Salvation (2017–2018) 81% 19★

Egészen izgalmas sztori, remek kivitelezés, mindenki szép és okos. …és egyúttal kicsit talán túl sok is minden. Szerintem ez a sorozat tökéletes példa arra, amikor a kevesebb több lehetett volna. Rengeteg a csavar, mindig minden változik, és közben egy csomó olyan esemény történik benne, amik a sztorit nem mozdítják előre, időhúzásnak viszont remekül beválnak, a vége meg olyan, mintha azért találták volna így ki, mert épp be kellett fejezni.
Azért nem bántam meg, hogy végignéztem! Főleg, mert Santiago Cabrera miatt csak nyertem az ügyön! ;)

Ajánlom, hogy legyen második évad, mert ez egy remek sorozat. Elejétől végéig leköti a nézőt, és valahogy ott van az a bizonyos „hűha” érzés. Jól visszaadja az amerikai közhangulatot (nagyon utálhatják az írók a ruszkikat), a „gyerünk, csináljuk meg” attitűdöt, és ami a legfontosabb, eszméletlenül jól adagolják az infókat (lehet néha itt-ott kiszámítható), de volt jó pár meglepetés. Csak ajánlani lehet a sorozatot.

Iszonyú sok minden volt ebben a két évadban… nem vagyok egy hardcore sci-fi rajongó, de azt még én is meg tudom mondani, hogy szinte minden klisé, ami az apokalipszist megelőző és/vagy bemutató könyvekben, filmekben, sorozatokban létezik, az ebben a 26 részben mind előfordult. Ami persze szükséges, mert ezek szerint évtizedek óta pont így képzeljük el a saját viselkedésünket egy lehetséges apokalipszissel szembenézve: káosz, viszályok, amik értelmetlennek tűnnek, mert mindenkinek ugyanaz lenne a célja, és ezt általában az önjelölt világmegmentő veti az emberiség szemére. De… a kliséket szerencsére nem hagyták ennyiben. Sikerült néhányat kibontani és úgy alakítani, hogy igencsak meglepő dolgok formálódtak belőlük.
Darius Tanz karaktere sikerre van ítélve: nárcisztikus, de épp csak annyira, hogy imádják a nézők, okosabb, mint bárki és a hős-szerepet is bármikor felveszi, ha szükséges. spoiler Liam a fiatalabb, cukibb (még nem önimádó) tudós-hős, aki kiforratlanabb, mint Darius, ezért befolyásolhatóbb is – de mindig az erkölcsi morálja vezeti, sohasem a dicsvágy vagy a kapzsiság. Grace-nek voltak erős pillanatai, amikor bebizonyította számomra, hogy valamirevaló női hős, de sok-sok döntését nem tudtam hová tenni. spoiler Harrisnek örültem, hogy van – ő a szürke: soha nem volt rosszindulatú, de úgyis mindenki Dariust szereti jobban, úgyhogy szegény örökké háttérbe szorult. Jillian pedig… hát, túl sok értelmét nem láttam. Az elején azt hittem, tényleg kezdenek azzal valamit, hogy ő az egyetlen humán beállítottságú, majdhogynem bölcsész-alkat (mindenesetre író) a sok fizikus és hacker között, de nagyon gyorsan eltűnt ez a szál. Pedig tényleg érdekelt volna annak a kifejtése, hogy miért kell a 160 ember közé a Bárkára egy szuperérzékeny író… De aztán sima asszisztensnő lett belőle, úgyhogy túl sok hasznát nem vették, sőt.
Néhány dolog, ami felháborított:
– Komolyan, még mindig ott tartunk, hogy csak az USA létezik? spoiler
– spoiler
– Az USA állítólag egy demokrácia, de itt (inkább csak a második évadban) úgy lett beállítva, mint egy önkényuralmi rendszer, ahol az elnök saját maga választ alelnököt, aki bármikor a helyébe léphet, amikor ő úgy gondolja, hogy lemond a posztjáról, és a népnek semmi beleszólása nincs abba, ki legyen a következő elnökük.
Egyébként abszolút sodró, nézeti magát a sorozat, én néhány nap alatt ledaráltam minden hibája ellenére. Látszik, hogy nem túl nagy költségvetésű, a színészek is lehetnének jobbak, de én mindenesetre várni fogom a 3. évadot. Nem életem sorozata, de abszolút megéri néhány napot rászánni.

Nagyon szerettem ezt a sorozatot, alaposan beszippantott, és hagyott maga után egy űrt, amit szeretnék gyorsan betömködni valami mással, de tudom, hogy kell most a pihenő. Mondom mindezt úgy, hogy a második évad tényleg elég pocsék lett. Ha egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor mondta Harris, hogy „we are in this together”, tizennégy ujjam lenne. És az állandó spoiler… nagyon tudtam unni már a végére. A párkapcsolati szálakat pedig inkább meg sem pendítem. Mind jobban járunk így.
És mégis. Imádtam a szereplőket, főleg a három felnőttet meg Mackenziet (ó, persze, papíron Liam is nagykorú, de valahogy mégsem azt a szerepet töltötte be, na), a gonoszok igazi szemétládák voltak, és spoiler
Szeretnék még ilyet, mert ezeket pont nekem készítik.
Ja és ha tetszett, olvasd el ezt is: https://moly.hu/sorozatok/az-utolso-nyomozo

A sorozat második évada (állítólag) idén nyáron érkezik… nagyon remélem, mert szeretném folytatni. Santiago Cabrera Darius Tenz szerepében és Charlie Rowe mint Liam Cole nagyon tetszett azzal együtt is, hogy Darius alakja nagyon emlékeztet egy bizonyos Tony Starkra.
A történet sem volt rossz, bár eddig nem sok sci-fi volt benne, inkább a thriller vonal volt az erősebb a politikai huzavonával, hogy ki kiben bízhat, stb.
A végére eléggé felpörögtek az események, az utolsó (évadzáró) rész pedig nagyon jó volt.

Lebetegedtem ezen a héten, így két nap alatt megnéztem az első évadot. Nekem nagyon tetszett, mert még nem a tipikus disztópikus, világvégés hangulattal operál, hanem az amerikai mindennapokba csöppenünk. Tetszett az is, hogy ötvözi a politikai vonalat a sci-fivel és így sokkal élethűbb lesz és színesebb. Szerintem mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy pörgős, de még nem sok résszel rendelkező sorozatot elkezdeni :)