Rádiusz (2017) 67% 25★

Azt hiszem, itt a vége a kortárs, abszurd tér/idő csapdákba szorult emberekről szóló filmek között mazsolázó mini-maratonomnak. Sokadik indulóként a Rádiusz érezhetően több azért egyetlen egy jó, kreatív alapötletnél, de a hozzáadott értékei még így is rendkívül szűkösek, ráadásul műfajtársaihoz viszonyítva ő volt talán a legszürkébb…

No nem minőségében, hanem konkrétan színeiben. Ezek az amerikai kontinens civilizált belsejében és a főutaktól pár percnyi autóútra eső vadonjaiban játszódó mozik annyira unalmasak és ingerszegények, hogy arra már szavakat sem találok, ráadásul a Rádiusz képi világa olyan félelmetesen semmilyen, hogy az Alkonyat filmek adják neki a másikat. Mindemellett a szereplők komótosan mozognak, komótosan beszélnek, az egész film altat, pedig a két főhős például egészen szimpatikus. Mármint maguk a színészek, nem a karakterek, mégsem tartják felszínen a koncepciót.
Ez utóbbi koncepció amúgy annyira nem nagy durranás, magyarázat nélküli, nagyon mezei misztikum, amit szerencsére megbolondít valamennyire egy erős, de nem váratlan fordulat az utolsó 15-20 percben, de szerintem ez kevés ide.

Nem csúnya, nem ötlettelen, nem túlgondolt, egyszerűen csak unalmas film a Rádiusz.

Nekem annyira tetszett a csavar a végén, hogy miatta simán egy jófilm-kategória.

Valójában 6.5-re értékelném. Azért adtam többet mert szeretem a B filmeket. Rejtélyesen indul a film, de egy bizonyos szintnél nem tudja feszültebbé tenni a hangulatot és le is ül kb a közepétől. Talán jobban ki lehetett volna aknázni a témát, de a visszafogott ktg vetés azért itt érződik. A végére csavarnak egyet a dolgon, ez egy kicsit kimozdítja a nézőt. Összességében egyszer megnézhető film, nem váltja meg a világot, de a misztikus sci-fi filmek kedvelőinek jó lehet.

Szeretem az ehhez hasonló filmeket, ahol nincs az ember arcába tolva a válasz, és nem is a látványra alapoz, hanem a történetre, de… nos, de. Itt az eleje nagyon ígéretes volt, mindaddig, amíg fel nem bukkant Jane, és tellibe lerombolta mindazt azt izgalmas cselekményszálat, amivel a film az első negyedben dolgozott. Onnantól kezdve egy sima menekülős, „kik vagyunk?” kérdésre választ keresős film volt, amibe teljesen felesleges volt ez a misztikus szál, ami egyébként mondom, ígéretes volt.
A közepe nagyjából ezzel telt, illetve egy hatalmas nagy spoilerrel, ami gyakorlatilag lelőtte a végén a csavart. A kórházban Jane megáll egy faliújság előtt spoiler Egyszerűen nem szabad ekkora hangsúlyt fektetni látszólag jelentéktelen dolgokra, mert a néző nem hülye, el fog rajta gondolkodni és kombinálni, hogy mi hogyan lehetett.
Szóval a vége nálam semmit nem ütött, az sem, amikor Liam spoiler. Sok mindent ki lehetett volna hozni ebből, de végig úgy éreztem, két különböző filmet nézek:
– egy szimpla menekülős, nyomozósat
és
– egy misztikusat, amiben sorsszálakat pedzeget az élet, és a nézőre bízza a válaszokat.
De ez így együtt nekem nem működött, átgondolatlan volt az egész, alig vártam, hogy vége legyen.