Suite Française – Francia szvit (2015) 73% 69★

Iszonyat furcsa ilyet írni egy háborús, romantikus filmről, de ez kegyetlenül ingerszegény. Oké, jönnek a csúnya németek és ott van némi konfliktus köztük és a franciák között, meg van egy szerelmi szál, amit kicsit sem tudtam átérezni, de még csak elhinni sem, mert körülbelül semmi közük nem volt egymáshoz a szereplőknek. Nem a kémiáról van szó, de az egész filmben olyanok voltak, mint két vadidegen, akiket nem a szerelem hozott össze, hanem egyéb testi szükség. Ráadásul kicsit sem szimpatizáltam sem a férfival, sem pedig a nővel. A játékidő meg alapvetően nem lenne hosszú, de mégis annak éreztem. Nem tudom, aki szereti az ilyen romantikus dolgokat, az próbálja meg, de engem nem vágott hasra.

Nem volt ez rossz, de valahogy nem is volt az igazi. A történettel nem volt bajom, teljesen lekötött, kellően drámai volt a hangulata, a színészek is jók voltak, de a szerelmi szál, na az amin kellett volna még dolgozniuk, nem is keveset, ha már a dráma mellett romantikus is. Túlságosan elsietett volt, szinte nulla kémiával a két főszereplő között. Kár érte.

Nem szeretem a háborús filmeket, de Matthias Schoenaerts két szép szeméért egy háborút is végigszenvedek.
Gyönyörű történet, mely megmutatja, hogy egyik fél sem jobb a másiknál, hiába mutogatunk egymásra mindenhol vannak szemetek. Sőt Anyóspajtásnál nem hiszem hogy találtak volna gonoszabb németet.
Én egy percig sem gondolkodtam volna, spoiler . Nagyon mellbe vágott a befejezés, de olyan érzésem van hogy ez másképp nem is történhetett volna.

Hajaj, azt hiszem én sosem fogom megérteni/átérezni azt, hogy egy háborúban miért az a legfontosabb egy nőnek, hogy legyen kinek a kedvéért letolni a bugyiját (hogy diplomatikusan fejezzem ki magam). De a legfőbb problémám az volt, hogy odaraktak egymás mellé két jó színészt de az ég egy adta világon semmi chemistry nem volt köztük. Szóval így tényleg úgy tűnt, hogy csak fizikai szükségletük kielégítésére voltak és akkor ez a romantika. Oké. Lapozzunk.
Annak örültem, hogy a németek (többnyire) németül beszéltek, csak azt nem értem a franciák miért angolul beszéltek… (ezért is jár mínusz egy csillag)

Elképesztően nagy hatással volt rám, és örülök, hogy vártam arra, hogy a megfelelő hangulatban legyek. Gyönyörű történet, nagyon fájdalmas és nagyon megérintő. A végkimenetel szerintem sejthető már az elején is, ettől csak még inkább szívbemarkoló az egész. Nagyon jó lett a rendezés, a színészek pedig fantasztikusak voltak. Engem lenyűgözött. A zenéje pedig még sokáig kísért majd.

Láttam már pár hasonló filmet, de nem ez a legjobb. Valami hiányzott belőle, nem tudott meghatni egyik szereplő sorsa sem. A történet is olyan semmilyen volt, nem értettem hova is akarunk kilyukadni.

Azért néztem meg ezt a filmet, mert kíváncsi voltam, hogyan küzd meg két a „ellenség”, a francia nő és a német katona az érzelmeikkel. Felüdülés volt olyan történetet látni a második világháborúról, ami romantikus szempontból közelíti meg a témát. Bár erre a szálra, a kettejük kapcsolatára fektethettek volna több hangsúlyt, érdekes film volt.

Arra számítottam, hogy valami wattpad szintű elfuserált fanficadaptációt fogok látni, ami csak azt fogja tükrözni, hogy egyszer volt egy magát írónak képzelő, kanos francia csaj, aki beleesett egy német tisztbe a megszállás alatt, és mivel az életben nem tudtak összejönni, papíron kivitelezte vele a nyáltól csöpögő fantáziáit. Ehhez képest nagyon pozitívan csalódtam. Még ha valóban fanfic is a sztori (erősen gyanítom), akkor is a minőségibb fajtából, abszolút hiteles, és a motivációk is valósak. Egyenlő mértékban van meggyalázva a német és a francia oldal is, egyik sem jobb a másiknál, a főszereplők szerelme viszont igazi, még ha mindvégig marad is közöttük egy bizonyos gát, amit sem szavakkal, sem tettekkel nem képesek áttörni. Nem vagyok a romantikus filmek híve, de ez mindenképp adott valamit.

Nem igazán az én műfajom a romantika, de ez tetszett. Mostanában nagyon nehéz lekötni a figyelmemet, elég hamar ásítórohamot kapok a filmeken, de ez lekötött, és még az én jégszívemet is megérintette :)

Olyan feszültséget hagyott bennem a végkifejlet, ahogy gondolom a szereplőkben magukban is az elhallgatott szavak szorító érzést, követelést hagyhattak… Miért?
Régen vártam már, hogy megnézhessem, de most majd felrobbanok a feszültségtől… örülök, hogy nem egy romantikus szirup volt, de én kicsit másra számítottam…