Sankaku Mado no Sotogawa wa Yoru (2021–2021) 74% 7★

Az elején nem igazán tetszett, annyira, hogy erős volt bennem a késztetés, hogy dobjam, de végül nem tettem. Igazság szerint magával a témával nem volt bajom, pedig utálom a szellemsztorikat, de ami a legnagyobb problémám volt az a karakterek, a párbeszédek és a vágás. Utóbbi mintha egy hosszabb valamit vágtak volna össze, néha csak néztem, hogy ez most hogy. Egyik pillanatba Mikado elköszön az egyik csávótól, a következőben meg a másikkal van, de csak így hirtelen, holott semmi utalás nem volt, hogy kapcsolatban maradtak vagy valami. A párbeszédek pedig, ahogy azt az első résznél írtam, olyan darabosak voltak, de szerencsére ez később azért változik, ahogy a karakterek fejlődnek. Ettől független nem mondanám, hogy szimpatikusak lettek. A rendőr meg a jós srác akiket jobban megkedveltem.
Az anime egyébként teljesen jól bemutatja, hogy válik egy ember sorozatgyilkossá… A család, illetve az egyénhez közelállók mind-mind hatással vannak az emberre, arra hová fejlődik, ki lesz, és ha a környezet toxikus akkor az egyén is úgy fog változni, ön és/vagy közveszélyes lesz. Persze van akit meg lehet menteni, van, akit nem. Viszont a shounen ai témához szerintem elég hülyén nyúltak hozzá, sőt mondhatni felesleges volt, az hogy a „szerelem megment mindent” elég erőltetett volt számomra, és például a Mikado szüleiről szóló visszaemlékezést se oda tettem volna, ahol volt, mert egyrészt nagyon randomra sikerült, másrészt kiszámíthatóvá tett mindent. Ettől független az alap tényleg tetszett, és az utolsó 5-6részt már nem is éreztem kínszenvedésnek, ahogy azt az első részek alatt éreztem. Igazából ahogy elengedték a shounen ai feelinget, már nem is volt olyan kellemetlen nézni. Emellett érdekes dolog ez az okkultizmus, de elég is volt belőle egy ideig. xD

Ahhoz képest, hogy 7 csillagot adtam rá, egészen szerettem nézni.
Nekem azért furcsa volt ez az összekapcsolódás, meg néha olyan random jött minden képesség… Szerintem ez egy egész egyszerű és élvezhető anime lenne, de túl van bonyolítva ezekkel a határozatlan képességekkel.
Pozitívum, hogy szépen átvitték az érzelmeket spirituális síkra. Nagyon tetszett, hogy úgymond megtestesítették a gyűlöletet, hogy azzal táplálkozzanak. Mint a való világban is egyeseket ez tart életben és sokszor önmaguk generálják, amit aztán elhisznek és csak még mélyebbre kerülnek. Mindig jó, ha párhuzamot állít az élettel egy anime, vagy bármi más.
Keita-kun és Hanzawa-san lett a kedvencem, mert határozottan állnak a két lábukon.