Sing Street – Zene és álom (2016) 87% 140★

Úristen. Teljesen le vagyok sokkolva…
Imádtam, hogy annyira nem tökéletes, de a film maga viszont tökre az. Ahogy NaNa_88 írta, John Carney lelket adott a filmnek, és ez az ember egyszerűen csak zseniális! Olyan belevaló karaktert kaptam, és a zenék is kifejezőek. Ráadásul mintha mindent egyensúlyban tartana, semmi sincs túladagolva, minden kellően van benne, és baromi jó felépítésű a film. Mikor azt írtam, hogy nem tökéletes, de mégis, főleg arra gondoltam, hogy mint a való életben is, nem minden megy azonnal, sőt nem is profin, vagy tökéletesen. És ezt a film teljesen átadta. Az egész olyan csodálatos.
olyan szép a brit akcentus^^

Tudom, még csak július vége van. Több mint öt hónap maradt az évből, ez rengeteg új megjelenést jelent. Nem is beszélve azokról a filmekről, amik már kijöttek idén, de én még nem kerítettem rájuk sort. Mégis, úgy gondolom kijelenthetem, hogy a Sing Street lazán benne lesz a 2016-os top 10 listámban.

Őszinte, felemelő és eszméletlenül hangulatos. Tele van szívvel, remek zenével, szerethető karakterekkel és új arcokkal. Már körülbelül negyvenöt perc elteltével megjelent bennem egyfajta ugye még van belőle legalább három óra? érzés, nehéz volt elengedni a bandát. Nagyon reménykedek benne, hogy ha máshol nem is, legjobb dal kategóriában jelölést kap jövőre az Oscaron, hogy aztán a ceremónián jó nagy bulit csapjanak.

Csak dicsérni tudom. Nem tudok énekelni, semmilyen hangszeren nem játszok, de most szívesen alapítanék egy együttest.

Ezek a zenék, te jó isten! *-*

Már ezer évnek tűnő ideje vártam erre a filmre. A felirat még mindig nem érkezett meg hozzá, de eddig tartott a türelmem. És annyira örülök, hogy nem húztam tovább! Rögtön kedvenc lett.
Jó sztori, fantasztikus zenék és emellett ismét elmondhatjuk, hogy John Carney lelket adott a filmnek. Érezhető rajta a stílusa. Már amit sikerült leszűrnöm a Once után. :D
Teljes egészében szerethető, magával ragadó, ötletes, vicces, megtűzdelve egy kis családi és szerelmi drámával. Bárkinek fogyasztható. Aki szereti a picit elvontabb filmeket, illetve a zenét, annak tuti befutó. :)

Nekem ez nagyon bejött. :-) Szórakoztató, humoros, a zenék is, és a szereplők is eléggé jók voltak, na meg a sztori. :-) Conor lett leginkább a kedvencem a filmben, de a többiek is nagyon jók, még Raphina is vagány egy csaj. :-) Nem kétlem, hogy van hibája, de még így is eléggé élvezhető volt az egész, nekem nagyon tetszett. A helyszín is jó volt. Ez a dal pedig végképp megfogott a többi is tetszett, de ez még annál is inkább. :-)
https://youtu.be/xko3ZGt7wSc

Egy egyszerű, zenés tinifilm, ami nagyon jól el lett találva. Szimpatikus szereplők, 80-as évek, jó zenék, pont ez kellett most nekem. A történet nincs túlbonyolítva, az ember mégis képes a szívébe zárni a film minden egyes mozzanatát. Olyan igazi, lelket simogató mozi ez. Azt hiszem, még sokszor meg fogom nézni. :)

Mostanában nem láttam ennyire kedves, emberi filmet.
És a zenék… Meg Dublin…
Szóval kár, hogy nem előbb láttam!

Már tavaly óta tervezgettem, hogy megnézem ezt a filmet. Ótejóég, miért, miéééért vártam vele eddig?!
Már akkor tudtam, hogy repülni fog a kedvenceim listájára, amikor még végig se néztem. A hangulat, a szereplők, a helyszín, a zene! Az egész tényleg olyan happy-sad, egyszerre cuki és nyomasztó. Hát hogy lehet ilyet?! IMÁDOM. <3

Mondanám, hogy a ’80-as években csináltak ilyen jó tinifilmeket, de mivel ebben az időszakban játszódik talán nem véletlen az összehasonlítás. Az alapszituáció klisés, de egész jó kis filmet hoztak össze belőle. A zenék is rendben voltak, én is örültem volna egy bátyónak aki a frankó zenék világába kalauzol. Szóval szerethető filmecske.

Nagyon rég jöttem ki moziból olyan érzéssel, hogy fú mennyire jó volt már ez a film. Nos a Sing Street visszahozta ezt az érzést és van egy olyan sejtésem, hogy ezt idén már nem nagyon fogja semmi überelni. Eszméletlenül aranyos film remek zenékkel (azóta is napi szinten pörög a lejátszón), tehetséges ifjú színészekkel (a kis vörös srác hatalmas volt) és ami nem mellékes, remekül át tudta adni a ’80-as évek stílusát. A sztori persze lehetne sablon és valahol az is, mert a szokásos fiú meg akarja szerezni a lányt történet, de annyira bájosan meséli el, hogy teljesen elnézhető neki. Imádtam nézni, hogy a kis botladozó banda hova jut a film végére és a stílusváltásaikon is remekül lehetett szórakozni.
Tipikusan az a film, amit végig mosolyog az ember, annak ellenére, hogy a szülői szál miatt néha becsúszik egy-egy drámai pillanat, de ez bőven belefér, sőt kell is.