Sötét égboltok (2013) 69% 44★

Engem meglepett a film és nagyon tetszett. Igaz, hogy konkrét valójukban az idegenek keveset szerepeltek, de annál nagyobb volt a hatásuk. Viszonylag rövid film, nem sokáig kellett várni, amíg felbukkantak a természetfeletti történések. Természetesen volt benne pár amerikai majomkodás, főleg a végén, de még ezekkel a bosszantó momentumokkal is tetszett.

Nos nem voltak nagy elvárásaim a filmmel, de azért reméltem, hogy jó lesz. Sajnos csalódnom kellett. Maga a téma érdekes és gondoltam, hogy biztos egy remek film is készült belőle, de inkább gagyi lett. A karakterek mind bugyuták, az alienek kis pálcikaember szerű valamik voltak, ami így felszínesen nem baj, de olyan nem is tudom, mondjuk úgy hogy túl digitális lett. Amúgy ami még dühített, hogy miután megtörténtek az első súlyos esetek spoiler nem jött ki semmilyen Nasa vagy ilyen dologgal foglalkozó emberek, hogy kutassanak és segítsenek, hanem a család próbált megoldáshoz jutni spoiler ők meg egyszerű puskával és kutyával tudtak csak védekezni spoiler. Meg a másik értelmetlen, hogy nincs értelme az alaptörténetnek spoiler. Kész káosz volt az egész meg katyvasz.

Ez volt az egyik legjobb UFO-s film, amit láttam. Nem azt mondom h világmegváltó, de nagyon rendben van.
A műfaj szerelmeseinek ajánlott.

Kriminálisan alulértékelt film, pedig az egyik legjobb, amit idegenes témában valaha is láttam. (Még úgy is, hogy minden ötödik képkockájára jutott valami klisé.)

Én ezt a filmet lááááááááttam, de hogy annyira ne hagyjon nyomot bennem hogy erre a trailer végén jöttem rá??? Ójaj. A három pontot magamnak adom hogy végigszenvedtem.

Megleptem magamat is ezzel a filmmel. Nem vagyok/voltam oda az UFO-s filmekért, de ezt imádtam! Kicsit olyan mint a klasszikus démonos filmek amiket szeretek, csak most itt ragadt lelkek helyett kaptuk meg az űrbéli Athost, Aramist, és Porthost. :D

Nem a műfaj kiemelkedő darabja, a sztori egy kicsit „szokásos” és klisés, de évek távlatából úgy emlékszem, hogy nagyon tetszett.

Soha nem gondoltam volna, hogy ufós horror témában jön majd egy film, ami képes lesz felvenni a versenyt a Jelekkel. A Jelek nálam etalon, az a film tanított meg úgy istenigazából félni/parázni. Ez a film pedig a félelmet és a paranoiát megszorozta még kábé hárommal, kiszedte belőle a minimális reménységet adó vallási szálat és voilá: ime a Dark Skies.
A színész játék nem egy Oscar gyanús valami, de a sztori, a hangulat, az atmoszféra az csillagos ötös. És ijesztő, konkrétan olyan szinten, mint a Jelek. De tovább megyek. A Jeleknél sötétebb. Nagyobb a fenyegetettség érzése, nagyobb a para faktor. Eleinte nem jöttem rá miért érzem kegyetlenebbnek, sötétebbnek ezt a filmet, mint a Jeleket. Aztán rájöttem. Míg Jelekben noha nem látjuk, de az egész világ szenved az idegenek jelenlététől, itt konkrétan csak egyetlen egy család esik áldozatul nekik, ami valljuk be jóval depresszívebb ízt kölcsönöz a filmnek. Van abban valami furán megnyugtató, ha tudod, hogy nem csak te vagy pácban, hanem rajtad kívül mindenki. Hogy nem csak neked jött el a világvége, hanem mindneki másnak is. Hogy nem vagy egyedül a bajban reménységet ad, vagy ha reménységet nem is, a magányosság érzete legalább nem kínoz. És ezért kegyetlen a Dark Skies. Itt az ufók nem az egész emberiségért jöttek el, csupán egyetlen családot akarnak, de azt nagyon. Ijesztő, hogy egészen úgy viselkednek az idegenek, mint egy bántalmazó kapcsolatban a bántalmazó fél. Főszereplőink hiába élnek egy népes kisváros kellős közepén, még így is seperc alatt elérik, hogy a családot elszeparálják a társaiktól. Olyanok, mint a ragadozók, akik a menekülő prédák egy csoportját követve kiszemelik a szélen haladó vagy csak valamiért gyengébb, lassabb zsákmányt és elérik, hogy leszakadjon a csapatától. Itt is ugyanezt csinálják. Taktikáznak, strategizálnak, gondolkodnak. A Jelekben azért nem ennyire kifinomultak. És akire egyszer rászállnak azok onnantól kezdve nem menekülhetnek.
Nem jump scare-es de mégis van benne egy jelenet, amit valószínűleg nem szántak annak, mégis annyira váratlanul ér, annyira hirtelen történik, hogy szabályosan felugrottam ültömből. Általában zenével vagy kameramozgással szokták előre sejtetni ha jump scare jön, itt a világon semmi, itt egyszerűen csak a szereplőink tesznk vesznek, teszik a dolgukat, követi őket a kamera, aztán egyszercsak ráfordul a kamera valami olyasmire, amire az ember egyszerűen nem készült fel.
Alulértékelt film, pedig szerintem simán ott a helye az ufós horrorok dobogós helyein. Mindenki odaáig van a Mila Jovovichos kitudja hanyadik találkozásos ufós filmtől, hogy az milyen ijesztő, az nekem speciel nem volt olyan ijesztő, mint ez.
Nagyon erős alkotás, sötétebb és kegyetlenebb a Jeleknél.