A hazatérés (Star Trek 4.) (1986) 82% 70★

A „Jöttünk, láttunk, visszamennénk” Star Trek kiadása, avagy mi történik, ha hőseink a nyolcvanas években találják magukat? Inkább vígjáték, mint sci-fi, de vígjátéknak óriási. Sok szempontból ezt a részt tartom az elsőnek, ahol igazán tudott érvényesülni a legénység, és nem csak a fő triónk volt fókuszban, Scottyék, Chekovék szála is haláli, rengeteg az emlékezetes megjegyzés, komikus szituáció, az meg egy külön vicc, hogy egyes jeleneteket rejtett kamerával vettek fel…
Azért persze itt is van egy-két komolyabb, de Star Trekesen idealista üzenet, azt például egyszerre szép és szomorú látni, ahogy egy utópisztikus jövő lakói egészen idegennek és sötétnek érzik néhol a 80-as évek problémáit… és sajnos nagy rá az esély, hogy a 2010-es évekéi még erősebben érintették volna őket. Elég kemény látni, hogy Spock az előző két részben történtek után megpróbál egyetlen film alatt végigrohanni azokon a fejlődési lépcsőkön, amiket korábban öt-tíz év volt megtenni, de mentségére szóljon, jól sikerül. Kirk TOS hagyomány szerint kap egy szerelmi szál-félét, de az is kimondottan kellemes, Gillian kimondottan szimpatikus figura.
A zárás pedig nagyon erős, és nagyon szép. spoiler

A jó öreg 4. rész, ami anno a legjövedelmezőbb Trek film volt, és hát valljuk be, érthető. A hazatérés lezárja a Khan harajgával elindult eseménysort, és bár jóval könnyedebb hangulatú, mint az előző részek, így is zseniális, mi több, az egyik legjobb rész.
Az alkotók előkotorták a sorozatban is jó párszor ellőtt időutazós sztorit, és valljuk be, marha jól működik a filmben. Rengeteg poént hoztak ki a XXIII. századból jött emberek XXI. században tett látogatásából. Itt minden karakter a helyén van, mindenkire jut idő, szóval egyáltalán nem érzi úgy az ember, hogy a triumvirátuson kívüli tagok csak úgy ott lennének.
A film befogadhatóságára az is rájátszik, hogy itt nem annyira szükséges az előismert, szerintem bőven meg lehet érteni úgy is, hogy az ember nem látta az előző két részt, meg egy darab sorozatepizódot sem. Sikeréhez ez is nagyban hozzájárulhatott.
Érdekes, hogy ennek a résznek a zenéjét Oscarra jelölték, pedig szerintem annyira nem lett emlékezetes, bár a főcím és Home again című számok kifejezetten kellemes darbok.
E résznél kiemelném még a szinkront is, ami nagyszerű lett. Az előző részeké sem rosszak, bár vannak félrefordítások szép számmal, itt viszont tényleg beleadott mindenki apait-anyait.
Az Űrszekerek IV. ékes példája lehet annak, hogyan kell úgy jó filmet csinálni, hogy közben nem robban fel minden, nem kefélnek mindenkivel, és nem játssza mindenki a faszagyereket (khm-khm, J. J. Trek). Ajánlom mindenki figyelmébe, mert mint említettem, előzetes Trek ismeret nélkül is rohadt szórakoztató.

Úgy éreztem a film kapcsán, hogy azt mondták a készítők, hogy „szórakozzunk egy jót” és mindenfélével telerakták a filmet. Kihalt bálnák mentik meg a földet a jövőben egy klingon harcimadár segítségével! Elég meredeken hangzik! :)

Furcsa, hogy ezt eddig nem láttam.
Eléggé érdekes a történet, hogy egy idegen faj a bálnákkal akarja felvenni a kapcsolatot.
Persze ebbe és az időutazós szálba bele lehet kötni, de nem érdemes.
Sokkal könnyedebb rész az előzőeknél. A legénység minden tagjára jut elég idő, és vicces jelenetekből sem lesz hiány.

Na ez az egyik kedvencem.
Itt sikerült legjobban eltalálni a science-fiction alapot, a kalandot, a humort és az izgalmat, illetve ezek harmonikus eszenciáját.
Egyrészt imádom a bálnákat, tehát ezzel engem már meghódítottak.
Másrészt ez az első olyan kaland, amikor a mi jelenünkbe hozzák át a karaktereket, megteremtve ezzel millió és egy helyzetkomikumot. Így utólag persze röhög rajta az ember, hogy mit elszórakoznak a későbbiekben az időirányelvekkel, a kronon hullámokkal meg a prófétákkal tök feleslegesen. Egyszerűen jó irányban kell nekirepülni a Napnak, oszt kész!=) Hogy nem értik ezt, pedig pofonegyszerű.
Végül pedig érezni lehet ezen a filmen, hogy jutalomjáték az egész stábnak. Könnyed, felszabadult történet, jópofa gegek, és főleg az a gondolat, hogy miközben megmentik a világot, illetve a világ jövőjét, érdeklődők, kíváncsiak és viccesek.
Szerettem!

A másik 10/10 – es film.
Imádom. Mindig úgy nézem újra, ha először látnám.
Mindig boldog vagyok a végén, hogy sikerült újra megmenteni mindenkit.

Egészen másnak találtam ezt a részt, mint a többit, viszont talán az egyik legjobb a Star Trek-filmek közül.
Van benne humor, vannak benne izgalmas jelenetek, ugyanakkor egy komolyabb témát is felvet (egy faj kipusztulása). A már ismerős szereplők hozták a formájukat, ám rajtuk kívül Gillian is szimpatikus volt, mindannyian érvényesültek a történetben.
Egyedül talán a film hangulata volt kicsit szokatlan, amikor először láttam, ugyanakkor éppen ez tetszett meg bennem a végén.
Összességében kikapcsolódáshoz jó film, sőt talán az egyik legjobb.

A laza stílusával kilógott kissé a sorból, de a 4. Star Trek film, Leonard Nimoy-jal a rendezői székben egy remek kikapcsolódás lehet még azok számára is, akik kevésbé mozognak otthon ebben az univerzumban, hiszen van benne romantika, űr és időutazás, rengeteg humor, meg persze egy kis környezettudatos mondanivaló a jövő nemzedék számára.

Ez a rész eleinte nagyon ambivalens volt. Tetszett, mivel időutazás, de számomra érthetetlen és kicsit fárasztó volt a cet megmentésének témája. Így a végére arra jutottam, hogy nekem ez nem tetszik, mint egy rossz paródia, körülbelül úgy éltem meg a film közepét és végét.

Ezt a részt is sokszor láttam már, és az egyik kedvencem. Bár ezzel egy kicsit következetlen vagyok, hiszen ez a rész az időutazást leszámítva még annyira sem sci-fi, mint a Khan haragja. Ellenben kifejezetten szórakoztató, és tetszik, hogy egy kicsit kiszakad a szokásos környezetből. Manapság pedig már dupla időutazásnak számít a film megnézése :).