Bungou Stray Dogs (Bungou Stray Dogs 1.) (2016–2016) 88% 68★

Életem első olyan animéje, amit egy barátnőm fanfiction regényéből ismertem meg. Azóta birizgálta a fantáziámat ez a társaság, és mikor alkalmam adódott rá, bele is vágtam. És nem csalódtam, sőt… :) Bár még csak az első évadon vagyok túl, annyit elmondhatok, kellően beteg és pihent ahhoz, hogy felcsigázzon :) A karaktereket könnyű megszeretni, és a sorsuk miatt is aggódhatunk, drukkolunk például, hogy Dazai furcsa hobbija ne sikerüljön. Én kedveltem főszereplőnket is, akinek a kelleténél kicsit gyorsabban kell hőssé válnia, mert olyan tempót diktálnak számára az események. Atsushi hamar kivívja helyét. Kunikida kicsit idegbeteg, de ez nem csoda, ha egy olyan partnert kapsz, mint Dazai. No de az említettet sem kell félteni. Tetszett, ahogy előéletéről is fokozatosan hullik le a lepel. Szegény Atsushit mindig épp azzal küldik bevetésre, akivel történik valami. Igazából én mindenkit szerettem. Mikor megijedtem, hogy ezzel és ezzel ez meg ez történt, és görbült lefele a szám, kiderült, hogy ez meg ez mégsem az, aminek látszik, és ő olyanra képes, ami megtéveszti az ellent, és ebben az esetben a nézőt is. Nincs igazam, Akiko? És azt is szerettem, hogy a jellemek, karakterek nem egysíkúak, és a gonoszok sem elborult agyú pszichopaták – oké, nem mindig, de hellyel-közzel azért néha… Akutagawával mondjuk nem szívesen futnék össze az éjszakában, ha rossz kedve van. Ha jó kedve van, akkor se. Nakahara Chuuya viszont más tészta. A srácot valamiért azonnal megszerettem. Ő se százas, ahogy szerintem senki, a nyomozók és a Dokk-maffia tagok közül. Aki kicsit mélyebb, drámaibb megvilágítást kapott, az Kyouka. Én sajnáltam a kiscsajt, de sejtettem én, hogy sorsa másként fog alakulni, mint ahogy kezdetben indult.
Hamarosan folytatom is a sorozatot. Most lehet, hogy nem sikerült olyan értékelést írnom róla, amilyet szerettem volna. De majd csak…
Az animációval sem volt probléma, az opening és ending is kellően hatásos, összhangban mozog a történettel. A zenére és a seiyuukra sincs panasz. Most se :)

Nagyon szórakoztató anime, szerethető és érdekes karakterekkel. Maga az ötlet zseniális, nagyon tetszik. Kicsit úgy éreztem, hogy ez az évad csak egy hatalmas nagy bevezető, ami leginkább arra fókuszál, hogy megismerjük a szereplőket és a képességeiket. Én azonnal megtaláltam a kedvenceim, gyakorlatilag eddig csak egyetlen valaki van, akit nem kedvelek igazán. Viszont számomra nagyon nincs balanszban a humor és az erőszak; néha a legjobb, legizgalmasabb jelenetek közben dobták be a poénbombát, aminek a robbanása engem teljesen kizökkentett az akcióból. Ugyanakkor szeretem ezeket a kreténeket, szóval valahol mégsem bánom. Sajnálom, hogy eddig tologattam, mert nagyon tetszett, valamikor biztosan folytatni fogom.

Nekem ez nagyon tetszett! Társaságban gyorsan ledaráltuk, és már értem a figyeltjeimet, hogy tudnak maratonszerűen animét nézni!
A karakterek érdekesek és sokszínűek, a humorukon sokat lehet nevetni. Dazai a nagy kedvenc, mellette szorosan a szelíd harag srác. Egyedül a testvérpár volt nagyon fura, de a többiek dilissége mindig szórakoztató volt. A cselekmény is érdekfeszítő, bár az elején inkább a szereplők vonzottak, mintsem a sztori, mert az a leges legvégén indul be csak igazán! Azután várni hónapokat, áá…
Még gimisként hallottam róla először és magyar faktosként érdekelt az irodalmi vonal, de a japán irodalom témakörét tekintve abszolút laikus vagyok. Egyébként sok köze nincs az irodalomhoz, ahogy észrevettem, csupán a karaktereknek az írók/költők személyeihez, ami viszont roppant érdekes, még jobban utánanézek majd. Az elején értelmetlennek tűnt, hogy spoiler. Bár sokszor inkább már tragikomikus volt, ahogy Dazai viselkedett. A karját látva mindig összeszorult a torkom.
Ettől függetlenül nagyon jó darab, nem is tudom, miért ne lehetne 10 csillag. Második évad, jövök!

