Selyem (2007) 64% 47★

Valamiért nagyon régóta volt várólistás ez a film, s végre eljutottam odáig, hogy megnézzem. Tudtam nagyjából, hogy miről fog szólni, vagyis elég egyértelmű, ha a plakátból meg leírásból indulunk ki, de ez számomra mégis csalódás volt. Egyrészt Hervè-t valahogy sehogy se tudtam megérteni, másrészt Hélènet borzasztóan sajnáltam úgy minden szempontból. S A lány? Hát tőle is nagyobb csattanóra számítottam.
Lehet, hogy én nem látom a művészi értékét a filmnek, vagy a drámai súlyát, de akármilyen szemszögből nézem, számomra ez mégis túl kevés volt.

A könyvet nem ismerem, de bevallom őszintén, nem kaptam kedvet hozzá, hogy elolvassam. A film elég volt.

A film. Nos, nem volt rossz, de mély nyomot sem hagyott bennem. Kicsit zavarónak találtam az arányokat. Sok érdekes dolgot röviden vagy sehogyan sem mutattak, míg egyéb dolgokra több időt szántak, amikre – azt hiszem – nem lett volna feltétlenül szükség. Bár jobban belegondolva lehetséges, hogy ezt egy néhány részes minisorozatban szerencsésebb lett volna kivitelezni. Akkor talán arra is jutott volna idő, amire itt nem.

Keira Knightley kellemes meglepetés volt, mondom ezt úgy, hogy nekem nincs vele olyasféle problémám, mint sokaknak. Nem tartom rossz színésznőnek, igaz, zseniálisnak sem. De ő jó volt ebben a szerepben. Már csak azért is, mert nem néztem meg előre a szereplőlistát, és bevallom őszintén, csak jó későn sikerült felismernem, hogy ő az. :D És ezt most konkrétan a javára írtam.

Yakusho Kouji nekem nagyon tetszett. Helyes pasas, karakteres. Kifejezetten férfias jelenség, ami japán berkekben – elnézést, ha ezzel most valakit megsértek – nem igazán jellemző. Legalábbis az én „ízlésvilágom” alapján. Ugyanakkor visszatérve a színészre: jó volt nézni a játékát, és esetében hatványozottan sajnáltam, hogy nem tudhattam meg róla többet.

És, végül Michael Pitt. Először azt hittem rá, hogy a szőke pasas a Dr. House-ból, akit már anno sem szerettem. Hát, nem ő az (csak nagyon hasonlítanak), ettől függetlenül így is eléggé ki lettem zökkentve általa. Az egész fickó – nekem – rettenetesen taszító. Nyálas, szuggesztió és kisugárzásmentes, „kölyökségével építkező” ficsúrka, aki csinálhat bármit, én csak vállamat rántom rája. Egyszerűen nem érdekel, hót hidegen hagy. Nem érint meg, messze marad, totálisan érdektelenül. Nagy kár. Nagy kár, mert, ha talán másik színész játssza el ezt a szerepet, akkor jobban be tud rántani a történet is.

Kezdeném a pozitívumokkal: jó színészi játékok, japán kultúra bemutatása (már amennyi lehetett) és fantasztikus képi világ. Amivel bajom volt, hogy picit másra vártam. Történet elég egyszerű volt. Gondoltam lesznek benne fordulatok, valamint a többszöri utazás során kalamajkák… de nem. Csupán a harmadik út közben történt valamicske szuszpansz. Amit nagyra értékelek, hogy azért annyira nem húzták – nyúzták a filmet. Rövid és velős.

Tavaly elolvastam a könyvet, amit agyon-nagyon dicsőítenek, és engem még sem nyűgözött le. Szép, szép, de olyan semmilyenke volt. A tenyérnyi, pár oldalas, túl lihegett könyvecskéből készült filmet pedig állandóan lehúzzák, méltatlanul bánnak vele. De szerintem a film igenis jó. Kihozták a legtöbbet a könyvből, sőt még túl is teljesítették. Lassan, finoman, csordogálva pengeti az érzelmeket. Nem beszélnek túl sokat benne, és gyönyörű, csodálatos felvételeket látni. Régebben már láttam a filmet, akkor valóban nem ütött akkorát (bár akkor is tetszett), de a könyv elolvasása után kifejezetten felértékelődött.