Távkapcs (2006) 69% 384★

Ha nem viszi túlzásba a trágárságot, én mindig szerettem Adam Sandler vígjátékait. Ez pedig azért jóval többet mutat vígjátéknál. Miközben nevet az ember, azért végig szomorkás, keserű, vannak gyönyörű és szívszorító jelenetei, és egy nagyon erős, nagyon fontos tanulsága. Kreatív, egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő film, amit én bátran ajánlok. Ha jól emlékszem, mikor először láttam, nagyjából tizenkét-tizenhárom évesen, kicsit meg is könnyeztem néhány jelenetét.

Én nagyon szeretem ezt a filmet. :)
Sokszor láttam már és még biztos meg fogom nézni.
Tanulságos és szórakoztató.

Kedvenc, vége síratós. :)

Ez egy nagyon szomorú film. Több szempontból is nagyon szomorú.
Egyrészt tanúi lehetünk annak, ahogy David Hasselhoff megalázza magát, mert elvállal egy szerepet, amiben Adam Sandler pofán fingja őt. Nos persze tudjuk, hogy Hasselhoff a klipjeivel amúgy is elég mazochista, de az ember azt gondolná, hogy még nála is van egy szint, ami alá már nem süllyed le.
A másik, ami miatt rettentő szomorú ez a film, az az, hogy Adam Sandler megpróbálja benne egálba hozni a könnyfakasztó drámát és a baszós fingós poénokat. Igazság szerint nem tudom, hogy ezen sírnom vagy nevetnem kéne, de az, hogy egyik sem igazán sikerül inkább csak furcsán zavarttá tesz. Klikk! – ez a kikapcs volt.

Hogy én mennyire nem szeretem Adam Sandlert, és mennyire értékelem ezt a filmjét. Talán mert jól hozza benne a pofátlan, nagyképű alakot, aki folyamatosan változik meg… pontosabban épül le, majd gondolja végig, mi végre tesz mit. Mondjuk, ha nem lett volna a feleséget, a szüleit és a felnőtt fiát játszó színész, lehet ment volna a levesbe, de így nagyon egybeállt.

Ami engem megrázott, és sikerült rajta sírnom egy kicsit, az, amikor spoiler. Amin sírtam úgy igazán, az a spoiler. Ami még nagyon beleillett, az a spoiler.

Általános sulis koromban mesélt a hittantanár egy olyan történetet, hogy egy ember nem volt megelégedve az életével, nem bírta elviselni a nehézségeket, mindig azt várta, hogy mikor lesz már valami jó. Kapott egy valakitől egy gombolyag fonalat, azzal, hogy ha úgy érzi, azt a részt kihagyná az életéből, ahol éppen van, akkor csak tekerjen le egy kis fonalat. Na, a történet főhőse könnyelműen használgatta is e fonalat, minden rosszon átsiklott, csak a jó dolgokat élte meg. Addig-addig, hogy letekert a gombolyagról az arany színű fonálrészt, majd az ezüstöt is, és hipp-hopp elért a bronz részhez, egy pici fonálmaradékhoz, ami azt jelentette, hogy amint az is elfogy, vége lesz az életének. És amikor ez tudatosult benne, akkor kezdte bánni, hogy úgy átsiklott az életén…
Nem tudom, honnan szedte a hittan tanárom ezt a történetet, de ez valahogy megmaradt az emlékezetemben, időnként eszembe jutott a későbbiek folyamán, amikor valamilyen nehézséggel küzdöttem. És aztán 2006-ban megjelent a Távkapcs című film, ami később eljutott hozzám is. Nagyon-nagyon szerettem/szeretem..!! Vicces, meghitt, elgondolkodtató… Imádom! :)

Szerintem mélységesen szomorú…

Nekem abszolút kedvenc ez a film! Nem tudom soha megunni. :)

Én ezen sírtam. ;)

Kedvenc Adam Sandler filmem.Kellően humoros és drámai.