Pók (2002) 66% 38★

Cronenberg ismét kedvenc témájához nyúlt: az abnormális családhoz. Jelen esetben a történetet Dennis Cleg , becenevén Pók visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, aki egy súlyosan zavart elméjű fiatalember. Nehéz eldönteni, vajon így született-e már, vagy a családi hatások tették ilyenné. Igazából egyiken sem csodalkoznék, valamiféle hajlamot vagy gyengeséget, bezárkózást én látok a gyermeki karakteren.
Mivel Pók zavart, visszaemlékezései is azok. Számomra olykor nehéz volt követni, és nehezen is állt össze a kép (már ha összeállt egyáltalán). Ralph Fiennes zseniális a szerepben, lenyűgözött az alakítása.
Nem egy szórakoztató darab, inkább nyomasztó. Vállalkozó kedvűeknek ajánlom, mások tartsák szem előtt, hogy ez nem egy szombat esti szupermozi, nagyon komoly darab.

Azt hiszem, mindenre fel voltam készülve, csak erre a bénító érzésre nem, ami a film közben és után nyomot hagyott bennem. Pók pszichéje úgy érzem, szétcsomózhatatlanul az enyémbe akadt, sokáig emlékezni fogok rá, és most iszonyúan nehéz értékelést írni.

Szeretnék kifeszíteni egy madzagot, és nézni, ahogy nem túl szorosan, de mégis feszesen átível a szobámon, mint a pókháló. Aztán szeretnék motyogni, felszedni az útról egy száraz falevelet és kincsként őrizni. Meg magam elé meredni és saját elmém tehetetlen foglyának lenni.

Rettenetesen erős film, mind témájában, mind kivitelezésében (Ralph Fiennes egészen elképesztően zseniális), mind hangulatában (te, aki nézni tervezed; húzd meg jól az emberbőrt a szád körül, mert egy ideig csak úgy fogsz tudni mosolyogni). Ohó, hangulat – mit mond el a filmről, ha Holden (J. D. Salinger: Zabhegyező) szavait kaparom ki a fejemből ebbe a fehér kis keretbe?

Ehhez hangulat kell.
Ha a film előtt nem volt, hát most lesz.

Ezt a filmet Ralph Fiennes miatt már mindenképpen érdemes volt megnézni. A vörös sárkányban már megmutatta, hogy kiválóan el tud játszani egy őrültet. Ez most azért már kategória. Dennis tőlem nagy fokú sajnálatot váltott ki. Valójában a néző nem tudja, hogy amire ő emlékszik, az úgy is történt-e, hiszen nem teljesen normális. Gondolatai azonban néha nagyon is lényegesek. Az pedig, hogy Cronenberg meg tud rendezni egy ilyet, meg mondjuk egy Agyfürkészőket, az elképesztő. Más kategóriának tartom a kettőt. Ez a film pedig egyáltalán nem szórakoztatni akar, ami néha nem is árt.

Két dolgot emelnék ki, a főszereplő karakterét és a befejezést. Ez a kettő volt ami kiemelkedő, maga a film szerintem elég lapos. Ezért csak hét pont.