Riley North (Jennifer Garner), szerető anya és feleség élete egy pillanat alatt összeomlik, mikor férjét és kislányát egy brutális támadásban megölik. A kómából felébredt nő igazságot akar, de az elkövetőket – egy befolyásos kartell tagjait – a korrupt bíróság felmenti.
Riley nem… [tovább]
Nem volt rossz, az akció jelenetek voltak talán a legjobbak, a szereplők már nem annyira. A befejezés, meg nem lehetett volna ennyire kiszámítható, nem tetszett. Csak a kislányt sajnáltam.
Egy mondat jutott az eszembe a filmről: A cél szentesíti az eszközt. De meddig? Az addig oké, hogy a gyilkosokat megbosszulta – én is így tettem volna. De mindenki mást is? És tényleg elfogadható? El kell ítélni vagy támogatni kéne? Szerintem, attól függ, ki milyen beállítottságú.
Na de a film. Nagyon tetszett az alapötlet és vártam is, hogy végre lássam, de… Untam. Lehet csak azért, mert nagyon akartam látni és többet vártam, de… Nem igazán jött be a film.
Bár könyvekben abszolút romantikus-párti vagyok, inkább az akciófilmekért vagyok oda, Lehet a késő esti vetítés tette, magának a filmnek a hangulata vagy a kettő együtt, de iszonyúan eszelős volt! Kiszámíthatatlan volt! Egyedül a végén változtattam volna egyet s mást.
Nem gondoltam, hogy film lehet ennyire megviselő lelkileg. Mármint persze, nagyon erős filmek születtek már ilyen téren, de eddig mindig jól fel sikerült dolgoznom őket, nem igazán ráztak meg, tisztában voltam vele, hogy fikció, így sikerült elhatárolódnom tőlük. A Peppermint azonban ütközőpont. Kicsit Trónok harca jellegű. Lelkileg annyira megviselt, hogy ha csak eszembe jut a film, már akkor is kényelmetlenül érzem magam, ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek. Sosem volt bajom Jennifer Garnerrel, de fogalmam sem volt, hogy ennyire jól tud játszani! Ez persze csak tovább növeli a film tragédiáját, hiszen már az első negyed órában eldől, hogy mindegy, milyen csodák történnek a filmben, a vége már sosem lehet happy end…
Most megyek és bőgök egy sort.
Jennifer Garner az abszolút kedvencem, és jó, lehet azért is jött be ez a film ennyire, mert Alias rajongó vagyok, de nem érdekel. :D Nem fogok ódákat énekelni erről a sztoriról, mert nem lehet, egy átlagos bosszú plot, amin nem sokat csavartak. Ennek ellenére szerintem rendesen összerakott film. Épp nemrég néztem meg a Bosszúvágy (2018)-t, ahol az volt a panaszom, hogy olyan sokáig tart a családi idill és a „kiképzés” rész. Itt ügyesen megoldották, hogy 15 perc alatt lezavarják, amit úgy is tudunk, hogy megtörténik, és adtak hozzá egy kis érzelmi töltetet is. Másfelől tetszett, hogy nem szájbarágós, néhány dolgot nem feltétlen kell a közönségnek látnia: Hogyan lett Riley-ból badass, és hogyan ölt meg pár embert, elég csak a háttérben elejtett információkkal dolgoznunk. Nem egy Hollywoodi mestermű popcorn mozi, de egy kellemes film, ha az ember egy kis kaszabolásra vágyik.
Hát a vége elég WTF. És bármennyire is volt egyes helyeken megható, ez a film nem lett jó… Sajnálom Garner-t, mert kifejezetten jó színésznőnek tartom, de ez most nem jött össze neki.
Sokan szidták ezt a filmet, de nekem kifejezetten tetszett.
Bár újat nem mutat, Garnerről itt végre elhittem, hogy igazán kemény, átéreztem a megtörését.
Akciódús és kellően véres.
