Sputnik (2020) 73% 55★

Eddig ez volt a legnívósabb orosz film amit láttam. Ott volt ugye a Koma is, ami ugyan látványban erősebb volt, sőt lenyűgöző, de ott a párbeszédek és a szereplők viselkedése is „nagyon kelet-európaian/oroszosan/ béna” volt. Itt ezt a hibát nem követték el, a színészi produktum rendben volt. Az űrlény elég para (oké, kicsit talán Alien koppintás, de jól sikerült). Voltak elemek amiket logikátlannak találtam, de összességében jól össze van rakva, sci-fiseknek abszolút ajánlom. Örülnék ha ezt a szintet tudnák tartani az oroszok.

Uhhhh… Most megyek és csinálok kicsit mást, engem ez szétszedett :D
Levegőt kell vennem.
Szinte minden tekintetben csak ilyen filmeket akarok nézni.
Vérkomolyan totál le vagyok döbbenve.
Majd ha újra lesz oxigén a fejemben írok…

Van ennek a mozinak egy elég vaskos kritikai elismertsége, amit egyrészről megértek, másrészről viszont mégsem: az a sanda gyanúm, hogy az emberek leginkább azt a fajta oroszos egzotikumot vélik értékének és bűverejének tudni, ami valójában szinte mindig ott van minden orosz produkcióban, csak tematikai okokból a mi számunkra ezek az esetek nagy többségében érdektelenségbe fulladnak. A Sputnik (amúgy miért nem Szputnyik a magyar keresztségben?) szerintem kizárólag a könnyű fogyaszthatóság határvonalának innenső oldalán maradó horrorként, és az ezáltal megszólított közönség számára idegen orosz filmes közeg miatt durranhatott ekkorát.

Mondom ezt azért, mert mint film, sci-fi horrornak titulált idegen lényes horrorként annyira nagyon jól azért nem funkcionál, és ezen egyáltalán nem ment sokat az autentikusnak tűnő szovjet-orosz miliője és hangulata. A koncepciójában van újszerűség, ez tény, de ennek bemutatása nekem váratlanul esetlennek tűnt, főleg a cselekmény első fél órájában. Zavarosak voltak a motivációk, a reakciók, egyes szereplők viselkedése. A megálmodott lény és az ő természete megint csak valami frisset mutat be ebben a műfajban, de mintha ennek a gondolatnak se lenne eleje és vége – talán a konkrét űrlény megjelenése az, ami okosan megálmodott és kidolgozott tényező a filmben.
Észre kell azonban vennünk, hogy a menthetetlenül lassú, unalomba fulladó és sokszor tétnélkülinek tűnő cselekmény abszolút nincs kiaknázva, ahogyan a nyolcvanas évek szovjet szibériai hátországát megjeleníteni kívánt környezet sem mutat meg túl sok részletet abból a világból, ahol az emberéletnek nincs semmiféle értéke, a hatalomhoz való bekötöttség függvényében pedig minden következmények nélkül történhet meg – avagy éppen hogy semmi sem történhet következmények nélkül. Kereshetünk egyébként a történetben erre, a szovjet rendszer működésének tipikus hibáira utalgató allegóriákat, de úgy érzem, ezeket is elsősorban beleképzelnénk csak a vélt-valós egzotikum miatt.
Nagyon meglepett azonban, hogy a valamikor nemcsak ügyes, de már tízes évei végén is elképesztő ikonná váló Okszána Akinsina mennyire kétesélyes az itteni szerepében: egyrészt vagy kinőtte a tinédzserként birtokolt báját és eltompult, másrészt talán direkt próbált átlényegülni egy afféle magába forduló, munkába temetkező, a rendszer által felőrölt szakemberré – tényleg nem tudom eldönteni, hogy jó-e amit csinál és dicséret illeti a teljesítményét, vagy ez most az a forma, amire alaphangon képes lassan húsz évvel meghatározó sikerei után. Ennek megítéléséhez talán meg kéne nézni a Csernobil-moziját is, de még nem döntöttem el, akarom-e ennyire tudni a választ erre a kérdésre.
Ugyancsak meglepett, hogy a rendezőként már sok emlékezetes és sok szörnyűséges dolgot is elkövető Bondarcsuk itt megelégedett egy főszereppel, és látszólag nem szólt bele a kreatív munkába – habár rutinja és látványfilmek terén nyújtott nagyon-oroszos teljesítménye talán kicsit megdobta volna a Szputnyik élvezeti faktorát.

