Spock nyomában (Star Trek 3.) (1984) 75% 79★

Nagyon átkötő rész. Mindenki tudja, hogy az, már a címből sejteni lehet. De nekem a Végső Határ mellett ez volt a nagy kedvenc. Egyrészt: a legénység miatt. Ez az a rész, ahol a legerősebben érezni ezt az „egy mindenkiért, mindenki egyért” stílust. „Lehet, hogy Spock menthető? Nagyjából hatszáz szabály van, ami tiltja, hogy utána menjünk, és meg is mentsük? Foglalkozunk a szabályokkal? Nem érdekelnek senkit, lopunk hajót és kész!” Sarek szinteket ugrott a szememben, mert látszik rajta, apaként mennyit fejlődött, ahogy Kirk-höz, és a fiához is viszonyul. McCoyt pedig még külön kiemelem, mert nagyon elemében volt, eleve gyakran komikus közjáték, de ebben a filmben különösen sokat lehet rajta nevetni.
Itt is vannak veszteségek, nagy bukások, csapások, vannak könnyedebb, humorosabb pillanatok is, de a vége megható és reményteljes.

A [[https://snitt.hu/filmek/star-trek-2-khan-haragja-urszekerek-2-a-khan-bosszuja-1982]] közvetlen folytatása.
Egyáltalán nem volt rossz, kapott egy kis drámai vonalat.
Az Enterprise elkötése kicsit merész húzás volt, de ezzel is akarták éreztetni az egyik legfontosabbat: „A barátod voltam, és maradok mindig”.

Ez a film szervesen összefügg a második résszel, illetve a következővel. Izgalmas, bár kicsit kiszámítható. Saavik cseréjét nem értettem. Azért nem semmi klingonként látni Lloyd-ot. :)

Eddig ez tetszett a legkevésbé. Még mindig az első rész cselekményét favorizálom. Az a típus vagyok, aki (nő létére) a drámáknál, emberi kapcsolatoknál, erkölcsi, lelki mondandóknál többre értékeli a kalandot, a rejtélyt, a megdöbbentő felfedezéseket… Értem én, csak nem érdekelnek, untatnak az előbbiek. Egyébként furcsának találom, hogy a vulkániak életében milyen nagy szerepe van a spiritualitásnak, a különféle szertartásoknak – Spockot még imádkozni is láttuk az előző részben –, holott a racionális, logikán alapuló, érzelmektől nem megzavart gondolkodásmódjukat hangoztatják folyamatosan. Hogy Spock szavaival éljek: ez nem logikus. Már, ha az isteneik bizonyítottan nem léteznek – ezt egyelőre nem tudom, majd meglátjuk, mert tervezek megnézni minden részt, és a sorozatokat is. Legalábbis most van kedvem hozzá, aztán lehet, majd beletöreik a bicsakom. Ami nem a filmek és sorozatok hibája lesz, sajnos minden átmenet nélkül, egyik pillanatról a másikra szokott megszűnni az érdeklődésem bármi iránt.

Hát igen, ez meg nem csak a sorozathoz, de még az előző nagy filmhez is szervesen ragaszkodik. Tulajdonképpen ezek azok a filmek, amiket a későbbi StarTrek sorozatok dupla részek formájában integráltak az egyes szériákba.
Itt mondjuk határozottan az az érzésem, hogy minden háttérismeret nélkül nem nyújt nagy élményt a film. A háttérismerőknek ellenben egy nagyon izgalmas epizód, hiszen Spock meghatározó karaktere volt a sorozatnak, az előző nagy film már eleve erősen provokálta a nézőket, és most feszülten izgulhattunk érte.
Valahol Spock volt az első olyan alaposabban megismert karakter, aki kimutat a kizárólag emberi jövőképből. Jó, nyilván egy karikatúra és egy túlhangsúlyozott emberi jellemző, de mégis az van, hogy felépült köré a vulkáni kultúra, amit rajta keresztül ismerünk meg apránként.
Érdekes egész estés kísérlet volt, és nekem jobban tetszett, mint a Khan.

Gyengébb darab ugyan, mint a mindent felülmúló 2. rész, a Spock Nyomában mégis a klasszikus Star Trek egyik kiemelkedő darabja, hiszen ki ne emlékezne Christoper Lloyd (Brown doki – Vissza a Jövőbe trilógia) emlékezetes klingon figurájára?

Történetileg, talán az egyik legerősebb ST – film a sorozatban.
Igazából, kár, hogy mindenkinek elspoilerezik már a bevezetőben, hogy mi történik.

Kicsit sajnálom ezt a részt, mert általában ráhúzzák erre is, hogy páratlan számú Trek mozifilm, tehát nem jó. Pedig a Spock nyomában egy kifejezetten izgalmas, humoros és olykor érzelmes film, melyet maga Spock, vagyis Leonard Nimoy rendezett.
Az előző részben megindult cselekményfolyam itt folytatódik és majd a 4. részben fog lezáródni, tehát a Kirk hexalógián belül kapunk egy trilógiát. No de a filmről.
A cím mindent elárul, hőseink elindulnak megkeresni Spockot, aki időközben a Genesis bolygó egy mellékhatása miatt feltámadott :O Erőltetettnek hathat, hogy visszarángatták Spockot, de aki szereti a Treket, az nem bánja, és még talán ez volt az egyik legelfogadhatóbb módja annak, hogy visszahozzák kedvenc zöldvérű barátunkat.
A történet kicsit lassan indul be, de igazából az elején sem unatkozik az ember. A sztori nagyjából ott pörög fel, mikor ellopják az Enterprise-t (Istenem, Horner milyen király zenét komponált oda is!), és onnantól kezdve nincs megállás. Legnagyobb örömünkre itt már feltűnnek a klingonok is, és vezetőjük szerepében nem más virít, mint Doki, azaz Christopher Lloyd. Nem annyira karizmatikus gonosz, mint Khan, de Lloyd így is lubickol a szerepben.
A film látványa teljesen rendben van, azért itt már kicsit több pénz állt rendelkezésre. Az űrbázis szerintem kifejezetten jól néz ki, bár én a dokkolási jelenetsort amúgy is nagyon szeretem. Fene tudja miért, de megfogott :D
Jó kis film ez tehát, ami bőven elszórakoztatja az embert. Többször nézhető darab.

Remek folytatása a Kahn haragjának. Nem tudtam mit fognak kihozni belőle, számomra nem volt egyértelmű a folytatás. Ötletes darab, és részemről bekerült a legerősebb ST filmek közé.

A Khan haragjának folytatása spoiler. Azt azért sajnálom, hogy Saavikot ebben a részben már nem Kirstie Alley játszotta (általában nem szeretem a színész cseréket).
Mindenesetre jó kis rész ez is.