Pieces of a Woman (2020) 73% 149★

Nem volt rossz film, a szereplők jók voltak, és érdekes is, bár nem igazán tudom mire számítottam a filmmel kapcsolatban. Az eleje durván beindult, amitől kissé meg is ijedtem spoiler Nem számítottam rá, hogy egyből ezzel kezdődik, és azt hittem rossz filmet indítottam el, de aztán folytatódott tovább, és egy kicsit el laposodott a sztori, már-már kezdett unalmassá válni. Engem nem hatott meg úgy a film, hogy könnyezzem, és nem is érzékenyültem el, pedig tragikus, és fájdalmas lehet spoiler Egyébként kíváncsi voltam erre a filmre, amikor megláttam, hogy magyar az író és rendező kíváncsivá tett, és a sztori is érdekelt. spoiler Egyébként szép rendezői munka, és a párbeszédek is annyira valósághűek voltak, de hiányzott még nekem valami a filmből. spoiler De egyszer mindenképp jó megnézni.

Mundruczó megtérése az amerikai sematizmushoz. Lehet, hogy bejön neki (azaz: nyer oscarokat), de kár érte.
Főleg a zenehasználatban és a színészi játékban lehet tetten érni. Előbbiről most nem szólnék, utóbbiról valamit. Itt mindenki jól alakít, a probléma, hogy alakít. Mintha mindenki az Oscar-jelölések alatti bejátszásokra gyúrna, hogy oda legyen anyag. Többnyire nem azonosulást, jelenlétet látunk, hanem színészi teljesítményeket. Ezen néha áttör Kirby és főleg LaBeouf. Utóbbi ösztönös, a fájdalmát palástolni és feldolgozni képtelen melós szerepében egészen meggyőző. Pont azért mert eszköztelen és a karaktere is azzal küzd, hogy nincs eszköze a történtek feldolgozásához. Ezért kár, hogy sajnos ő is olykor megkapja a „nagy drámai jeleneteit”. Ahogy szegény Kirby is így jár, ebben a tekintetben mélypont a tárgyalás, majd az ottani nagy monológ. Obszcén, kár erre több szót vesztegetni.
A színészi játék túlsúlya a képekkel szemben ősrégi fejlemény és tipikusan az amerikai filmre jellemző. Nem véletlenül: erre lehetett megalapozni a sztárkultuszt és elvinni az új médiumot egy eléggé rossz irányba. A képek és a vizualitás veszített, és mai napig ezt nyögjük.
Mundruczó azért itt mutat rendezői kvalitásokat, főleg az elején, az elsőre irritálónak hangzó vágatlan kulcsjelenet működik. A forma nem üres, hanem jelent is valamit. És utána az elhidegülés epizódjaiban is vannak érzékeny, zsigeri mozzanatok. De sajnos az egészről ordít, hogy fontos dolgokról akar szólni, hogy valamiről iszonyatosan fájdalmasan és mélyen akar beszélni. Túl nagy az akarás, és nem szavatol érte a művészi tehetség. Kimódolt, roppant átlátszó módon. Ilyen motívum egyébként az anyának a 20. század egyik legnagyobb történelmi traumájához kapcsolt múltja. Lehet, hogy Wéber Kata önéletrajzi motívumokkal dolgozott, de ahogy ez meg van írva (és rendezve) mégis művi. Pedig az anyja izgalmasan jeleníti meg a túlélés tragédiáját és ez sokkal tartalmasabbá tehetné a filmet.
Az egyébként erőteljesen induló, majd ezer sebből vérző film a végére a minimális tartását is elveszíti, nem elég, hogy közhely közhelyt követ, megkapjuk ezt a védhetetlen finálét. Hogy képes ennyire blamálni magát egy komoly alkotó?

Nekem ez a film nagyon nem tetszett. Vanessa Kirby – t fogalmam sincs, hogy miért magasztalják ennyire, véleményem szerint semmi újat nem tud mutatni, nála milliószor tehetségesebb színészeket jelölni se jelölnek semmilyen díjra.
Biztos nehéz és megterhelő ilyet eljátszani, de engem abszolút nem fogott meg.

Annyi fontos dolgot és gondolatot hoz felszínre ez az alkotás, hogy azt se tudom, melyiket emeljem ki. Kicsit sajnálom, hogy már nem vezetek ificsoportot, mert tuti megnézetném az egyetemista korosztállyal, akik talán még benne vannak a kamaszkor igazságkereső illúziójában, de már közelítenek a házassághoz és családalapításhoz.
Mitől jó egy párkapcsolat? Mi tart egyben egy házasságot? Hogyan lehet a krízisekkel közösen megbirkózni? Hogyan kell(!) közösen feldolgozni a traumákat?
Otthonszülés? Kórházban? Ki dönt? Kié a felelősség? Van ok? Vagy cél? Bárhogy is történnek a dolgok…? Pótolható-e, ami elveszett? Helyrehozható-e, ami tönkrement? Mit adhat a földi igazságszolgáltatás? Mi ad megnyugvást a léleknek?
És lehetne még sorolni…

Erre a filmre aludni kell még párat.
De eszembe fog jutni sokszor még. Nagyon sokszor.

