Rejtélyek szigete (2006) 51% 34★

Nekem nem nyújtott sem többet, sem kevesebbet, mint az eredeti, ugyanakkor annak másabb, szerintem baljósabb volt a hangulata. Mint történet elég lagymatag, pedig én nagyon szeretem a zárt közösségekről szóló sztorikat. De az is lehet, hogy csak azért éreztem annak, mert lényegében ismertem a cselekményt. Számomra ez egy egyszer nézhető, de semmit nem nyújtó film lett.

A 70-es években készült klasszikus horrorok remake-jei azért indulnak mindig is extrán hátrányos helyzetből, mert a 70-es években készült alkotásoknak van egy olyan különlegesen frusztráló, kellemetlen atmoszférája, ami kifejezetten egyediekké teszik őket. És pont ez teszi őket (legalábbis számomra) a leginkább félelmetessé, és kimagaslóvá. Az 1973-as „A vesszőből font ember” tökéletes példája ezeknek, ami olyan hatással volt rám, hogy napokig rémálmok gyötörtek miatta. Mivel tudtam, hogy ez annak a feldolgozása, tudtam, hogy mire számítsak. Emiatt óriási lelki erőfeszítések közepette sem bírtam rávenni magam, hogy ezt megnézzem. Jobb is lett volna, ha nem is látom soha. Önmagában, szódával talán elmenne ez a darab, de az eredeti ismeretében majdhogynem értékelhetetlen, mivel az egésznek a fő erejét veszik el azzal, hogy főhősünk gyakorlatilag ateista. Legalábbis semmi nem utal keresztyén mivoltára, nem úgy, mint az eredetiben. Aki látta az eredetit, tudja, miről beszélek. Így a vége gyakorlatilag inkább csak az eredetihez való görcsös ragaszkodásnak tűnik, és Cage kiáltása, hogy „Istenem!”, teljesen elveszti a jelentőségét. A film egyébként sem teljesít jól, de nem kívánok azokba belemenni, meg legalább 3-5 évig egyik Wicker Man filmmel sem foglalkozni. Aki teheti, ezt kerülje, és az eredetit tekintse meg.

Érdekes próbálkozás mindgame filmre – mondom úgy, hogy nincs előttem az eredeti film. Az öt csillag az bántó lenne, az öt csillagos filmek semmilyen érzést nem váltanak ki belőlem. Itt tetszett a cselekmény, de olyan direktek voltak a nyomok, ki lettek mondva és nem lett meglepetés a vége így elsőre sem. A feszültség is meg volt, látszott a szaktudás a film mögött, de olyan gondolati űrt éreztem közben. Műfajon belül annyi jó alkotás van, ez meg olyan görcsös.

Annyira igyekszik lemásolni az 1973-ast, hogy közben elfelejt önmaga lenni.
Amint Cage elkezd nyomozni, megjelennek az eredeti motívumai, de a köztük lévő réseket nagyon kínosan magyarázzák, és próbálják horrorelemekkel feltölteni.
Míg az eredeti a keresztény és a pogány vallást állította párhuzamba, addig ez egy ősi, keltákra emlékeztető szektával állítja szembe a semmit.
Edward ugyanis nem vallásos (legalábbis nem mutatja jelét), így ez a párhuzam nem él, inkább arra hegyezték ki karakterét, hogy a lányát keresse.
Gyakran kijön rajta a Cage-rage, elkezd ok nélkül kiabálni és olyan szépen benyom pár nőnek, hogy én éreztem kínosan magam.
A szigetlakók össze-vissza beszélnek, ezzel sem könnyítve meg a nyomozást, azonban eredetileg a zárkózottságot képviselték a kívülállókkal szemben, itt viszont csak azért szövegelnek, hogy kitöltsék azt a másfél órát.
A NC plecsniért érdemes lehet megnézni, de ez tömény zagyvaság és unalom.

Jujj! Ez aztán a hideglelős film…