Amikor először néztem, valamiért csak az első részig jutottam, pedig határozottan emlékszem, hogy tetszett. Aztán ajánlásra plusz, ha jól emlékszem kihívásra kezdtem el újra. És bár akkor egy-két dolog miatt- Dazai öngyilkos hajlama, és Naomi túlfűtött érzelmei a bátyja iránt- annyira nem tetszett, de mire az évad végére értem teljesen magábaszippantott az anime, és már egyik sem zavart annyira, sőt Dazai az egyik kedvencemmé nőtte ki magát – mondom ezt úgy, hogy egy feldolgozást leszámítva, sehol máshol nem kedvelem őt.
Néhány karaktert leszámítva mindegyikük szerethető, sokat lehet rajtuk nevetni, és bár az animének megvannak a hibái, olykor logikátlan, mégis élvezhető, és jól lehet rajta szórakozni.
Most újranézve már Atsushi szenvedése sem zavart annyira, bár még mindig soknak tartom. Nem is értem, hogy dolgozhatnak olyan emberek egy árvaházban, akik így bánnak egy gyerekkel, még ha az kicsit más, mint a többiek.
Nem mindenre emlékeztem már, így jó volt újranézni, újból megismerni a karaktereket, akik közt ismét (vagy ugyanúgy) voltak, akiket kedveltem, voltak, akiket nem. Legjobban a Chuuya-Dazai párost szerettem, csak sajnálom, hogy előbbi elég keveset szerepelt az évadban.
Mindenképp fogom még újrázni, mert tényleg egy jó anime, jó sok humorral és akcióval.

Öszintén szóva kedvenc lett :D A számtalan közé még befér xd
A karakterek közül is sokat megszerettem, a zene is tetszett, a rajzolás is nagyon és a történet is :D
A szereplőkből tényleg nagyon sok lett mondjuk akit megszerettem xd A főszereplőn kívül kb mindenki. Nem tom nekem ő nem jött be. Ha választanom kéne talán Dazai lenne akire egyértelműen rátudom mondani hogy ő a kedvencem :D
Kíváncsian kezdek bele a második évadra és arra is kíváncsi leszek mi fog történni úgy hát… mindenkivel :)

Már többször láttam, de mindig ugyanolyan szórakoztató. Igazából már meg sem lepődök, hogy a japánok csináltak egy olyan animét, amiben a karakterek a nevüket egy-egy híres – általában japán bár vannak kivételek – írótól kölcsönözték, a képességüket pedig az adott személy egyik regénycíméből. Imádom a szereplők stílusát, az esetleges életrajzi utalásokat spoiler, a vicces szituációkat és magát a sztorit is. Érdekes, szórakoztató izgi harcokkal rendelkező anime, és Dazai képes elvinni az egészet a hátán… jó, a többieket is szeretem, plusz alapból imádom a maffiás-nyomozós sztorikat és a karakterdizájnja is tetszik.

