Szerelmem egy előző életből (2023–2023) 86% 35★

Hát ez de aranyoooooooos volt, megy is a comforting listámra. Megvoltak a megszokott kdramás elemek, ugyanakkor a reinkarnációs vonal annyit dobott rajta, és annyira tetszett, ahogyan végigvezették és végül összekapcsolták az elejét a végével, hogy kellően megfűszerezte. Shin Hye Sun játéka tehetségéhez híven gyöngyörű volt, és az első hírek hallatán nem is gondoltam volna, hogy Ahn Bo Hyunnal ilyen jó párost fognak alkotni. Szeretem az ilyen típusú sorozatokat, kicsit mindig visszarántanak egy ilyen reményteljes világba.

Biztosan totál elfogult vagyok, cannot help it XD És az is igaz, hogy más így hétről-hétre, még a „hype” alatt nézni.
Két nagy kedvencem a főszereplő és nekem tulajdonképpen mindenben tökéletes volt a sorozat. Tökéletes kikapcsolódás, egy kis fantasztikummal, humorral és soooook bájos romantikával ❤ Tökéletes comfort sorozat ❤

Alapjáraton nem vagyok oda az ilyen nyíltan romantikus sztorikért, de ez nagyon tetszett, mert ötletes volt a történet és meg tudott lepni.
Igen, kicsit cukormázas, de azért voltak sötétebb elemei, amik ezt remekül ellensúlyozták.

AMI NAGYON JÓ VOLT:
– A reinkarnációs téma nagyon ötletesen és izgalmasan volt tálalva.
– Egészen bizarr, hogy a főszereplőnő női és férfi testben is élt már, némelyik életében családot is alapított, stb. és most mégis egy férfi után koslat. De bejött, nem mindennapi, az biztos… :D
– Nem voltak üresjáratok és töltelék mellékszálak, mindig azzal foglalkoztak, amivel kellett. (Kicsit féltem az elején, hogy irreálisan sok időt szentelnek majd a csaj előző életeinek, de szerencsére nem ez történt.)
– Hogy arra volt kihegyezve a sorozat (legalábbis nekem ez jött le), hogy ha problémáid vannak, nem szégyen segítséget kérni. Az összes szereplőnek akkor fordult jobbra az élete/mentális állapota, mikor hajlandó volt kibeszélni magából a gondjait és mások pozitív irányba lökték őket (a két főszereplő, a titkár, a virágkötő lány, de talán még az archeológus is). Külön piros pont azért, hogy nem kezelte „ciki” dologként, hogy a hallássérült fickó (Ahn Bo Hyun karaktere) ennyi idő után se tudott túllépni egy gyerekkori traumán.
– A medencés részek, hogy a hallássérült fickó mindig, amikor gondolkodni akart a dolgokon, lemerült a medence aljára és ott ücsörgött. Szeretek úszni és én is szeretem ezt csinálni, szóval bejött, nagyon. :)
– Ahogy a végén a problémák megoldódtak. WOW. Igazán kellemes meglepetés volt! (A „főgonosz” viselkedése marha jó volt. spoiler Illetve az újjászülető nőszemély reakciója is. spoiler
Meg a hallássérült fickó viselkedése, ó, hát az csudajó volt. :) spoiler
– Minden negatív karakternek láttuk egy kicsit a jobbik oldalát is.
– Jópofa humora volt. (Egy olyan poént mondjuk vártam volna, hogy spoiler) XD

AMI NEM TETSZETT:
– Az újjászületett főszereplőnő karaktere és maga a színésznő. Először is, amit a karaktere művel a férfi főszereplővel, az kimeríti a zaklatás fogalmát. Folyamatosan ráerőszakolta magát a pasira, bemászott az intim szférájába, holott egyértelmű volt, hogy ez a másiknak nem tetszik. (Ha ez fordított helyzet lett volna és a férfi csinálja ugyanezt, az bezzeg munkahelyi szexuális zaklatás lett volna.) Másrészt a színésznő állandóan furán meresztette a szemét és résnyire nyitotta a száját, ami engem nagyon idegesített. :D
– Az én ízlésemnek kicsit szirupos volt itt-ott, na meg az a „Jelly jelly” refrénű zene valami borzalom volt…
– A rendezés összességében tetszett, de középtájékon RENGETEG idő megy el azzal, hogy a két főszereplő bámul ki a fejéből vagy egymásra, nagyon hosszú snittekben. Egy idő után már kb. én is ilyen fejet vágtam emiatt: https://snitt.hu/kepek/218946 Ha ezeket kicsit lerövidítik, 12 helyett 11 részes lehetett volna a sorozat.

Összegezve: nagyon élveztem, ötletes, hangulatos, szívmelengető sorozat volt.