Egy elszigetelt sziget közössége csodálatos eseményeket – és megrettentő ómeneket – tapasztal egy karizmatikus, rejtélyes fiatal pap érkezése után.
Mise éjfélkor (2021–2021) 175★
Midnight Mass
420' · kanadai · dráma, fantasy, horror, rejtély, minisorozat !
7 rész (epizódhossz: 60')
420' · kanadai · dráma, fantasy, horror, rejtély, minisorozat !
7 rész (epizódhossz: 60')
angol
Képek 6
Szereposztás
Kedvencelte 33
Várólistára tette 151
Kiemelt értékelések
LoneWolf
1 hozzászólás
Zseniális! A Broadchurch elszigetelt kisvárosi drámájának találkozása a misztikummal és a spoiler. Sokaknak talán vontatott és kissé unalmas lehet, ahogyan lassú párbeszédekkel, és hosszú bibliai monológokkal tarkítva mutatják be eme kis közösség múltját, illetve annak mindennapjait, mégis megéri beleásni magunkat, hisz az eközben tálalt rejtély az utóbbi évek egyik legjobb sztoriját takarja az adott témában. Egyszerre láthatunk emberi drámákat (igazán látványos fejlődéssel), komoly vallás és társadalomkritikát, miközben ízléses, klasszikus és modern horror elemekkel tarkítja mindezt, fölösleges jumpscare-ek nélkül. A szereposztás ugyan nem Hollywood tripla A listásaiból állt össze, de talán épp ettől volt igazán hatásos, úgymond kicsit hihetőbb, nézőközelibb az egész, hisz nem ezerszer látott arcok köszöntek benne vissza. Volt akiket különösen megszerettem, és rengeteg, akit meggyűlöltem, így lényegében a teljes érzelmi spektrumom megmozgatta ez a röpke 7 óra, melynek megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudom. Nézzétek tehát feleim, mert ez így jó!
Törpillaa
Jó kis minisori volt. Összességében tetszett még, ha volt is idegesítő karakter benne. Jól összerakták, és tök érdekes volt, ebből a szempontból látni, milyen az, ha a pap spoiler Voltak izgi pillanatai, meg humorosabbak is, és akadt pár vicces szituáció is, a párbeszédeket szerettem, jók voltak, meg a jelenetek is. Jól felépítették a kisvárosi idillt, és az emberek is egész szimpik voltak, és segítőkészek, Beth nagyon is. XD spoiler Nélküle sokkal jobb lett volna, vagy nem. XD De a sori tetszett, még így is, egész hangulatos volt, és szórakoztató is. A helyszín választás is jó volt. :)
Rémálom
2 hozzászólás
Nekem ez az év meglepetése lett! Zseniálisan összerakott horror (és én igazán ezt szeretem horrornak nevezni), ahol az atmoszféra, az emberi sorsok és az emberi gonoszság adja az alapot. Imádtam milyen rétegezett az egész, nem csak a vallási szimbolikával, de az embereknek önmaguknak való hazudozásával, a szekta benyomással és a bűntudattal. Imádtam!
(Utóirat: Vannak nagy monológok és párbeszédek, de nekem pont az volt a sorozat erőssége. Észre se vettem, hogy az egyik rész kb. csak kettő darab párbeszédből állt.)
Kedvenc részek: 1x03 Book III: Proverbs, 1x05 Book V: Gospel
Coralie
Teljesen más témára (vagyis inkább gonoszra) számítottam, amikor elkezdtem, de így sem lett rossz, mert nem az elcsépelt történetet láthattuk újra századszor. A kisvárosi hangulat, a zárt közösség, a vallási fanatizmus, mind hozzátettek egy kicsit, hogy érdekesebb legyen. Elég lassan építkezik, az elején még gondoltam rá, hogy inkább abbahagyom, de mindig sikerült egy-egy jelenettel tovább lendülnie, így tudni akartam, hogy mi lesz a vége. Nem is annyira horror, inkább egy tanulságos történet, spoiler. A színészi játékban kiemelkedő volt Paul atya és a „kedves” Beverly (fú, az utóbbi :D) alakítása. A karakterek közül pedig a seriff volt a legszimpatikusabb, jó, hogy ő is elmondhatta a véleményét, végre nem csak negatívumként szerepelt ez a téma. A zárás nagyon szép lett, meglepően megható a sorozat jellegéhez képest, így örültem, hogy láttam.