Na igen, hogy mit van képem kiszúrni a nemzet szemét a manapság egyik legfelkapottabb seinen (shounen) animére adott hat csillagommal?
Mindjárt megmagyarázom, miért tartom egy olyan animének a Bungou Stray Dogsot, aminél nagyon remeg a léc. És sajnos nem úgy remeg a léc, hogy „majdnem kiváló, csak kicsi hiányzott hozzá”, hanem az „éppencsak átment” kategória. Ha pedig hülyeséget, magyartalan mondatot írok, akkor bocsánatotokat kérem, nagyon fáradt vagyok.
Na tehát, nyomozós anime. Oké, nem sok ilyen van, hozzám meg közel áll a krimi, mint műfaj, úgyhogy nem ezzel volt gondom. Egy kis nyomozásra már ki voltam éhezve, amiben nincsen „igazságból egy van, és az mindig kiderül” mondat, ala Detective Conan-style. Nos, a pápaszemes kisráccá zsugorodott fiatalkorú nyomozózseni túlontúl hosszú kalandjára majd még visszatérek.
Nos, emellett még azt is szerettem, ahogy a képességeket kezelte. Menő, egyedi képességek voltak. A főhős azért kicsit, aránylag túlságosan is k*va gyorsan tanulta meg a képességét irányítani, ahhoz képest, hogy tizenvalamennyi éven át szenvedett tőle, aztán egyszer csak „hoppá, már megy”.
A személyes kedvenc képességem nyilván Akutagawáé volt, akinek megfogadtam, hogy többé nem írom le a nevét, mert túlságosan is fárasztó ujjtorna és fölösleges billentyűzetkoptatás ez a redva hosszú név, de megtettem. Mostantól Itachinak hívom.
De akkor áttérnék a karakterekre. Áttérnék, igen, feltételes módban. Mivel nincsenek karakterek ebben a műben. Ezért marhára ki leszek nyírva, de a karaktereket én két csoporta osztottam: a „lesz*rom” és az „irritáló” kategóriába. Nagyon érdekes, hogy kb az egyetlen érdekes karakter piszok idegesítő volt.
Na. Ott van Edogawa Ranpo, aki az egyik legfelkapottabb karakter, de részemről pont a legutáltabb karakterről van szó. Elég volt megszólalnia, és már feszült ökölbe a kezem, hogy felpofozzam a Holdig. Rühelltem. A másik meg a szuperdedukciója, de az a vicc, hogy az utolsó részig nem tudtam eldönteni, hogy a következtetéseit a seggéből vagy a p*cséből rángatta elő, mert hogy egyszer sem volt megalapozva, hogy éppen mi alapján jutott erre meg erre a következtetésre. Egészen egyszerően ő volt az iroda „Find the killer program 2021”-ja, mert annyi szerepe volt, hogy néha felrakott egy szemüveget, közben meg szél vette körül, mert fingott egyet, vagy nem t'om, és elénk szarta a spanyolviaszt, a megoldással együtt. Oké, kidühöngtem magam.
Az meg külön marha nagy bátorság volt, hogy ugyanattól az írótól loptak nevet hozzá, akitől a legikonikusabb animedetektív neve is származik.
Ott van Dazai. A legnépszerűbb karakter, és igen, a pozitív oldalról tényleg még ő volt a második legjobb, de ettől függetlenül valami kegyetlen irritáló alak. Az öngyilkossággal való viccelődése már nem ízléstelen, hanem bőven afölött van. A figyeltjeim között is vannak, akik imádják, úgyhogy vissza kell fognom magam, de én akkor sem értem, hogy mi olyan k*****tt vicces a hülyesége. Engem csak dühített. Ennek személyes okai is lehetnek, de akkor sem tartom egy olyan dolognak, amivel csak úgy lehet viccelődni.
De ha visszafogja magát, akkor még ő volt a legjobb és egy egészen menő karakter lett belőle. spoiler Amúgy ez a szuicid hajlama elvileg onnan került bele a sztoriba, hogy a névadó író is ilyen volt (tényleg! Lehetne József Attila is a neve. Akkor jobban bírnám.)
Ha pedig már itt tartunk, hagy említsem meg a kiscsajt, aki a sorozatban kb annyit csinál, hogy kétségbeesetten próbálja megdugni a bátyját (érted, a csaj erőszakolja meg a bátyját), és egyszer elrabolják. Tiszta Scooby Doo. Onnan is Diana. Már csak a „sikerült volna, ha ti és a ronda tigrisetek nem vagytok!” hiányzott róla.
Na, annak a csajnak a névadó írónője szintén viszonyt folytatott a bátyjával.
Izé… névadó írók. Minden egyes karakter egy létező íróról kapta a nevét, a képességeik nevei pedig eme írok műveiből szivárogtak a lapokra.
És ott van Atsushi. A főhős. Közel voltam hozzá, hogy a falhoz vágjam. Valami elmondhatatlanul irritáló volt a töketlensége, a lábatlankodása, a gyökérsége, a hisztije olyan szinten kitriggerelt egy idő után, hogy arra a szavakat keresem még mindig. Nem érdekelt. Pont nem érdekelt a karaktere, valamiért mégis ő van a középpontban.
Ott volt még Doppo, aki jópofa volt, bírtam, de sokszor idegesített. Nem tudtam annyira átérezni a hülyeségeit. Olyan kicsit, mint a Hősakadémiás Iida karaktere, de őt valahogy mégis jobban kedveltem. Pedig a Hősakadémiáért sem vagyok oda meg vissza, sőt, akkor már inkább vissza…
És ott van még Janus, akinek rohadtul nincs kedve végigmenni az összes karakteren. Fogjuk valahogy rövidre… ha ez egy YT videó lenne, a következő szöveg gyorsítva menne, szóval íme: ott van még a főnök, aki főnökösködik, ott van a kalapos srác, akinek szép kalapja van, ott van a szadista doktornő, aki kimondottan szexi volt, ott van a vörös hajú srác, aki simán hagyja, hogy a húga megerőszakolja, ott van negatív oldalon egy rakat karakter…
Egyszerűen az a zavaró, hogy kb senkit sem ismerünk meg. Az érdekesebb karakterek, úgy mint Dazai, Akutagawa, maffiafőnök, a céhes szőkeség vagy Kyouka, csak „érdekesek” voltak, semmi képpen sem túl jól megírtak, vagy részletesek.
És valamiért a hótdepressziós Akutagawát leszámítva minden negatív karakter őrülten vigyorog. Meg a doktornő is. Miért? Egy idő után olyan unalmas volt ez, hogy a gonoszok mindig visszanéztek ördögi vigyorral a szájukban…
Igazából a karakterek a három legzavaróbb dolgok között voltak. A másik a humorizálás. Nem tudom, én egy poénon sem nevettem, még csak el sem mosolyodtam. Tipic animehumor hülyeségek, és Dazai viccelődésétől is a hideg rázott.
A harmadik az volt, hogy nem éreztem, hogy ez a történet megy valamerre. Volt itt maffia, céh, gyilkosság, Azúr robbantó, satöbbi hülyeségek, de nem ment semmilyen irányba. Nem éreztem, hogy lenne bárminek tétje. Minek is, ha a maffia legerősebb tagját Atsushi horzsolásokkal megúszva elitnézte, miközben a képességét az egyik pillanatról a másiktra tanulta meg 100%-ban irányítani és kordában tartani?
Nos, ez nekem a BSD. Nem értem a nagy rajongást körülötte, nekem sajnos nem tetszett. De a 2.évadot még tuti megnézem.

