Bungou Stray Dogs 2nd Season (Bungou Stray Dogs 2.) (2016–2016) 91% 49★

A második évadot még gyorsabban sikerült végignéznem, mint az elsőt. Jobban is tetszett. Az elsőben megismerkedhettünk a karakterekkel, akiknek személyisége és jelleme tovább bontakozott és öltött testet a folytatásban. Az első négy részt én leválasztanám a történetről, hiszen ez Dazai múltját meséli el. A hangnem is sokkal komorabb, a világkép is sötétebb és drámaibb. Mégis, a maga bús melankóliájával érdekes hangulatot teremt. Az alvilág bugyraiba látogatunk, ahol kegyetlen motivációkkal szembesülünk. Szörnyű, hogy emberek mit meg nem tesznek a céljuk elérése érdekében. Gondolok itt Gide és Oda konfliktusára. Muszáj volt kicsit megállítanom a lejátszást, hogy fel tudjam dolgozni a képernyőn történteket. Bizony megkönnyeztem ezt a „csatát”, elejétől a végéig, és még utána is, mert befészkelte magát az álmaim közé is. spoiler Miután lezajlott a múltidézés, visszazökkenünk a jelenbe, Atsushi kun és társai már hiányoztak. Kíváncsi voltam nagyon, hogyan boldogul Kyouka, sikerül-e teljes értékű csapattaggá válnia. Aztán amit kaptam, több volt, mint izgi. Örültem, hogy a Dokk maffia tagjai is megmutatják másik arcukat. Amolyan szerethető rosszfiúk. Főleg Chuuya nyerte el tetszésem, annyira érdekes a kapcsolata Dazaival. Az is tetszett, ahogyan az „árulást” kezelték. A főnök is, bár gazember, mégis becsületes fickó. A Céh tagjai nem voltak túlzottan rokonszenvesek. Ahogyan az a hármas konfliktus bonyolódott, egyre izgalmasabbá vált a történet, mondhatni körömrágóssá fájult. A stratégiai lépéseken csak ámultam, és ahogy kijátszották egymást, éles logikai érzékre vall. Chuuya és Dazai, valamint Atsushi és Akutagawa párosa verhetetlen :) A zene is nagyon pergős, az opening és az ending is fülbemászó. Az animáció szép, kidolgozott, részletes. A humor is visszatér. Kissé éles szatíra az írókra, főleg Dazai Osamura vonatkoztatva, de nem gúnyos. Szerintem a harmadik évad is gyorsan meglesz :)

Még az első évadnál is jobban szeretem ezt az évadot. Az első négy rész valami fantasztikus. A sztori, a hangulat, a zenéi… minden. A Cég elleni harcok pedig szintén izgalmasak és szórakoztatóak, nem is tudom eldönteni, hogy a Dazai és Chuuya vagy az Atsushi és Akutagawa kombót szeretem jobban.

Nagyon tetszett a története is, a harc jelenetek, karakter fejlődés, zenék, rajzolás egyszerűen minden *-*

Minél több részt nézek meg belőle, annál inkább úgy érzem, hogy műveletlen vagyok. Tele van irodalmi utalásokkal ha a szereplők neve nem lenne elég, mégsem olvastam egyik szerzőtől sem, maximum néhány könyv címét ismerem, úgyhogy érlelődik az ötlet, hogy olvassak ezektől az íróktól… spoiler

Az a négy múltban játszódó rész annyira jó volt! A hangulat, a cselekmény, a szereplők… A kedvencem Sakunosuke volt, talán vele tudtam a legjobban azonosulni. spoiler
A múltbéli események annyira lekötöttek, hogy furcsa volt visszacsöppenni a jelenbe. Btw, ha lenne egy egész évad külön a maffiáról Dazai vagy Akutagawa főszereplésével, biztos készségesen végignézném. :D

Míg az első évad leginkább a szereplőket mutatta be, itt már jóval cselekménydúsabb részeket kaptam, ezt most nem részletezném, mert aki akarja úgyis megnézi… spoiler Azt viszont elmondhatom, hogy érdekes gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben, például, hogy egy ideig nem akarok annyira fák közelébe menni, a rongybabáktól kezdek félni, az eget meg a héten biztos fürkészni fogom, hátha megláthatom Moby Dicket. nem vagyok bolond, ááá nem
A zenék meg megint nagyon jól voltak, nem csak az op és az ed. :) a rajzolás is még mindig tetszik, Atsushi szemei meg olyan szépek

