O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége (1985) 62% 12★

Az O-bi, O-ba… nem a menekülés módjáról szól, hanem a lélek tűrőképességét vizsgálja. A bárkahit futótűzként terjed, tudni vélik, hogy kevés lesz a hely rajta, ezért különféle trükköket eszelnek ki: van, aki bárkapénzt árul, ezzel lehet férőhelyet vásárolni, a fiatalabbak és ügyesebbek… [tovább]

Az O-bi, O-ba… nem a menekülés módjáról szól, hanem a lélek tűrőképességét vizsgálja. A bárkahit futótűzként terjed, tudni vélik, hogy kevés lesz a hely rajta, ezért különféle trükköket eszelnek ki: van, aki bárkapénzt árul, ezzel lehet férőhelyet vásárolni, a fiatalabbak és ügyesebbek légtornász-gyakorlatokat végeznek, hogy ha kell, fel tudjanak kapaszkodni a kötelekre. A hangszóró éjjel-nappal bömböli, a bárka nem létezik, mindenki csak magára számíthat, de az emberek bizalmatlanok. Minél többet hallják, hogy a mentőhajó illúzió, kegyes csalás, annál jobban hisznek benne. Olyan ez a bunker, mint egy kísérleti labirintus sok kicsi szürke egérrel, akiknek az agressziós küszöbét vizsgálják. Vajon mikor ugranak egymásnak, melyik az a finom falat, amelyért ölre mennek? A kísérletezők kívülállásával szemléli és ábrázolja hőseit Szulkin, a lélektan és a szociálpszichológia legfrissebb eredményeivel felvértezve, hideg precizitással osztja ki a szerepeket, hogy figurái a hiteknek, a haragnak és a félelemnek minden apró mozzanatát felvillantsák. Az O-bi, O-ba… törvényektől, választástól, cselekvési lehetőségektől megfosztott, kényszer szülte társadalmat mutat be, amely még vészhelyzetben sem hatékony. Egyetlen célját, a túlélést sem tudja beteljesíteni. A rettegés megfosztja az embereket józan ítélőképességüktől, apátiába süllyeszti őket, s amikor a tényeket és a rémhíreket már nem lehet megkülönböztetni, senkit sem érdekel, hogy közeleg a bunker összeomlásának pillanata. [bezár]