„Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas” – mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik… [tovább]
Suttogások és sikolyok (1972) 49★
Képek 5
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Kedvencelte 12
Várólistára tette 53
Kiemelt értékelések
liliannahorvath
4 hozzászólás
Azt az üvegszilánkos jelenetet soha az életben nem fogom tudni kitörölni az emlékezetemből.
miért.
Együtt szenvedtem Agnessel.
Egyiptom_Hercege
Teljesen mindegy, hogy aktívan nézed, vagy csupán háttérzajnak rakod be, biztosan mély nyomot hagy benned. Egy jó darabig – vagy talán soha – nem fogod tudni kiverni a fejedből.
Ez a film fáj. Minden egyes képkockája fizikai fájdalmat okoz.
És pont ez teszi ennyire bitang jóvá.
NB14
Aki rákban szenved, meg ne nézze Harriet Anderson szenvedését a film első felében. A múltbéli jelenetek szerint állandó betegségei ellenére ő szerette legjobban az életet, és testvéreit, valamint mindig odaadó szolgálólányát. Ullmann kihívóbb a szokottnál, de legalább van benne melegség. A mindig baljós, nyugtalanító Ingrid Thulin öncsonkításánál a Zongoratanárnő ugrik be, bár abban nincs élvezet. Vérfagyasztó jelenet, amikor a férje is meglátja a hitvesi ágyban, és kéjesen mosolyog, míg a vérét arcára keni… Gonosz egy némber, aki csak fájdalmat és sebeket ad, bár magányában szorong, és szeretne valaki más lenni. Végül legalább egyszer sikerül kitárnia szívét addig túlzóan megvetett húgának.
E Bergman-filmben leghangsúlyosabb a színhasználat, jelen esetben a vörös. Ezúttal nem zavaró, hogy a színészek sok filmjében feltűnnek; itt hasznos az összeszokott csapat, csak ihletett alakításokkal tartható fenn ennyi feszültség.
Mr_Catharsis91
2 hozzászólás
Egy szó jutott eszembe, mikor vége lett: borzalom! De komolyan. Pont annyit szenvedtem rajta, mint a Csend-en. Vontatott, szenvedés végig. Hihetetlen….