Ebben az évadban jóval kevesebb a humor, de szerencsére nem tűnik el teljesen. Sokkal komorabb a hangulata, főleg az első négy részben, mikor visszaemlékezünk Dazai-san múltjára. Egyébként jó kis évad volt ez is, abbahagyhatatlan, viszont nálam egy hajszállal elmarad az elsőtől. :)

Sokkal jobban tetszett, mint az első évad. Az első négy részes backstory elképesztően jó volt, nagyon megérintett, és örülök, hogy ezzel indították az évadot, nem pedig csak beszúrták valami véletlenszerű helyre.
Annyi helyen láttam már, hogy egyes fanok mennyire shippelik a Dazai x Chuuyat és az Akutagawa x Atsushit. Az első évad alapján egyáltalán nem értettem, hogy egyes emberek miért gondolnák ezt, de most már maximálisan meg tudom érteni. Ugyan én egyik párost sem shippelem, legalább most már látom az alapját.
És ami még jobban kibontakozott: a megállíthatatlan Dazai-kultusz. Elképesztő, hogy mennyire imádja mindenki. Amellett, hogy nagyon fontos humorforrás, megvan a „tragikus háttér” faktora, tud komoly is lenni, és minden cselekedete mögött megvan az indok. Ő tipikusan a mindent-tudtam-előre-és-azért-így-intéztem-hogy-tanulhass-belőle karakter, ami engem néha iddegesített, ezen kívül annyi karaktertípus keveredik benne, hogy már majdnem mélysége is van, ezért is belátom, hogy miért szeretik ennyire.
Én nem vagyok az a nagyonnagy Dazai fan, az én kedvenc karakterem most már végérvényesen Ranpo. Amikor először feltűnt, nagyon idegesített, de a rész végére már imádtam. Ez nem változott, sőt, ha lehet, még jobban odavagyok érte, mint eddig. Imádom a humorát, azt, ahogyan a többi karakter viszonyul hozzá, nem utolsó sorban a hangját (azért mégiscsak, Kamiya Hiroshiról beszélünk), és az egész lényét.
A vége elképesztően aranyosra sikerült. Az utolsó kettő rész elképesztően cukira sikeredett, a lezárás is elég jó volt. DE. Valami halálosan idegesít az a sorozatszerkezet-felépítés, amikor egy évad egy ellenség legyőzéséről szól, majd az utolsó rész utolsó másodperceiben feltűnik a következő évad „gonosza”, akiről elmondják, hogy jaaj, ő még erősebb, jaaj, még csak most kezdődik (a játszma, a harc, az igazi háború stb.). Komolyan, ettől a mondattól falra mászok. Főleg, hogy aztán a még erősebb ellenfelet is pontosan ugyanannyi erővel győzik le, mint az előzőt, csak az utolsó pillanatban előrántanak valami random támadásnevet, amit nem a szemünk láttára fejlesztettek ki, vagy tanultak meg, vagy edzettek, vagy bármi… nem. Egy random power up, ami az utolsó pillanatban ott van, minden indok nélkül, és hiába nem tettek érte semmit, a még erősebb ellenfelet is legyőzik. Minden logika nélkül.
Ettől függetlenül nagyon szerettem, igazán aranyos volt, és külön örülök, hogy Atsushi nem kapott nagyon sok képernyőidőt, mert néha a falra tudok mászni tőle. De legalább nagyon cukik Akutagawa-val (mint mondtam, nem shippelem őket, tehát nem mint pár aranyosak, hanem mint bajtársak).

Folytatáshoz képest egyáltalán nem lett laposabb és unalmasabb, sőt! Talán még dobtak is rajta, hisz pörgősebb és eseménydúsabb volt az egész. Igaz, hogy itt most nem az Iroda emberein volt a hangsúly, hanem inkább a Dokkmaffián és egy picit a Céhen, de ez nem is baj, hisz azzal már az első évad eleget foglalkozott.
Nagyon tetszett az első négy rész visszaemlékezése, mert így jobban beleláttam Dazai cselekedeteibe és változásába. Na meg milyen jó már, hogy megmutatták, milyen volt a Dokkmaffiás élete! Kicsit vicces, hogy a társán kívül tulajdonképpen mindenki tudott róla, dehát spoiler
A jelen eseményeinél meg csak kapkodtam a fejem! Te jó ég! Hogy ezek mekkora stratégák! Szinte hihetetlen, mennyire előre terveznek és hogy egyáltalán mennyire bejön az, amit megterveznek. Nagyon tetszett, ahogy a három szervezet folyamatosan próbált a másik kettőn felül kerekedni :)
A vége meg… na ne már! Ez nem üvölt, hanem egyenesen megköveteli a folytatást!!! Ide rögtön, most azonnal! :D Most jön csak a java az spoiler És spoiler honnan tudott mindent ennyire?!

