Shazam! Az istenek haragja (Worlds of DC) (Shazam! 2.) (2023) 70% 204★

Nekem ez tetszett, ugyanúgy, mint az első része is, jókat nevettem a poénokon és a beszólásokon, meg egy két vicces jeleneten. Bírtam Billy és Freddy párost, meg a többieket is, nagyon szerethetőek még mindig, Darla pedig annyira cuki tud lenni, imádtam a cicás jelenetet az elején, meg az egyszarvúsat is, vicces is volt meg aranyos is, mindkét jelenetet nagyon bírtam. :D A sztori most is ugyanolyan jó volt, mint az első része is, meg nagyon látványos is, szórakoztató és vicces is, a zenék is tetszettek, a szereplők is jók voltak, még a fő gonosz karakterei is tetszettek nekem, annyira érdekes volt, mind a három nővér, és az egész film, nagyon látványos volt, és akciódús is. Nem olvastam el a fülszövegét, és nem is néztem meg előtte az előzetesét, így kellemesen csalódtam, és teljesen lekötötte a figyelmemet. :D Bár biztos vannak a hibái, de engem most nem nagyon zavartak. spoiler Heszpera, Kalypso és Anthea karaktere is tetszett, szimpatikusak voltak, spoiler Jó volt újra látni a Varázslót is, az ő karaktere is szimpatikus volt. spoiler

Az olyan vállalhatatlanul kínos képregényfilmek korában, mint a 4. Thor, vagy a 3. Hangya, (Oké, azért ez a kettő sincs egy szinten.) már annak is örülnünk „kell”, ha olykor ilyen kis élvezhetően egyszerű darabok is érkeznek, hisz a Shazam folytatása még nagyjából az első rész szintjét hozta. Picit emelte a téteket (hisz hőseink ezúttal istenekkel néznek szembe pár satnya démon helyett) így valahol érettebb, látványosabb, máshol pedig ugyanolyan bénácska, mint az eredeti. Utóbbit viszont ennek a franchise-nak továbbra is meg tudom bocsátani, hisz a főszereplőink még mindig lökött, a képességeikkel ismerkedő középsulis diákok, így tőlük nem várhatunk el Batman, vagy akár Superman szintű felelősség érzetet / komolyságot. A rendező horror-os múltja azért így is beköszönt helyenként, a CGI pedig ugyan messze nem egy Avatar szint, de bőven láttunk mostanában rosszabbat, ezáltal arra sem panaszkodnék. Igazából pár erőltetett pillanatot leszámítva a humorával sincs bajom, bár hangosan semmin sem sikerült nevetnem, szóval maximum egy-egy mosolyra futotta. Örültem amúgy annak is, hogy a család szinte minden tagja kapott valami kiemelt szálat / jelenetet (főként Darla és Freddy), plusz a varázsló sem egy szimpla cameo erejéig tért vissza, azonban térjünk rá arra, ami nem tetszett.
Szinte tagadhatatlan, hogy sikerült felhalmoznia a korai szuperhősös alkotások problémáinak minden pontját. Nem árt, ha olykor akad még olyan gonosz, akit nem próbálnak tragikus múlttal sajnálhatóvá tenni, de tény, hogy Atlasz lányait picit árnyaltabban is felépíthették volna. (Igazából Heszpera és Anthea nem is olyan vészes, a szürkés zónában mozogtak, de Kalypso esetében nem igazán értettem, hogy miből is ered az emberek iránti csillapíthatatlan gyűlölete. Oké, spoiler) Emellett még összecsapottnak éreztem a lezárást, melyben spoiler. Ha már említettem a fekete „bárányunkat”, a DC univerzum jelenleg is zajló rebootjának ismeretében még a stáblistás jelenetek is kissé fölöslegessé váltak, hisz az egyik pont hozzá, illetve a spoiler kapcsolódott, míg a másik lényegében az előző rész spoiler. Pár apróbb logikai baki, vagy klisé, amiért még picit haragszom:
– spoiler
– spoiler
– spoiler
– spoiler
– spoiler
Nem fogok mindent felsorolni, de látható, hogy azért nem vagyok vele elfogult, látom a hibáit, amikből azért akadt bőven, ezek többségét mégis meg tudom neki bocsátani, mert összességében még ezekkel együtt is lekötött és aránylag jól szórakoztam rajta. (Külön respect, hogy elhangzott benne a Marvel Kapitány név, hisz a 30-as években őt hívták így először, nem pedig a konkurencia hősét és hősnőjét, csak az utóbbi mégis hamarabb védette le.) Picit talán gyengébb, mint az első rész, de hasonlóan könnyed és szerethető, így végső soron bízom benne, hogy a karakternek lesz még helye a James Gunn féle DC univerzumban is.

ui.: Egy dolog dühített igazán, ami nem is a filmhez kapcsolódik. Egy pár konkrétan átpofázta az egész vetítést ahelyett, hogy elhúztak volna a fenébe, ha annyira unták már magukat. Az ilyenek f***nak járnak moziba, de tényleg… már elnézést.

