Szökés Dannemorából (2018–2018) 77% 26★

Gondolkodtam, hogy vajon jó-e az nekünk, ha egy ilyen jellegű, valós esetet megfilmesítenek és még el is kezdjük dicsérni a látottakat. Mivel ez ugye két gyilkos és a körülöttük élő, szintén nem túl gerinces emberek története. De úgy gondolom, hogy egyrészt tanulságul kell(ene) szolgálnia másoknak, hogy ne kövessenek el ilyen hibákat, ne szegjék meg a szabályokat, és ilyen embereknek ne higgyék el a hamis meséket. Másrészről nem tudom nem agyon dicsérni a mögötte lévő filmes munkát, mert egészen kiemelkedő minőséget kaptunk! Ben Stiller tökéletes rendezést mutatott be. Minden a helyén volt, látszott, hogy aprólékosan végiggondolta az utolsó filmkockáig, hogy mit és hogyan akar nekünk átadni. Az operatőrnek is jár a vállon veregetés, szép felvételeket láthatunk, jó beállításokkal, és az írók is kitettek magukért. De a sorozat igazi lelkét ezúttal is a színészek adták természetesen. Arquette valami eszméletlen nagyot alakít! Teljesen átváltozott az öregedő, nem túl okos, se szép, kisvárosi nővé, aki az egész eset egyik kulcsfigurájává vált. Egy pillanatig sem kérdőjeleztem meg a valódiságát, ráadásul elég bevállalósnak is mondhatjuk a szerepet. A másik nagy átalakuló Del Toro volt, nála is dobtam egy hátast. Megint sikerült egy teljesen eltérő személyiséget összeraknia, aki nyomokban sem emlékeztetett az eddig látott alakításaira. Olyan légkört és feszültséget tudtak teremteni, hogy a képernyő elé szögeztek egész idő alatt. De a mellékszereplők is kitettek magukért. Nekem nagyon tetszett ez a megvalósítás, a csillagozás is ennek szól, a többi meg, a valóság… nos, az nem tetszett spoiler

Nagyon durva, hogy egyre gyorsabban filmesítenek meg egy-egy „szenzációs” hírt. Ugyanakkor szomorú is, hogy ennyire pozitívan mutatták be a két főkolompost. Oké, a szökésről szólt az egész, tehát ez nem az a flashbackekkel teletűzdelt, megbántam, hogy feldaraboltam a volt főnökömet, vagy jaj, hogy sajnálom, hogy hidegvérrel megöltem egy rendőrt mea culpás feldolgozás lesz. Persze szántak rá időt, hogy a végén azért bemutassák az „előzményeket”, de szerintem túl későn jött.
Szimpátia részemről nulla volt, bármelyik karaktert is néztem (tudom, nem is volt cél). Egytől egyig mindegyik visszataszító volt és nem értem, hogy az ilyenek egyáltalán hogy „működhetnek”. Nem érdemlik meg, hogy film, vagy sorozat formájában bemutassák őket.

Ben Stiller kétségkívül jobb rendező, mint színész, a kamera másik oldalán kellett volna megkezdenie pályafutását. Nálunk nem nagyon elterjedt, a közelmúltban megtörtént eseményeken alapuló történetet prisonbreakesítette meg Beckur, nem is akárhogy, egyet lépünk előre és vagy hármat mindig vissza. A minisorozat a legnagyobb unalomból és érdektelenségből indul, hogy jól megágyazzon a további izgalmaknak. A sorozat felépítése is egyedi, az utolsó előtti epizód egy kicsit lecsillapít, hogy a főszereplőket a white trashnek köszönhetően ne tekinthessük hősöknek, a készítők jól mozgatják a szálakat. Az utána érkező epizódot egész estésre nyújtották, ami még így is kevésnek tűnik. Előtte pedig láthatunk egy fantasztikus tízperces snittet, bravúros operatőri munka, aminek külön podcastet szántak, de összességében is a hosszú jelenetekkel kooperálnak. A maradék időben meg nézhetjük Del Toro, Dano, Lange illetve Arquette játékát, ki utóbbi viszi hátán a sorit. Valamiért a Showtime a történetet sokkal régebbre helyezi az időben, mint ahogy valójában történt, de lehet csak a börtön korszellemét ábrázolják ezzel a filmes fényképezéssel és díszlettel.
Minden a helyén van, zene, kép, dráma, izgalom, Stiller zseniális munkát tett le, várjuk a következőt.

Egy munkatársnőm ajánlotta ezt a minisorozatot. Mikor megtudtam, hogy Benicio del Toro is játszik benne, egyből dobtam a jelet letöltenivalót otthon ( :D ), hogy megvan a hétvégi program. A történet üteme jó volt, bár nekem kevésbé tetszett, hogy az utolsó előtti részre időzítették a visszaemlékezést (az egész epizód lényegében csak erről szólt).