Az első évad is tetszett, bár szerintem sokkal gyengébb társai közül. Viszont nekem eddig ez tetszett a legjobban. Mindkét része, mivel ennek az évadnak az első négy része egy flashback, ami a Dark Era címet kapta, és ezt külön fogom értékelni az évad többi részétől.

Dark Era
Ez a Bungou Stray Dogs legeslegjobb része. Itt Dazai múltját mutatják be, és érződik, hogy ez egy sokkal komolyabb, mint a sorozat más részei. Dazai mellé kapunk két elképesztően jó karaktert, Odasakut és Angot. Odasakut szerettem, mert bemutatta, hogy a maffiánál sem a sátán szolgái dolgoznak. Viszont Ango ezüstérmes lett a kedevnc karaktereim közül (talán azért, mert nagyon hasonlít Squallra a Nevermoorból, aki a kedvenc fikciós karakterem), pedig ebben a sorozatban igazán nehéz volt kiválasztani csupán 3 jó karaktert.
Gide a BSD legjobb gonosza: van drámája, mégsincs nincs túldramatizálva, motivációja megérthető, viszont az eszközei, amivel el akarja élni egyáltalán nem elfogadhatók. Tudjátok, egy igazán jó antagonista.
A hangulat iszonyat jó. Mori az a seggfej, akit kedvelni is lehet és látjuk, ahogy manipulálja a szálakat, ettől pedig olyan érzése lesz az embernek, hogy senkiben sem bízhat. A zene nagyon illik a történésekhez, és az animáció csodaszép.
A legjobb árulós sztori, amit valaha láttam. spoiler
És a fináléja, jobb mint bármelyik évadnak. spoiler
spoiler

A tényleges évad
A negyedik résztől visszatérünk Atsushihoz és az Irodához, a jelenben. Itt az előző évadban bemutatott, Céhhel áll konfliktusban az Iroda és a Dokkmaffia. És a Céh emberei fenomenálisak, köztük is van a bronzérmes kedvenc karakterem, Edgar Allan Poe. Ezenkívül még Lovecraftot szerettem, meg Twain, meg Steinbeck… Igazából itt csak ismételgetni tudom magam a fentiekkel.
A cselekmény izgalmas. A három szervezet konfliktusa szépen felépített. Francis egy jól működő antagonista, a motivációja remek, és rávett, hogy elolvassam A nagy Gatsbyt.
És végre rendes évadzáró. Ott van ahol kell, jól van ahogy kell, igazából csak az Akutawaga-Atsushi „elloptad tőlem Dazai-sant" huzavona zavart kicsit.

(Ironikus, hogy az első négy részről többet tudtam írni, mint a tényleges évadról.)

Ez az évad komolyabbra sikerült, mint az előző.
Itt már fény derült Dazai kapcsolata a Dokk maffiával meg pár emberrel a múltban. De végre Atsushi több karakter fejlődésen esik át. :) A végére még azt is spoiler De a lényeg, hogy nagyjából vissza állt a rend.

Te jó ég ez fenomenálisan jó volt!!!
Én már az első évad után is odáig meg vissza voltam, de ez a második évad még azt is tudta überelni. Arról nem is beszélve, hogy régen voltak már ilyen fangörcseim mint ennek a nézése közben:DD De nem tehetek róla, Dazai teljesen kicsinál és az utolsó részek után Akutagawaról ne is beszéljünk… <3 Ráadásul alig várom már az Atsushi – Akutagawa féle duót, hiszen ha már most az utolsó részben ennyire királyak voltak együtt… Mint mondtam alig várom!:D
Még nem tudom milyen lesz a harmadik évad, de ez után a két évad után kénytelen vagyok megelőlegezni a kedvencelést, mert tényleg egyszerűen semmi negatívumot nem tudok felhozni ennek az animének. De igazából nem is akarok. Számomra ez az anime történet, karakterek, humor, grafika, zene igazából minden szempontból egy hatalmas 10/10 és a legújabb favoritom!♥