Az első részért nem nagyon voltam oda, mert nekem túl infantilis volt. A sok negatív kritika után ettől se vártam sokkal többet, de kellemesen csalódtam. Kifejezetten tetszett, mert nem húzták el az elejét, végig lendületes volt, akciódús és baromi látványos. Szerencsére a poénok is nagyon jól működtek és itt már inkább éreztem, hogy több korosztályhoz is próbál szólni. Nem tudnám megmondani az anyagi bukás okát, mert sok többszáz milliós sikerfilmnél messze szórakoztatóbb volt és nagyjából azt adja, amit a karaktertől várható.

Az első résszel igazából elvoltam, nem volt rossz, de nem is mondom, hogy kedvencet avattam volna. Olyan téren mindenképpen előnnyel indult a második, hogy azóta megnéztem a Chuck-ot, így Zachary Levi már jobban a szívemhez nőtt :D
Valamivel gyengébbnek éreztem, mint az elsőt, főleg nem voltam nagy fanja ennek a csapaton belüli ellentétnek. Persze nem volt egy kiszámíthatatlan darab sem,(spoiler) de ezt annyira nem rovom fel neki. A harcjelenetekkel meg a humorral igazából komolyabb bajom nem volt. (bár helyenként csak a fejemet fogtam, hogy az emberek csak bambulják a szörnyeket a menekülés helyett)
Igazából a gonoszokkal sem volt nagyobb problémám ( spoiler) még ha nem is alkottak nagyon maradandót. Nagyon gondolkoztam, hogy hol láttam eddig Rachel Zeglert, de aztán rájöttem, hogy emiatt a borzalom Hófehérke miatt látom folyamat xD Azt továbbra sem támogatom, de itt nem volt vele bajom.
Az after creditből lesz e valaha bármi is? xD

Bizonyos felvezetés ide vagy ida, a DC-s kavarás miatt most nem tudom mi lesz a Shazam sorsa, de azért még 1 filmre szívesen látom, ha úgy adódik.

Na jó, erre úgy ültem be, hogy nem szeretem a Shazamot! A karaktert most sem kedveltem meg, mert erőltetettnek tartom :D
DE….. Ez egész jó volt :)
Voltak benne jó megoldások. Az elején a lényegre tértek, tetszett is az eleje. A Istennőcik is jók voltam, Helen Mirren és Lucy Liu meglepően illettek ide.
Pár apróság volt kicsit jelentéktelen, de igazából ez egy jó kis családi mozi lett. A kis fiatal srácgyerekek sokat nevettek a moziban, még én is párszor :) Volt olyan ütősebb poén benne, az egyiken hosszan nevetett mindenki XD
Hozzátenném még1x, hogy én az első részt kb 4 részletben néztem meg és írtó felejtős volt számomra. Nem tudom, hogy ez közrejátszik-e benne, hogy ennyire kellemes csalódás lett, de talán nem annyira ^^
A lényeg, hogy nem kell nagyon komolyan venni továbbra sem ezt a Shazam „Deadpoolra hajazó” gyereket, de nem is kell félni ettől, mint ahogy én nekiindultam =)

Annyira sajnálom azt a két tényt, hogy: nem moziban néztem meg, valamint hogy a cikkes értékelést író (általában) középkorú férfiaknak megint sikerült lehúzni egy olyan filmet amivel alig volt baj. Szívesen mutatnék nekik rossz filmeket, mert ez nem volt az.

Shazam mindig az egyik kedvenc DC-s filmjeim közé tartozott és ez a folytatás sem okozott csalódást. Jók voltak a poénok, bár vártam volna még többet. Nagyon megszerettem már ezt a családot, szóval örülök, hogy mindenki kapott elegendő screentime-ot ebben a részben. Néhányszor sikerült könnyeket is csalnia a szemembe (Billy-Rosa jelenetei). Valamint tetszett a cameo is, nagyon. Első jelenet, amikor nem láttuk az arcát és a végén is. Meghallottam a zenéjét én felvisítottam az örömtől :D

Teljesen kiesett az, hogy ebben a filmben szerepel Rachel Zegler és annyira elvette a kedvemet, amikor megláttam a képernyőn. Mivel amit mostanság leművel (interjúkban)… gáz.

