Szabad szavak (2020) 53% 34★

A filmet két ok miatt néztem meg. Az egyik, hogy S. Soderbergh rendezte, a másik Meryl Streep. De, az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre csak a negyedéig jutottam, nem jókor, egy érdektelen állapotomban kezdtem el, aztán most újranéztem. Az alaptörténet annyi, hogy van egy írónő, annak két barátnője (még fiatalkorukból ismerik egymást) és egy unokája. Az írónőt meghívják egy díjátadóra, ehhez semmi kedve, és mintha húzná az időt, nem repülővel megy, hanem hajóval. Amerikából Európába. Vendégei az említett barátnők és az unoka. A hajóút pazar, de hosszú, a bezártság érzése kíséri az utasokat. Hogy teljen az idő, beszélgetni kell, emlékezni, megfejteni az eddig eltelt életet, tervezni a jövőt. Unalmasan hangzik, fárasztónak tűnhet, de valahogy mégsem az. A sok párbeszéd, a mindig beszél valaki, valakinek, mégsem teszi monotonná vagy egyhangúvá a történetet. Akár el lehet játszani azzal a gondolattal, hogy ha sok-sok év múltán találkoznánk fiatalkori barátainkkal, mit mondanánk nekik, lenne-e mit mondani? Többnyire azt gondoljuk, hogy nincs mit mondanunk nekik, de akkor jusson az eszünkbe, hogy nekik lehet, hogy lenne mit és egy hajón vagyunk és semmit nem tehetünk a hullámok sodrása ellen. Ezt a filmet nem élvezni fogjuk, nem rágjuk majd a körmünket, csak egy kicsit részt veszünk mások életében, ebben a különös hangulatú utazásban.

Ó, ez a Nő már megint! :D Annyira életszerű ez a film- lassú, a szereplők a saját kis életük pillanatnyi megélésével, problémáival, múltbeli sérelmeikkel bajlódnak. Kis, elejtett megjegyzéseikből lassanként válik érthetővé a közöttük lévő felemás kapcsolat.
Az alap story nem bonyolult, de a kibontás és főképp a végkifejlet megdöbbentett…és ahogy Meryl Streep ezt eljátszotta, az nagyszerű( mint mindig:) A tekintete a vége felé,egyszerűen nem megy ki a fejemből. Ja, és az erkölcsi dilemma az jó, főképp a telekommunikáció korában.

Ez veszett kínos.
Szuper alapsztori.
Szuper színésznők.
Ezek tények.
De a film olyan roppant mód kínos volt, hogy én is kínosan éreztem magam.

Soderbergh megtitanicozza az unalom jéghegyét. Az öreglányok (a három nagy színésznő) csodálatos rutinja mint a T. mentőcsónakjai: sokat megmentenek, de nem eleget. Mondjuk Sodi csuklóból is egy tartalmasabb filmet ráz ki, mint az összes pókember együtt.

Valaki majd mesélje el egyszer, hogy mit láttam…. Sajnos Meryl és a többi nagyszerű színésznő ellenére is ez borzalmas. Sosem adtam még ilyen kevés csillagot egy Meryl Streep filmre, de erre egyszerűen nem lehet többet, tulajdonképpen nem is értem, hogy mit keresett ebben a filmben. Vártam, vártam, hogy majd csak lesz belőle valami, de kb. a film felénél már lehetett tudni, hogy nem, ezért pusztán csak a Meryl iránti tiszteletből néztem végig. Az egyetlen dolog, ami fenntartotta az érdeklődésemet az az volt, hogy a két barátnő az egymást követő jelenetekben milyen társasjátékkal játszott éppen.

Nem néztem meg… ilyet nem lehet? hogy félbehagytam? Hát szerintem ez szörnyen indult. Kb fél órát bírtam, aztán muszáj volt kikapcsolni. Az életről is lehozott.

A szívem szakad meg, hogy egy Meryl Streep filmnek ilyen kevés csillagot kell adjak, bár hogy őszinte legyek, ennyit sem adnék, ha nem ő játszana benne. Nah mindegy…
Én nem élveztem a filmet, mert szerintem nem szólt ez semmiről, vagy csak nekem volt túl magas. Két órán keresztül nézzük, ahogy mászkálnak a hajón… Pfff… nem nekem valók az ilyen filmek… De! Meryl Streep itt is csodás és zseniális!
(ui: csak azért írtam értékelést, mert fizikailag fájt, hogy egy MS filmet lepontozzak és úgy éreztem, hogy magyarázkodnom kell. )