Nem rossz, de nem is olyan jó film a Szputnyik, szerintem lehet nélküle élni, de akinek nincsenek aktuális élményei a modern orosz filmgyártással kapcsolatban, és érdeklődik a műfaj iránt, akár jól is szórakozhat rajta!

Veszett módon bejött! Persze merít a műfaj klasszikusaiból, de mégis kiemelkedő tud lenni. Rendkívül érdekes a tudományos oldalról való megközelítése, a hangulat feszült, remek a zene, jók a karakterek, dialógusok és horrornak is működik. A színészek is tök korrektek. Külön kiemelném a főszereplőnőt, Oksana Akinshina-t, aki a Lilya 4-Ever-ben nyújtott briliáns alakítást, és a Bourne-csapdában játszotta a Neski lányt. Itt is határozottan jól hozza a szerepét, az ő karaktere szolgáltat még némi érzelmi szálat is, még ha kicsit beleerőltetnek is hat.
Az év egyik nagy meglepetése nálam.

Nem akartam értékelést írni, de így két nap elteltével mégis megteszem. Tudjátok, miért? Mert ez egy jó film! Egyáltalán nem ezt vártam, főleg úgy, hogy a trailerbe is csak beletekergettem, és még így sem érzem magam csalódottnak. Néhol volt, hogy egy kis időre leült a történet és visszavett a lendületből, de érdekes volt és ami a lényeg, kellőképpen elgondolkodtató. Az ilyet pedig szeretem.

Franc se gondolta volna, hogy az orosz filmkészítés ilyen szinten áll. Ezek után – ha valaki késztetést érez, akár itt is hozzászólásban –, jöhetnek az ajánlások, minek érdemes még nekifutni színtiszta orosz alkotások közül.

Nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is.
Az ordító logikai hibákba, nyitva hagyott kérdésekbe és Darwin-díjas megmozdulásokba inkább bele se megyek.

Volt benne egy apró csavar, az tetszett. spoiler

Tipikusan az a film, ami próbál folyamatosan meglepni, de ezzel csak azt éri el, hogy sosem lepődünk meg. Az ötlet nem új, a történetvezetés elég béna. De egyszer nézhető.

Egy nyugodt vágású ufós film, ha röviden kell leírni. Sci-finek nem nevezném, mert tudományosság nem volt benne, inkább csak amolyan „mi lenne ha” találgatás.
A röpke csavarok a filmben szerintem nem kiszámíthatók, de nem is lesznek megdöbbentők. Ennek az oka a nő flegma, semmin meg nem lepődő színészi játéka, s így a csavarnak szánt morzsák elvesznek, az erejük elenyészik sajnos. És se a zene, se a vágás nem menti meg, mivel amolyan lassan feltáró filmnek tervezték.

Szóval a sok pozitív kritika ellenére nekem ez egy egyszer nézős darab a maga gyermeki kitalációjával. És bevallom, én nem értem a párhuzamot az árvaházzal, és a sztorilezáró jelenetet sem tudom hová tenni, mert túl hirtelen lett vége. A Snittre kitett plakát szintén hibás feltételezés. (A díszlet és a jelmez, illetve a korkritika egy része nagyon ott van.)

A műfaj kedvelőinek mindenképpen nézős, mert jó film! Kár lenne kihagyni.