegondolva nem is ezt a szót használnám arra, amit a nézése közben éreztem. Mert itt tényleg minden fiú romlott és undorító a helyes pofija meg a nevetséges angol akcentusa mögött.Tulajdonképpen bicskanyitogatóból megyünk át szép lassan gyomorforgatóba, és azt átmenet olyan természetes, olyan észrevehetetlen, hogy attól az egész történet csak még sötétebb lesz.

A történet valami katasztrófa spoiler. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy ilyen karaktereket eljátszani ilyen hitelesen… le a kalappal a színészek előtt. Sam Claflin is sikeresen megutáltatta magát velem a film végére, szóval lehet újra meg kéne néznem az Éhezők viadalát mert nem szeretném utálni…

Barátnőkkel néztem, közben jó nagyokat anyáztunk.
Egyszeri alkalomnak jó volt, bár értelme nem sok van, a karakterek meg olyan hülyék, hogy nem tudom, hogy vették fel őket egyetemre.

Sok kérdést felvet ez az alkotás, sokat meg is válaszol, egyfajta görbetükör is. Hiszen pénzzel sok mindent megvehetsz, de emberséget nem.

Nem tudom rendesen értékelni ezt a filmet: Az alapötlet meg a téma egész jó választás. A társadalmi rétegek közötti különbség, a gazdag ficsúrok arroganciája, és hogyan teszik tönkre az emberek életét az ilyen közömbös, undok emberek. De valahol úgy éreztem, hogy túl lassan hömpölyög, bár történetileg van azért lényege a legtöbb jelenetnek, mégis eléggé szétcsúszott volt. Lauren és Miles romantikája felesleges, de mégis lényeges olyan szempontból, hogy később Miles hogyan idegenedik el tőle. Szóval ehh, ki tudja, lehet engem nem talált el ez teljesen, de a találásból akkor is hiányzik valami.

A csoportmentalitás, a kétségbeesetten közösséghez való tartozást jól ábrázolja, és Miles és Alistair képében két különféle nézőpontot is kapunk a Riot Clubhoz, míg Milest valamennyire megértjük, mert egész földhözragadt, amíg el nem söpri a csoporthoz tartozás, addig Alistair pont az ellenpontja a született gazdagság felsőbbrendűségi arroganciájával.

Bármennyire is suta a történet ritmusa, az éttermi jelenet szerintem bravúrosan építi fel a feszültséget: Látjuk, hogy először csak bunkók módjára nem törődnek a többiekkel és hangoskodnak, majd különfélén aláznak meg embereket – először a felbérelt lányt, majd Laurent, ami szintén szépen mutatja, hogy minden nőt csak darab húsnak néznek, és ez után a törés-zúzás abszolút tudtunkra adja, hogy nem értik és nem becsülik nem csak a másik ember tulajdonát, de magát a másik embert sem, mert annyira nem létezik semmi számukra.