Lee Gak koronaherceg felesége halálát követően a Joseon-korból 300 évvel később, napjaink Dél-Koreájában találja magát három emberével együtt. A négy férfi Park Ha, egy életteli, húszas évei közepén járó fiatal nő tetőtéri lakásában köt ki, aki összebarátkozik velük és segít nekik eligazodni… [tovább]
Oktabbang Wangseja (2012–2012) 19★
65' · dél-koreai · romantikus, vígjáték, fantasy, sorozat 15
1 évad · 20 rész
Képek 9
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Gondolkoztam, de nem leszek szőrös szívű:) alapvetően a négyes fogat nagyon cuki volt, amit sajnáltam, hogy ahogy haladtunk a történetben a három társ úgy szerepelt egyre kevesebbet és kevesebbet:) Sztori nem tartogat hatalmas meglepetéseket és igazából az első 10-11 rész alatt magában a „nyomozásban” egy tapodtat sem mozdulunk. Ami mégis ott tartott a képernyő előtt, az a párosunk közötti kémia és a főszereplő Nő:) Nagyon kedveltem a karakterét…az első pillanattól az utolsóig kemény volt, szenvedélyes mégis nagyon jószívű és végre szerelemmel egyenes arányba nem vesztette el az agyát sem. Ejj ezt az Omurice-t pedig ki kell próbálni >< Szép vége lett spoiler
Alapvetően az kezdjen neki, aki egy könnyed, nagy bonyodalmaktól mentes, néhol elég bugyuta helyzetekből álló, néhol pár klisével megtűzdelt, szép mégsem csöpögős szerelmi történetet szeretne látni (és olyan aki nem akar szándékosan hibát találni:P). Én alapvetően élveztem:)
Igazán a címe fogott meg, egy vicces, szórakoztató kis sorozatra számítottam de többet kaptam. Az első 5-6 rész elég agyzsibbasztó volt, a herceg meg az „utánfutói” néha az agyamra mentek de Park Ha-t is az idegbaj kerülgette miattuk. „Az asszimiláció” után felpörögtek az események és elég izgalmat és bonyodalmat tartogatott a cselekmény. Park Ha karakterét nagyon szerettem, nagyon összeszedett, karakán csaj, hiába mérnek rá újabb és újabb csapást mindig talpra áll és nem veszti el kedvességét és hitét az emberekben. Nagyon-nagyon kíváncsi voltam a végére, hogyan oldják meg hogy a kecske is jól lakjon de a káposzta is megmaradjon…
Nos, hát ez olyan dorama volt, hogy nem szögellt oda a monitor elé, hogy „jajj, vajon mi történik a következő részben”, de azért nem volt rossz sem. Olyan könnyed sorozat volt, ha mondjuk nem számítjuk azokat a gonoszságokat benne, néhol gondolkoztam is, hogy vajon még meddig mennek el a rossz hősök.
A történet elején ugye az időbeli (múlt-jelen) különbségekből adódnak a bonyodalmak, aztán úgy kicsit tengünk-lengünk a családi vállakozásban, majd a fele után kezd krimibe hajlani a dolog. A szerelmi szál is megvolt, de szintén nem volt semmi extra. A végére nagyon kíváncsi voltam, hogy oldják meg a 2 különböző korból származó ember kapcsolatát.
Megfigyelések:
1. elég sokat autóztak benne (azt hadd ne mondjam, hogy a koronaherceg 1 autós vezetés után már tökéletesen vezet :D),
2. végre egy rendes csókot láttam! (na nem franciáról beszélek, de nem csak az volt, hogy mindenféle mozgás nélkül egymásnak érintődnek az ajkak 10 másodpercre),
3. a főszereplőnő sokszor ugyanazt a cipőt viselte! :)
Egyszernézősnek elment, nem mondanám különösképpen bájosnak, vagy hogy még egyszer megnézem, de nem sajnálom a rá szánt időt.