Hát ez az anime minden értelemben bejövős volt! :)
Imádom a humort és itt nagyon eltalálták a milyenségét és a mennyiségét is.
Szerettem, hogy részről részre megismerhetjük a karaktereket, mellette pedig a történet is szépen alakulgat. Hál' istennek, hogy már megvannak a következő évadok is! Ezt a 12 részt inkább felvezetőnek mondanám, mégis nagyon élvezetes volt. Kedvenceim a Atsushi-Dazai-Kunikida trió. Amit azok leművelnek. :D
Meg kell jegyeznem, hogy az endingje nagyon tetszik! Minden rész végén meghallgattam. Igazából a számnak köszönhető, hogy véletlenül rátaláltam erre az animére. :) De akkor már meg sem állok, jöhet a folytatás! :)

Második nézésre is nagyon jónak tartom ezt az animét.
Szórakoztató akció-vígjáték, nem teljesen komplett karakterekkel és minden mással, amit egy shounentől elvár az ember.
A cselekmény nem sokat haladt 12 rész alatt, de a szereplők (főleg Dazai) elvitték a hátukon az egészet és teljesen lekötött. Jók a harcok, és bár az anime humora fárasztó lehet (pláne Dazai öngyilkos mániája) én azt is imádtam spoiler. Tetszik az ötlet is, hogy japán írókról nevezték el a karaktereket, és a képességeik is az írók műveire utalnak. Kicsit fejlesztettem japán irodalmi tudásomat a sorozat által (ezelőtt csak Edogawa Ranpo nevét ismertem azt is egy másik anime miatt :P)
Ha kedvem/időm engedi a többi évadot is újranézem aztán imádkozom egy negyedikért xD

Pont jókor kezdtem el nézni, valami ilyesmire volt most szükségem. Dilis, beteg, őrült szereplők, képességekkel megáldva/átkozva, ezeket személyes beállítottságtól függően jóra vagy rosszra használják. Külön tetszett, hogy a képességeknek van gyenge pontjuk. Az anime hangulata, a képességek, és a szereplők miatt néhányszor eszembe jutott a Kekkai sensen, szerintem van jópár közös pont a két sorozat között.
Főszereplőnk, Atsushi az elején nem győzött meg annyira, de jó volt nézni, ahogy az idő haladtával passzív szemlélődőből (nagyjából) cselekvőképes szereplővé vált.
Dazait az első jelenetétől fogva bírtam lehet őt nem csípni?. Nagy fazon a hapsi, nem százas, főleg az öngyilkosság mániájával a kettős öngyilkosságról dédelgetett álmáról nem is beszélve, de ha komolyra fordul a helyzet, 100% badass lesz belőle. spoiler A múltja annyira nem lepett meg, hasonlóra tippeltem. Kedvenc jeleneteim között ott van az Atsushival való megismerkedése, és a mérgező gombás kísérlet is. :) Ebből az évadból ők ketten a kedvenceim, de a többiek is szimpatikusak.
Egy dolog zavart: a sok feliratos tábla. Hiába volt rajtuk sokszor valami vicces szöveg, mégis többször inkább kizökkentett a történetből. A negatívumok itt ki is fújtak.
Kaptam egy jó kis openinget is bár az előadóról mindig a KnB fog eszembe jutni és az ending is nagyon tetszik.
Azt hiszem megyek nézni a második évadot, azt pedig tudom, hogy az anime megy a kedvencek közé :D