Sajnálom, ez nem. spoiler

Nagyjából hozta nekem az első rész szintjét, bár be kell valljam azért az egy picit jobban tetszett. Ettől függetlenül most is ismételni tudom magamat azzal kapcsolatban, hogy a Shazam egy tényleg szerethető DC adaptiáció lett. A látványra nem panaszkodom, nagyon odatették magukat, egyedül talán a CGI szörnyek voltak kicsit bénácskák, de ezt még el lehet nézni. Azért volt benne pár erőltetett poén, de ezek felett is nagyjából el tudtam siklani, mert összességében engem szórakoztatott az egész. Illetve tetszett, hogy a komolyságot kicsit félretették, elvégre maguk a szereplők is még csak középiskolás srácok, akik még most is tanulgatják, hogy mégis mire képesek. A hibái ellenére is egyébként tényleg azt mondom, hogy élvehető film, illetve tényleg mindegyik szereplő kap benne kisebb-nagyobb mellékszálakat. Talán Atlasz lányainak az indítékait illetve háttérsztoriját mélyebben is ki lehetett volna fejteni, ez mondjuk nem tudom miért nem fért bele a két órába – ehelyett mondjuk kimaradhatott volna a két szerintem felesleges stáblistás jelenet.
A WW cameo-nak örültem, bár lehet, hogy többen feleslegesnek érezték, de részemről amúgy már örülnék egy új WW filmnek és legalább eddig jó volt látni a kerektert.

Lehet, hogy eggyel kevesebb csillagot adnék neki, ha nem az egyik kedvenc képregény-adaptációmról lenne szó, és nem lennék vele elfogult.
Ezt a filmet vártam idén a legjobban, de számomra nem ért fel az első részhez, amiben imádtam Billy drámáját, a mélységet, a mondanivalót, ahogyan felfedezi magán az új képességeit, illetve az ellenség és az akciószál is jobban megfogott. A történet gyermeki/ifjúsági bája továbbra is megvan, szerettem, ahogy kidomborították a csapat összetartását, de szívesen néztem az átlagos hétköznapjaikat is
Mélyebben belementek Shazam eredettörténetébe, ami további pozitívum, de mégis a fő bonyodalom az, ami engem annyira nem kötött le. A második részben inkább a mitologikus, fantasy elemek dominálnak, így, aki szereti a műfajt, annak valószínűleg jobban fog tetszeni. (Bár nem tudom, hogy vannak ezzel a hardcora fantasy fanok. Lehet, hogy ők megmosolyogtatónak tartanák a filmet és ezen kijelentésemet.)
A poénok középszerűek, és amennyiszer kihangsúlyozták a családot, az volt a minimum, hogy már az első alkalommal utalnak a Fast & Furiousra, mert a néző ha akar, ha nem (nem akar – szerk.), erre asszociál.
Az új karakter, Anthea részemről borzasztóan irritálóra sikerült spoiler.
spoiler

Kivételesen tetszett a stáblistás jelenet, és ezúttal ígéretesebbnek tűnik a folytatás is.

Összességében véve, egy coming-of-age történetként, melyben az egyéniség kontra család kapcsolata a tanmese lényege, akkor valóban működik az alkotás, viszont mikor egy csapat kamasznak kellene megmentenie a világot egy fenyegető testvérpártól, akkor ott szép lassan a narratíva szétesik, s hiába sorakoztat fel minden szuperhős-folytatás klisét és világbővítő szekvenciát, akkor sem tud maximálisan élvezetes maradni, így végső soron kaptunk egy újabb szuperhős történetet, amely viszont semmit sem tud hozzátenni ahhoz, amit ne láthattunk volna az elmúlt évtizedben. Ha az emberi kapcsolatok elengedését kidomborító antagonistával kapjuk a történetet, akkor sokkal erősebben tudott volna rezonálni a mű mindkét szinten, így egy szuperhősfilmként gyenge folytatást, de emberi oldalról nézve korrekt második felvonást kapunk, amely viszont együtt nem tud megfelelően működni.

Értékelés: 6/10