Szemekbe zárt titkok (2009) 81% 95★

Most, hogy ezt láttam, Julia Roberts ellenére nem nézem meg a remaket. Ez úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Ez egy nagyon jó film, örülök, hogy összefutottam vele.
A történet erős sodrással, meglepetésekkel, érzelmekkel telített, a színészek nagyon jók, az egész film törés vagy logikai bukfenc nélküli.
Kemény, nehéz tartalmú történet, ami próbára teszi az ember erkölcsi ítéleteit. Ki, mikor, mit tehet? Kit és miért lehet, – egyáltalán kell-e? – megítélni, elítélni? Én mit tennék a helyében?
Tőlem általában idegenebbek az ilyen tematikájú filmek, de ez egy tényleg nagyon és „szépen” profi film.

Vigyázzatok! Ne keverjétek össze a hollywoodi remake-kel!

Nagyon érzelmes, érdekes film volt, közelebb vitt az esethez és az emberekhez, akikkel megtörtént mindez, mint vártam volna… Nagyon emberi az egész élmény.
Nekem tetszett a válasz, amit a végén a film adott a leélt életek filmbéli befejező szakaszán, bár valahol sajnálom, de meg is értem, hogy vezet egy egész élet determináltságához egy ilyen erőszakos közbelépés és az igazságszolgáltatás igazságtalansága.
A színészi játékok számomra abszolút hitelesek voltak, a zene kellemesen aláfest és bevon az élménybe, a maszkmesterek meg királyak! :D

Mindenkinek meg kellene néznie. Nagyon jó film. Napokig az ember fejében van. nem is értem miért kell holywoodi rettenetet csinálni belőle…

Biztos, hogy én nem azt a filmet láttam, mint mindenki más, mert én ezt borzasztóan untam.

Sajnos az amerikai vackot láttam először, arra mentem el egy barátommal moziba, de fogalmam sem volt, hogy ez annak a filmnek a remake-je, amit már ezer év óta meg akarok nézni. Ezerszer jobb, mint az amerikai maszlag a viaszarcú Nicole Kidman-nel. Nem került be élete legjobb szerepei közé. Ezzel szemben ennek a filmnek van stílusa, hangulata, és bár a csattanót lelőtte a másik borzalom, ennek ellenére végig sikerült az érdeklődésem fenntartania.
8,5 csillag

Tudom, hogy mindenkinél billen valamerre a mérleg nyelve, nálam azonban mégis egyensúlyban van. Szellemeskedhetnék, hogy olyan ez, mintha a pesót dollárra váltották volna – az adott árfolyamon ugyanannyit ér, de attól még nagyon mások… Nagyon plasztikusan lehet látni a különbségeket, és tényleg el lehetne a kettős kapcsán merülni, hogy a hollywoodi produkciónak mik a tipikus jegyei, miket metsz le, miket hangsúlyoz ki. Nyilván a dinamika a legszembetűnőbb, amitől viszont szegényesebb lesz a hangulat és a látvány. Sőt az egyéniségek is. Mivel Javier Marías az egyik kedvenc íróm, a könyvet nagyon is az ő stílusában képzeltem el. Jellemző is lenne rá, hogy a szenvedélyről írjon, hogy egy emberi vonás legyen a középpontban. Az argentin változat azért állt közelebb hozzám, mert az érzelmekről, a kitartó és megváltoztathatatlan, mániákus szenvedélyről szólt. Ehhez képest az amerikai inkább akciófilmbe hajlott (én ezt nem tudom thrillernek nevezni). Szóval más miatt 7-es mindegyik. De mindegyik csak 7-es.

Nem igazán azt kaptam, amit vártam. Szép film, érdekes film és mégis unatkoztam :(

Melodráma és thriller érdekes, amolyan spanyolos keveréke, egy-egy váratlan fordulattal.

Nagyon jó film, drámai befejezéssel. Hiába olvastam előtte a regényt, ami alapján készült, mégis izgultam néhány jelenet alatt, a lezárás pedig ugyanúgy ütött, mintha nem tudtam volna, mire megy ki a játék. A színészek is tehetségek, az argentinokról mindenkinek a szappanoperák jutnak az eszébe, de itt nyoma sem volt túljátszásnak.