Rita (2012–2020) 100% 3★

Első értékelés a sorozathoz, hoppá, hoppá! :)

Akkor hátha sikerül meghoznom többetek kedvét hozzá, mert megéri!

Nem nagyon nézek újra sorozatokat, főleg nem egyedül, de valamiért elfogott a „Rita-hangulat”, és nekivágtam másodszorra is. Már ez is árulkodik arról, mennyire jó alkotásról beszélünk! :)

Másodjára sem okozott csalódást, sőt.

A Ritáról nehéz úgy írni, hogy ne valami egészen mást képzeljen a sorozatról az, aki még nem látta, mint amilyen amúgy maga a mű.

De azért legyen… a Rita című dán sorozat egy külvárosi dán suliban játszódik – teljesen átlagos intézményről van szó, sőt, gyanítom, Dániában ez a „lepukkantabb” sulik közé tartozik. Nem idejárnak a kimagasló tehetségek, de azért nem is a szociális szféra legalsó lépcsőfokán tanyázók teszik ki a diákok nagy részét. Vannak azért persze bevándorló származásúak is, de a szülők között ugyanúgy megtalálható a jómódú, vegán életmódot folytató, újhullámos értelmiségi páros, mint a mentális betegséggel küszködő, gyerekét egyedül nevelő, anyagi nehézségekkel küszködő anyuka.

Ebben a közegben a központi figuránk Rita, a „lázadó tanárnő”. Na, ez az a rész, amiről nehéz úgy írni, hogy tényleg el lehessen képzelni, milyen is ez a sorozat. Rita nem úgy lázadó, mint amilyen mondjuk egy amerikai sorozatban lenne… nem hangos megmondóember, hanem egy mosdóban titokban cigiző, szűk farmerokban járó, „ami-a-szívén-az-a-száján” típus. Nem mindig szimpatikus, elég sok olyan húzása van, amin fel lehet húzni a szemöldökünk, de épp ettől lesz hiteles és valahol mégis szerethető: ő valóban egy hús-vér figura, és pont olyan dolgokat csinál sokszor, amit a való életben is „várnánk” egy ilyen alaktól.

Rita, amellett, hogy nemtörődöm látszatot kelt, nagyon is szívén viseli a diákjai sorsát. Viszont nem úgy „menti meg” őket vagy egy helyzetet, hogy utána mindenki neki hálálkodik és elnézően ingatja a fejét, hogy na, az ügyeletes lázadóról kiderült, hogy arany szíve van –, hanem pont olyan módon, ahogy ez a valóságban történne: fű alatt, szabályokat áthágva, és sokszor megszenvedve a retorziókat is a magánakcióiért. (Azért van benne tömeges ünneplős jelenet is, de az is nagyon a helyén van ott, ahol megtörténik…)

És nemcsak ő a nagyon hiteles és szerethető figura, hanem azok is, akik bolygókként keringik körül az ő alakját. Megismerjük három gyerekét (igaz, különböző mennyiségben kapunk belőlük – van, aki az utolsó évadra teljesen el is tűnik), tanárkollégáit, szerelmeit… minden karakter valódi figura, nem puszta díszletek Rita személyét megtámogatandó. Mindegyik megkapja a saját történetszálát, fejlődését, és így vagy úgy, de mindenki „révbe ér” a sztori végére.

A személyes kedvencem Hjørdis, aki épp akkor kezd új tanárként Rita sulijában, amikor a sorozat is indul. Egy csetlő-botló, de csupaszív figura, akiről a sorozat évadai alatt szintén kiderül, hogy egyrészt ugyanúgy nem tökéletes, mint senki más, viszont ő is hatalmas utat jár be, amit öröm nézni. Nagyon örültem, hogy az utolsó évadban nagyobb szerepet kapott. (És most, hogy rákerestem a neve pontos írásmódjára, azt is látom, hogy saját spin-offja is van… hát, ettől egy kicsit félek azért, de még az is lehet, hogy kap egy esélyt. Mindenesetre ezek szerint nem csak az én kedvencem volt. :))

Nagyjából ennyit érdemes tudni a sorozatról, mert tényleg ennyiről szól: egy iskola, és benne az egyik tanár mindennapjairól, életéről.

De ez még egy olyan „klasszikus” sorozat, ahol minden résznek saját íve és története van, ahol gyönyörűszépen kerekednek ki motívumok, narratívák és üzenetek, és ahol egy-egy rész végére minden összeáll. (És persze ezen felül mindenegyes évadnak vannak hosszabb, átívelő narratív szálai, ahogy az egész sorozatnak is, tulajdonképpen maga Rita személyiségének a „megfejtése”, és az ő útkeresése.)

Az első három évad egy egységet képez, a negyedik és az ötödik kicsit különállóak. Csábító lenne azt mondani, hogy az első három a legjobb, de ha őszinte akarok lenni, én mind az ötöt nagyon szeretem. A negyedikben Rita múltjába kalandozunk, amitől tényleg egy kicsit más lesz a sorozat, viszont nagyon kell ez a rész a szereplő megértéséhez. Az ötödik mindebből bomlik ki, és megint elég más, mint az előzmények, de mindenképpen ezzel lesz kerek a történet.

Úgy szeretnék minél több embert meggyőzni arról, hogy nézzétek meg, csak olyan nehéz egyszerűen leírni, mitől is ennyire jó.
Talán a visszafogott, hétköznapi hangulatát szeretem, illetve azt, ahogy a szereplőivel bánik, amit fentebb is írtam: nagyon kerek, nagyon hiteles és következetesen felépített személyiségeket kapunk, akik mind-mind esendőek, és baromira szerethetőek. Ezek mellett úgy okoznak meglepetéseket évadról évadról, hogy ábrázolásuk nem válik hiteltelenné. Na, ez talán igazi írói bravúr, amire tényleg nagyon kevés sorozat képes.

De talán nem is kell ezt ennyire túlragozni. Ez egy baromi jó sorozat, nézzétek. :))