Szerelem korhatár nélkül (1973) 83% 7★

Bármennyire is szeretnék rosszat mondani erre a filmre, nem tudok. Hogy miért szeretnék rosszat mondani? Nem tudom. Talán azért, mert egy kicsit nehezen indult és akkor még zsigerből utáltam a főszereplőt, aztán rájöttem, hogy az ő életszemléletének megismeréséhez szükség volt minden egyes momentumra a filmben. A karakterek nagyon jól kidolgozottak, a színészek tökéletes választásnak bizonyultak a szerepre.
Breezy gondolkodásmódját, életszemléletét és a világhoz való hozzáállását sikerült olyan jól átadnia Eastwoodnak, hogy ezek után ha valaki megbotránkozik azon, amit lát, arra azt mondom, hogy nem is akarta beengedni a filmet.

Ez a film olyan volt nekem, mint tengernek a vihar: alaposan „felkavarta az állóvizemet”.
Bevallom, a harmadik etapban, az utolsó előtti pillanatig szinte már dühöngtem, hogy úristen, hát csak megint megkapom az arcomba a szokásos – didaktikus – klisét, és majd úgy, de úgy le fogom én itt húzni ezt a filmet az értékelésben, mint annak a rendje. Aztán, mi történt?… Vége lett a filmnek, én meg bömböltem, mint egy kisbaba.
Ahogy egy nagy kedvencem esetében ( Noce blanche (1989) ), úgy itt is sikerült úgy indítanom a mozival való találkozásomat, hogy vonogatom a szemöldökömet a főhősnőre. Az ennyire extrovertált emberek engem mindig sokkolnak, ez van, ugyanakkor valóban, ahogy halad a sztori, sok minden értelmet nyer, úgyhogy innen nézve nincs ezzel baj. (Bár egyszer végre megnéznék egy olyan age gap mozit, ahol a pasi az „életrevalóbb”, és a lányka a magának való, de valamiért ez a párosítás még ritkább. Sőt. ??!)
A két főszereplő nagyon jól és hitelesen játszik, kifordítják rendesen a karaktereket, mármint szuperül beléjük lehet kukkantani, nem csak a felszínt kapargatják. Szóval, szerettem őket és a köztük lévő kémiát. Azt mondjuk sajnáltam, hogy kissé prűden ábrázoltak, elbírt volna ez jóval többet is a vásznon (nem lett volna hatásvadász egyáltalán), pláne, hogy én az első néhány képkocka után többet vártam. :'D :-)))
Amit nem tudok megállni szó nélkül: Bob. Hű, de gyűlöltem a fejét, szent egek!… Az ilyenek miatt gondol a társadalom nagy része azt, amit, és szemléli úgy ezeket a (nagy korkülönbséges) szerelmeket, mint hátsó szándéktól nem mentes, abnormális viszonyokat. Ráadásul nem ám megtartaná (és feldugná) magának a véleményét, de még közli is, és, „manipulál”. Ennél már csak az bosszantóbb, amikor az egyén hagyja magát ilyenek által manipulálni. És, behódol. :-( (Pedig biztos vagyok benne, hogy sokkal többen mennének bele ilyen kapcsolatokba, ha nem nyomorítaná őket szerte-széjjel a környezetük. :S)
A lényeg: nagyon elszomorított, hogy tényleg ennyire szemét módon működnek az emberek ilyen helyzetben, és megy ezerrel a pusmogás, kárörvendés, összeesküvés-elmélet gyártás… Fájt. Nagyon fájt.