És egyszer majd mindenképp megnézem angolul is, mert egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a szinkron tette-e, vagy eredeti nyelven is ilyen furcsán beszélnek-e egymással a szereplők. Mintha dokumentumfilmet narrálnának. Valahogy a hangjukban nem hallatszanak érzelmek. Ami lehet rendezői utasítás – és igazából azt is megértem, van jelentősége. És pont ezért, a rendezésért érdemes lesz megnézni újra, mert olyan képek vannak benne, amelyeknél meg kellene állni és csak nézni, mert azt érzem, egyetlen kocka sem véletlen, minden látószögnek, minden fénynek, mindennek jelentősége van.
Erős lett. De az élet már csak ilyen néha…

Elég megrázó volt, bár nekem is lehetett volna több eszem is, minthogy terhesen nézzek meg egy ilyen felkavaró filmet.

Mélyen megindító, rendkívül emberi történet egy olyan tragédia és az azt követő rettenetesen nehéz időszak bemutatásáról, amit egy pár elszenvedhet. Technikailag elképesztő kivitelezés, végtelenül autentikus karakterekkel, szívszorító pillanatokkal.
Sarah Snook mellékszerepe nagyon jól esett, de itt egyértelműen a Kirby-LaBeouf-Burstyn trió akik fantasztikusan jók. És persze óriási respect Mundruczó Kornélnak, hogy az ő keze által jött ki ez a szenzációs alkotás.

Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, és nagyon vártam. Nem okozott meglepetést, ez a film jól sikerült. Nehéz is róla mit írni. Az elején olyan, mintha ott lennél velük a lakásban, a szobában, a kádban, mintha fognád Kirby kezét, minden tökéletes. Szinte kívánod ezt a kapcsolatot, ezeket az érzéseket, amiket látsz mindkettőjükben. Aztán ezután végigszorongod az egész filmet, közben folyamatosan azon gondolkodva, hogy hogyan jutottak el idáig. Két ember, aki szereti egymást, és közös családot próbálnak létrehozni, hogyan idegenedik el teljesen a gyász és a tragédia miatt, hogyan válnak teljesen idegenekké egymásnak. Közben persze látjuk az egész család gyászát, más és más módon. Láthatjuk, hogy egy ilyen tragédiát követően hányan próbálnának abban megnyugvást találni, ha elítélhetnek valakit, ha azt mondhatják, hogy igen, ő tehet róla egyedül, ő tette tönkre az életünket! Hát. nem hiszem, hogy ez túl sokat segít… de lehet, hogy megkönnyebbülést ad. Ideig óráig. És igen, láthatjuk Kirby csodálatos alakítását. Az a hidegség, és közöny, amit mutat a tragédia után, valami eszméletlen. Nem igazán ismertem Kirbyt ezidáig, (csupán azért tudom hova rakni, mert nézzük a Koronát) de nagyon gyorsan bekerült a kedvenc színészeim közé. Kíváncsi vagyok, milyen karriert fog befutni ezek után.

Nahátööö.. 2x aludtam be rajta, nagyon-nagyon vontatott volt, nekem valahogy nem is jött át ez az egész érzés, amit közvetíteni akart, pedig az eleje nagyon szépen haladt, izgalmas volt és kíváncsivá tett. Úgyhogy én ennek még adok egy esélyt, bepótolva azokat a részeket, amiken nem volt 100%-os a figyelmem, de @csaknekedeszti – vel néztem, és neki is hasonló véleménye volt a filmről, úgyhogy szerintem én sem fogok tévedni, de: mindennek adni kell mégegy esélyt, szóval készülődök ezt az értékelést folytatni..

A Pieces of a Woman kivételesen erős film: igazán megrázó és megható, olyan technikai megoldásokkal amik minimum tapsot érdemelnek. Végig feszült, leköti az ember figyelmét, egy keveset boncolgatott témát tár fel nézőjének mélyrehatóan. A rendezés elképesztő, a szereplők rendkívül jól kidolgozottak, és frenetikusan vannak előadva a főszereplő páros által, a zene csodálatos. Néha lehetett volna kevésbé művészi, de az már most kijelenhető, hogy az év egyik legjobb darabjával van dolgunk, a drámák között legalábbis mindenképp, de összességében sem lesz egy könnyen feledhető alkotás. Ha rászánod az időt, akkor sokáig veled fog maradni.

Nagyon mélyen megérintett ez a film.
Az első fél óra – még a főcím előtt spoiler teljesen kiborított…
Vanessa Kirby véleményem szerint kifogástalanul alakított mind itt az elején, mind a továbbiakban a lelki traumán átesett spoiler asszony figuráját kiválóan alakította. Méltán várományosa elvileg idén a női főszereplőnek járó Oscar szobrocskának. Persze ebbe még „McDormand asszonynak” is lesz beleszólása
A film maga nehéz kérdéseket feszeget. Az otthonszülés igen megosztó téma. Én személy szerint nagyon ellenzem, ha annakidején én ezt választottam volna (bár akkoriban nem volt még ez ekkora téma) lazán itt haltam volna meg én magam…de ez egy másik kérdés
Nekem nagyon tetszett a film – bár az idegeimet jócskán megtépázta, de kell ilyen is :)