Butai Bungou Stray Dogs Kuro no Jidai (Bungou Stray Dogs Stage Play 2.) (2018) 70% 2★

Emlékszem ez az arc az animében sem volt a kedvencem, kicsit untam, és arra is emlékszem, hogy Oda Sakunosuke hangja még rá is tett egy lapáttal, mert álmosított, pedig Suwabe Junichi az egyik kedvenc seiyuum.
Itt, bár Odasaku hangjával nem volt baj, mégis untam egy kicsit, és a felénél azon kaptam magam, hogy ásítozok. Lehet nem fekve kellett volna néznem, a pihe-puha ágyacskámban? Hmm…
Maga a színdarab teljesen visszaadta az animében látott három epizódot, Dazai és Odasaku múltjának ezen részéből, ami igazából jó, de valahogy nem tartom arányosnak, hogy ez a 3 résznyi történet is annyi időt kapott, mint az előző színdarab, ami az egész első évadot dolgozta fel.
Kicsit hosszú volt, számomra sok volt az álló jelenet, az akció jelenetek koreográfiája sem volt túl izgalmas, lévén leginkább pisztolypárbajok zajlottak, így csak hangeffekt meg félreugrálások voltak, amikor kitértek. Maga a cselekmény, ahogy írtam is, jól vissza lett adva, Masashi jó Odasaku volt, igazából annyira nem volt megerőltető a szerep, ahogy a többieké sem, de mindannyian visszaadták a karakterüket. Egyedül Ranpo-t nem éreztem Ranpo-snak, nekem itt túl hiperaktív volt, nem ilyennek él az emlékeimben. A másik szereplő, akit nem tudom ki volt, az a kopasz, legyezős, kimonós fickó. Mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy a Fegyveres Nyomozó Iroda főnöke volt, csak azt nem tudom, hogy ő mióta kopasz? Biztos elfogyott a paróka… Ezeket leszámítva tényleg minden és mindenki más jó volt, bírtam, hogy benne volt az a jelenet is, amikor Dazai átpasszolja az öregnek a psp-t (?), hogy folytassa a játékot, de egyből game over-t kap :"D Meg meglepődtem azon, hogy Odasaku konkrétan rágyújtott a színpadon, mert a szerepe megkívánta. Az mondjuk érdekes volt, hogy amikor spoiler Vagy az nem igazi cigaretta volt, csak a gyufa volt valódi? No mindegy, nekem nagyon valódinak tűnt. ^^" Szóval nem volt ez rossz, nem a színészek vagy az előadás miatt nem tetszett annyira, hiszen már az anime ezen pár része sem nőtt a szívemhez. De egyébként megint meghozta a kedvem ahhoz, hogy újranézzem az animét, csak most van épp elég nézni valóm :"D

Az animében nagyon szerettem azt a négy részt, amit ez a stage play feldolgoz. A zenéi és a seiyuk nagyon sokat hozzátettek az élményhez. Az anime kontrasztos hangulatát nem tudta megugrani, ettől függetlenül nagyon tetszett.
Ango karakterét valamiért nagyon szeretem, itt is jól visszaadták a karakterét spoiler Odasaku és Dazai színészei is jók voltak, bár Dazai karakterét teljesen nem tudta visszaadni, de nem hiszem, hogy az lehetséges. Viszont az elején Ranpo átvezető jelenete nagyon nem tetszett, és Ranpo egyáltalán nem ilyan hiperaktív, idegesítő karakter, hanem sokkal menőbb figura, Kamiya Hiroshi pedig az egyik kedvenc seiyum, szóval őt nagyon nem tudták itt felülmúlni.
Kicsit soknak éreztem ennyi időt szánni ennek a történetívnek, a végére kicsit már meguntam, és a harcjelenetek sem voltak túl hatásosak és izgalmasak. Maga a cselekmény, jól vissza lett adva, de kicsit rövidebben hatásosabb lehetett volna.