Szemekbe zárt titkok (2015) 66% 101★

Hogyan lehet egy olyan filmet amerikanizálni, ami ennyire mélyen ágyazódik az argentin történelembe? A Szemekbe zárt titkoknak az a sava-borsa, hogy a katonai junta idején játszódik, a gyilkossági nyomozás csak eszköze, hogy bemutassa az igazságszolgáltatás reménytelenségét, az átlagember tehetetlenségét az elnyomással szemben. Itt volt valami kísérlet, hogy a piszkos háborút kicseréljék a terrorellenes-háborúval, bevillan egy kis 9/11 utáni paranoia, de ez közel sem hangsúlyos, ez nem egy politikai thriller. Az áldozat is egy rendőr lánya, a nyomozó maga is érintett, itt minden személyes ügy.

Szóval, minek ezt egyáltalán Szemekbe zárt titkoknak hívni? A „nyomozó hosszú éveken keresztül keres egy gyilkost” egyáltalán nem egy egyedi alapsztori. Ami egyedi, az az utolsó csavar, és bár nem vagyok elvakult rajongója az eredetinek, ott a végén kicsit meghűlt bennem a vér, itt meg olyan esetlenül van előadva az egész. Még ha önmagában nézem is, ez a fantáziátlan rendezés a legnagyobb hiányossága a filmnek – úgy néz ki, mint egy átlagos délutáni nyomozós sorozat.

(Mellékes megjegyzés: mindhárom főszereplő balkezes! Mennyi volt ennek az esélye?)

Én nem láttam még ezt a filmet, de mint utólag látom az eredetit igen. Érdekes, mert nekem az eredeti nem tetszett (nem is emlékészem rá), ez meg igen. Szerintem Julia Robertset sosem láttam még ennyire leamortizálódva, már ezért megérte, de valamiért nekem a történet is tetszett, a vége meg végképp.

Nálam majd most következik az eredeti változat. [[https://snitt.hu/ertekelesek/1221327]] Innen nézve tehát van annyira jó a feldolgozás, hogy az alaptörténetre kíváncsivá tett.
A spojlerveszélyt a film azzal űzi el, hogy a holttest megtalálásával kezd. Ezzel egyértelművé válik, hogy máshol lesznek a hangsúlyok. Hasonló szerepet tölt be az elkövető is, akit szintén hamarosan megismerünk: kreténre szabták a figurát, úgyhogy rá se érdemes figyelni. A hangsúly a rendőrökön van, főleg, de nem csak a három kulcsfigurán. Nicole Kidman hálátlan szerepet kapott: ő a rendezett, a konszolidált. Nem nagyon lehet ebben villogni, de az igaz, hogy az egyetlen esetet, amikor leveti magáról az önkontroll béklyóját, mindenki megjegyzi. Hozzá képest mániákusan tüzes férfinak vagy a fájdalmat és a gyászt viselő anyának lenni látványosabb. Mindhárman nagyon jók (és az egész hatóság Dean Norrisszal és Michael Kellyvel), és lehetnének még jobbak, ha sikerülne igazán érzékeltetni a kiesett 13 évet. De ez a 13 éves feszültség nem tapintható eléggé.

Kár volt.

Nem láttam az eredetit, de ez nekem harmatgyenge volt. A végére hagyott, döbbenetes(nek) szánt fordulat pedig teljesen kiszámítható volt. A színészek sem győztek meg, Nicole Kidman fiatalon se volt nagy szám, de most kifejezetten fájdalmas volt nézni, amit színészet címén művel. Julia Roberts meggyőzőbb volt, de még ő sem tudta megmenteni a filmet.

Az eredeti film 100x jobb volt mint ez, és anno sokkal nagyobbat is csattant a vége.

Alapvetően semmi értelmét nem láttam a filmnek, sajnálom. Nicole Kidman nem alakított senkit. Julia Roberts játéka szuper volt (ez az egyetlen pozitívum). Szomorú vagyok, többet vártam.

Szubjektív: spoiler

Szerintem ez egy brutálisan jó film. Lassú folyású, de a vége csavaros! A két kolléga összetartása miatt lesz ez a film különleges. Ray mondata barátjának, ami megmagyarázza a történteket, csak figyelni kell arra az egy mondatra a végén.

Játék mellé zörögni jó volt, de semmi extra élményt nem adott nekem.