The Broken Tower (2011) 30% 1★

Kezdjük ott, hogy ez egy művészfilm (jobb magyarázatot nem találtam a látottakra). Az, hogy fekete-fehér, kézikamerás, hát oké. De! Jelenetek egymás után dobálva pocsék vágással, botrányosan gyenge hangminőséggel, néha a némafilmeket idéző felirattal, majd utána jön a hangtalan (vagy épp nyögésekkel tarkított) cselekmény, netán versfelolvasás, nagy ritkán egy-egy értelmetlen párbeszéd. Volt egy odadobott jelenet, ahogy egy szépfiúra rácsorgott a tehén nyála. Szó szerint. Múúúú. Aztán volt, hogy hősünk A-ból B-be zsákokat cipelt 5 percen keresztül. Lihegve. Vagy épp szaladt fel a lépcsőn. Ezt is lihegve. Vagy épp az ágyban hempergett. Naná, hogy lihegve. Ennek is biztos megvolt a maga mély mondanivalója csak elfelejtettem kitalálni, mi az. Aztán rájöttem, hogy nyilván ismernem kéne Hart Crane verseit, hogy a látottakat élvezni tudjam. Csak az a bökkenő, hogy ez alapján messze elkerülök mindent, ami Crane fejéből pattant ki.
A költészethez én továbbra is hülye vagyok. Ha megfilmesítik, akkor pláne.
Annyira nem akarom lehúzni (mert nyilván bennem van a hiba), így James Franco-nak jár egy csillag, mert azért látszott rajta az igyekezet, hogy ő most megmutatja milyen merész (színész vagy, öcsém, az a dolgod, hogy merész legyél), meg a kistesójának is jár egy pont, mert mégiscsak egy tehén nyála folyt rá. Shannon nem kap semmit, mert ha megszólalt, az volt a baj, ha nem mondott semmit, akkor meg az. Elvártam volna tőle, hogy megőrüljön a film alatt és a falra kenje a főhőst, de nem őrült meg és különben is, máshova kente fel…
De egy csillag nekem is jár, mert majdnem 2, azaz kettő órát kibírtam anélkül, hogy meghibbantam volna.