Adott egy remek pezsgőmárka, amelynek a tulajdonosa egy gazdag nő és annak kitartott férje. Ám a név, amit ehhez meg akarnak szerezni, még nem az övék. Így viszont nem üthetik nyélbe az amerikai üzletet, ami a nagy pénzt hozná számukra. Ahhoz ugyanis az kell, hogy Paul átruházza a nevét. Eközben… [tovább]
Pezsgős gyilkosságok (1967) 2★
Szereplők
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
3 hozzászólás
Azt hiszem, van valamiféle bizarr, már-már perverz vonzerő azokban a filmekben, amikben a készítők bevállalják, hogy ne lépjen színre szimpatikus, a néző számára azonosulásra felkínált karakter. Manapság az ilyesmit nehéz meglépni, de a hatvanas-hetvenes évek európai filmesei számára ez talán még nem volt akkora húzás – a közönség elfogadóbb volt, máshogy viszonyult a filmhez, talán még a nem nyilvánvaló üzeneteket is „ügyesebben” „vette le” és tette magává.
A Pezsgős gyilkosságok is ezen a nyomvonalon halad: egy burzsuj baráti társaság mérgező, taktikázó, számító és álszent közegébe csöppenünk bele, csupa mélyen ellenszenves gazdag ember körébe, akik érezhetően méltatlanok az általuk birtokolt és élvezett privilégiumokra. Rosszindulat, számítás, nihil lengi őket körbe, illetve egy különös gyilkosság-sorozat, amiről csak sejteni véljük, pontosan hova is torkollik, de bármilyen ügyesen is bontogatjuk a szálakat, a finálé mindenképpen arcul csap minket – nem fogom lelőni a poént véletlenül sem, de a katarzis bizony nem marad el.
Színészközpontú moziról beszélünk, ennek megfelelően a három központi karakteren múlik minden. Mindannyian ügyesek is, számomra nyilván Maurice Ronet az aduász, és hát vitán felül is áll, hogy rá jellemző módon remekül hozza ezt az alapvetően talán nem rosszindulatú, mégis taszító alakot. Máshogy, de ugyanekkora elánnal érdekes Anthony Perkins, aki mindig is otthon volt ezekben a titkokat rejtegető-leplező karakterekben, Yvonne Furneaux pedig tökéletesen beépül a két férfi közé.
Az viszont kétségkívül hiba és negatívum a retrospektív nézőnek, hogy a mozi maga minden egyéb szempontból középszerű: nem elég veszélyes, mint thriller, hiányzik a giallókra jellemző erotika és nyerseség, nem elég feszes a rendezés – sőt, az első jó 15-20 perc úgyszólván kevésbé nézeti magát, komoly erőfeszítésre van szükség, hogy ne kapcsoljuk ki a filmet, én is csak második nekifutásra tudtam magam átverekedni rajta. Cserébe mint írtam, a végkifejlet kimondottan izgalmas és mellbe vágó, megéri kitartani a műsoridő végéig. A magyar verzió azonban jó tíz perccel rövidebb a hivatalos leírásoknál – lehetséges, hogy éppen olyan jeleneteket távolítottak végül el a filmből, amiket pár sorral feljebb hiányoltam…
Hatásos, mégis érezhetően hiányos mozi. Sajnálom, mert Ronet karrierjében még mindig Szent Grálként kutatom a legjobb alkotásokat, de nagy problémám azért nincs a Pezsgős gyilkosságokkal. Mégis, elsősorban a korszak európai filmjei iránt érdeklődő, ezeket kedvelő közönségnek ajánlanám.
