Miss Fisher rejtélyes esetei (Miss Fisher 1.) (2012–2015) 88% 48★

Sokszor eltúlzottak az esetek, így száz év távlatában egész másképp néz ki a dolog, de nekem nagyon tetszik az akkori élet, a ruhák, a stílus, valójában minden. Pont ezért nem az esetek a fontosak, hanem a szereplők, a díszlet és az életstílus.

A whodunit címkés krimik szerelmeseként nem csalódtam. Miss Fischer példakép lenyűgöző személyisége, önállósága, csavaros észjárása miatt. Élvezi az életet, folyamatosan fejleszti önmagát és tudását. Annak is megéri belepillantani, akinek tetszik az art deco stílus, hiszen a főhős imadja a korabeli divatot.

A korszak, a nő, magával ragadó, light krimi, AC és Sherlock Holmes rajongóknak ajánlom, nem annyira összetett, de azért megáll a lábán. Amikor néztem nekem nagyon tetszett.

Nagyon bírom ezt a nőt! :D

Kevéske rejtély és túl sok Phryne. Phryne mindenhez ért, bármilyen ügybe bonyolódjon, beszél szinte minden nyelven és minden részre jut egy új férfi az ágyába. Tényleg sok belőle, de ott vannak azok a karakterek, akik miatt szerettem nézni a sorozatot: Prudence néni, Dot, Collins , Jack, Cec és Bert. Az első két évad egészen jó volt, de a harmadikra elfogyott az, ami miatt működött és igazából Miss Fisher sem volt már annyira meggyőző. De egy nézhető sorozat és ajánlom, mert kiszakít a mindennapokból és egy kis időutazásra is visz, bár a részek első pár percében kitalálható ki a gyilkos, tehát aki inkább nyomozni szeretne, készüljön erre. Kedvenc részem: Gyilkosság a fagyöngy alatt.

Azért kezdtem el nézni, mert ausztrál, de sajnos semmit nem láthatunk belőle. Az egész sorozatot szerintem stúdióban forgatták le. Az elején nagyon idegesített Phryne, de aztán kezdtem megkedvelni. Bár kicsit túlzónak érzem, hogy ennyi mindenhez ért nő létére, abban a korban. Meg azt is, hogy szinte minden nap mással fekszik le, szinte mint egy prosti. A felügyelővel folytatott kacérkodás pedig nagyon el van nyújtva. Mintha a készítők se tudnák, most össze hozzák őket avagy ne. Mindenesetre (nem hozzáértőként) elég korhűre sikeredett. Nagyon szép a díszlet, a ruhák, teljesen hozza az akkori kor érzését. Az esetek sem 21. századi krimi esetek. Mindenesetre érdekes, ahogy ujjlenyomat, és miegymás nélkül még is mindig felderíti(k) őket.

Kicsit túlzásnak tartom, hogy Miss Fisher mindenhez ért: beszél franciául és kínaiul, repülőgépet és autót vezet, kiváló céllövő, mesterien tangózik, ért az önvédelemhez, stb. Nem is lehet mindent felsorolni. Meg ugye hogy minden részben mással kavar… :)
De egynek elment, munka utáni pihenésnek megfelelt. :)

Azért kezdtem el nézni, mert a nagy kedvenceimet, a Poirot és a Miss Marple sorozatokat már rongyosra néztem, és úgy éreztem, meg kell próbálkoznom valami újjal, hiszen sok bűnügyi sorozat van még a palettán. Hasonló színvonalra nem számítottam, inkább arra gondoltam, hátha megközelítőleg olyan hangulata lesz, mint az Agatha Christie bűnügyeknek. Nos, jobban teszem, ha nem hasonlítom össze őket, ugyanis amíg néztem az első évadot, kezdtem úgy gondolni, hogy ezeket külön kell kezeljem.
A sorozatban megvan az, ami a Miss Marple és a Poirot ellentettje – a nyomozó hölgy fiatal, életteli, ausztrál (ami számomra egész egzotikus) tele szexuális energiával, amit több részben nyomon is követhetünk. A szereplők könnyen megszerethetőek, az egész csapat belopta magát a szívembe:) A felügyelő, Jack pedig feldobja a már amúgy is jó sorozatot. Jobb, ha nem a bűnügyek miatt nézem, mert azok a szememben nem közelítik meg az Agatha Christie színvonalat, hanem a szereplők kapcsolatai, a mellékszálak, a főszereplő melléksztorija és az egész hangulata miatt. Amiatt pedig már önmagában érdemes megnézni!