Pszichiáter a világ ellen (2017) 74% 34★

Egy ideje már érdekelnek a mentális betegségek, ezért ez a film kötelező volt.Több jelenetet is kaphattak volna a páciensek, ahelyett hogy Laing románcát mutogatják be, ami nem érdekel senkit..Laing, mint doktor szerintem nagyon jó volt, azzal kapcsolatban igaza volt, hogy nem kell a betegeket gyógyszerrel tömni, de már egy sima megfázásra is négy gyógyszert írnak fel tea helyett..

Engem ez az ember – ennyiből legalábbis – meglehetősen lenyűgözött. Nagyon szimpatikus, hogy nem nyúlt gyógyszerekhez, sem pedig sokkterápiához, ami tényleg egyszerűségében kegyetlen, és valljuk be, embertelen. Ez az út sem volt épp tökéletes, de legalább irányt mutatott, hogy lehet(ne) ezt máshogy is, más oldalról megközelíteni… Ő tényleg lélekcentrikusan gondolkozott, nem csak egy darab húst próbált leszedálni. Szóval… el is határoztam, hogy bele fogok lapozni Mr. Laing könyveibe.
Ronnie szerelmi élete szintén érdekes volt, hiszen erről is elég sajátosan (szerintem kifejezetten szimpatikusan) gondolkozott. A személyiségéhez, és meglehetősen színes magánéletéhez ez a szál is kellett, amit szerencsére nem toltak perifériára, hanem ugyanúgy beemelték a munka mellé / közé. (Hiszen a kettő összefonódott.) Azt pedig nem éreztem, hogy a páciensek kárára ment volna el ez az idő. Azt hiszem, kellő egyensúlyt mutattak az arányok.
Bevallom, Angie-t alapvetően utáltam. Félbehagyott mindent, feladta magát, aztán meg sápítozott, hogy de hát neki semmilye nincs. Aztán akkor gyorsan kitalálta, hogy az okos, sikeres, híres pasija csinálja már fel, hiszen neki csak eggyel több kölyök úgyis van már 5, mit számít még egy, de akkor legalább ő is „villoghat” már valamivel. Pfujj… szánalom a köbön. (A csajt amúgy tényleg nem értem. Elvileg doktorandusz, nagyon érdekli a pszichológia, odamegy egy ilyen „kincses barlangba”, és ahelyett, hogy a saját javára fordítaná a tapasztaltakat, meg elindulna benne valami ÖNÁLLÓ gondolatmenet… eltunyul, és másra nem képes, csak az istenített férfin csüngeni, mint egy pióca. -.-" Hányinger, de tényleg.)
David Tennant fantasztikus alakítást nyújt, csak dicsérni tudom, és ezt megint csak az elfogultságom ellenére mondom. Nekem mutatott magából újat, és ezt értékelem. :) Az már más kérdés, hogy itt végig ott motoszkált bennem – ettől függetlenül, mégis valahol párhuzamosan – hogy itt annyira olyan, mint Jim Carrey Andy Kaufman… :D

Ez egy igen nyomasztó film volt, de nem találhattak volna jobb színészt a főszerepre. David Tennant szerintem tökéletesen hozta a figurát. Értettem én, hogy mit akart, de azért valahol meg kell találni a középutat. Azért örülök, hogy hatással volt a maradi orvosokra és elindult egy másfajta szemléletmód. Olyan középkori megoldás nekem ez a sokkolás és társai, de még ma is sokszor intézik el egy injekcióval vagy begyógyszerezéssel a betegeket.

Azért ez elég nyomasztó volt. Nem is csak az őrültek, bár persze azok is, hanem a 60-as évek. Ezek a zenék, ruhák, brrrr.