Pumukli kalandjai (1982–1989) 86% 139★

Mindig azt hittem, hogy ez egy magyar mese, hiszen magyarul beszéltek benne. Minden nap a tévé előtt ültem és csak néztem és néztem és nevettem Pumuklin. :)

Gyerekkoromban is szerettem, de erről valahogy meggyőződésem, hogy felnőttként viccesebb, meg jobban érthető. A rajz ugyan magyar, de maga a film német, viszont a szinkron (értelemszerűen Szabó Gyulával az élen) tökéletes. A kis utalások, a nagyon egyszerű és épp emiatt teljesen őszinte miliő pedig csodálatossá teszik a világát.

Nem szeretem a meséket, nem nézem az animációs filmeket, rosszul vagyok a Shrektől satöbbi – de a Pumukli az más. Pumukli karaktere a gyerekek logikája, gondolkodása, naivitása, végtelenül szerethető, a szinkronhangja zseniális, kedves és őszinte, a magyar szöveg több, mint hibátlan. Szerencséjére olyan korban született, amiben a teljességhez elég volt egy asztalosműhely meg egy rajzolt kis kobold. És olyan korban, ahol egy efféle mesétől nem idegen egy Volt egyszer egy vadnyugat-parafrázis, egy Wagner-idézet (leestem a székről, amikor Pumukli egy állatkerti hattyún „belovagolt” a walkűrök lovaglására, máris két Wagner-operáról beszélünk, de A rajna kincsét is megidézi egy másik epizódban), aztán találunk benne a barokk zenétől a német expresszionizmus vagy a film noir stílusjegyeiig mindenfélét, sőt van egy komoly krimiepizód is! Szerintem ez a tökéletes mese.
Azok kedvéért pedig, akik hozzám hasonlóan egész életükben tűnődtek: Pumukli nadrágja az egyik részben fennakad egy faágon, így láthatjuk meztelen alsórésszel. Nincsen kukija!

Naná, hogy kedvenc. Ez is olyan, ami szerintem felnőtt fejjel is élvezhető. :)

Örök kedvenc! Pumukli és Eder mester a legjobbak!

Mondjuk anyum utálta, mert Pumukli folyton rosszalkodott. Azt mondta, hogy nem mutat jó példát a gyerekeknek. XD

Gyerekként mindig azt mondogattam magamban: „Mikor jön már a Pumukli?"

Számomra elképesztő az, ahogy három generáció összeül, és ugyanúgy tudja élvezni ezt a mindenekfelett kedves és aranyos mesét, mint egy gyermek. Hiába láttam már számtalanszor, mai napig könnyes szemmel nevetek a mi kis vízimanónk csínytevésein. A Pumukli az igazi, kortalan mese, amely bárkinek feledhetetlen élményeket nyújt. :)

I-M-Á-D-O-M.
Még így túl a három ikszen is. Annyira kedves, annyira aranyos, annyira huncut…
Gyerekként csomó pumuklis cuccom volt, figura, falikép, sőt, még egy ágy fölé kifüggesztett faliszőnyeg is. Ő volt a „példaképem”. :'D (Na jó, csak elméletben. :P :)))

egy részt nem bírok máig megnézni; azt, amiben Pumukli pirózik.
egyébként szinte vele nőttem fel.
volt benne magyar kéz munkája is, sőt. :)

Hogy én ezt mennyire szerettem kiskoromban. Megvolt DVD-n az egész és nem 1-2x néztem végig.