Egyedül azt nem értettem, hogy ebben a városban senki sem jött rá, hogy mi is történik? Fura. De vegyük úgy, hogy egy párhuzamos univerzumban léteztek. :D
UViki
Értékelés később..
Nekem ez az egész sorozat egy nagy miaf*sz volt..
A létező összes kedvenc karakterem meghalt.
A tenyérbemászó pap csak hab volt a tortán.
Mike Flanagan rengeteg alkotását láttam már, eddig kivétel nélkül mind tetszett.
Nem értem, hogy mi lényege volt ennek a sorozatnak.
Összességében volt értékelhető jelenete, szuper karakterei, de nem nézném újra megint. Nincs az az Isten.
Bunney
Mike Flanagan nevét mostmár megjegyzem! Miattad nem tudtam 2 éjszaka rendesen elaludni, mert izzó szemek meredtek rám az ágy mellett, legalábbis ezt képzeltem XD
A Hill-ház szelleme (2018–2018) a kedvenc horror sorozatom, majd megnéztük a A Bly-udvarház szelleme (2020–2020) is, most pedig ez.
Ez valami brutálisan megdöbbentő, vallási, de mégis talán az emberi „vakság” kifigurázása az egyház iránt, vagy én nem is tudom hova tegyem, ami itt történt, de csak ültem néha 1-1 rész végén és nem voltam képes megszólalni.
Nem egy gördülékeny sorozat, sok a duma, vontatott is, deee van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni.
A 3.rész közepén majdnem abbahagytuk, csak a rendező előző alkotásai miatt tartottam ki és mert nem tudtam mi fog ebből kisülni. Erre az utolsó 10 percben olyan történt, hogy…. OK, ezt folytatni kell. Majd következett megint az uncsinak tűnő 4.rész. Gondoltam majd megint az utolsó 10 percben odalöknek valami csontot. De akkorát löktek, hogy dobtam egy hátast XDDD Káromkodások sorozata… Ezt nézni kell!!!!!!!
Az utolsó 2 részben összeállt a kép. Szerencse, hogy nem készültek a megrökönyödött arckifejezéseimről képek. Megdöbbentő volt!
Annyit tudok, hogy soha többé nem akarom megnézni ezt a sorozatot, de muszáj elismernem, hogy zseniális a megalkotója. Amilyen sorozata lesz a jövőben, mostmár mind a várólostámra fog kerülni.
Nem egy Hill-ház, és a végén volt egy kis nyálas rész, de összevetve morbid és mindenképp érdekes.
Laren_Dorr
Lehetett volna 10 csillag is, de az utolsó részben megbicsaklott a varázs. És mi volt az a giccses sziruptenger a végén?! Na jó, a haldokló nő monológja azért hatásos volt, ahogy a vallásos és a tudományos halálértelmezés mellé behoz egy harmadikat, egy filozófiait.
Az első kilenc rész viszont mesteri volt. Nekem is Stephen King ugrott be, de nem a Salem's Lot, sokkal inkább A köd. A vallási fanatizmus és a vallás hittételeinek saját szájíz szerinti kiforgatása. Külön kiemelném a papot játszó színészt – valami elképesztően hipnotikus figura. Mindig Neil Gaiman jutott róla eszembe.
Near
Úgy állj hozzá, hogy ez nem horror!
Ez egy kőkemény dráma, gyönyörű karakterfejlődésekkel, amibe a végére nem kevés vér és horror elem kerül. Ha Mike bácsi lassan építkezős világát szereted, akkor ebben sem fogsz csalódni!
Mr_Catharsis91
Régen láttam már ilyesféle drámába oltott, horror elemekkel teletűzdelt történetet. Voltak benne érzelmileg nagyon megterhelő részek, az egész sorozatra jellemző volt egy depresszív atmoszféra. Az alakításokkal sem volt semmi baj, annak ellenére sem, hogy nem volt sztárparádé, mondjuk ez sohasem ezen múlt, nem is zavart a nagy nevek hiánya.
Egy rakás dolgot markolt (pl.: bűn és bűnhődés, hit és tévhit, vallásbeli különbségek) és viszonylag ügyesen is tartotta egybe őket, nem éreztem akkora feldobott kőnek.
Megterhelő sorozat, de egynek bőven megéri.
Népszerű idézetek
Near
Catholic Church in a nutshell. All over the world, these small, starving villages with big, fancy churches. Gettin' bigger and fancier, while the towns dry up.
2. rész – II: Zsoltárok könyve
Babú
Annie Flynn: Never made much sense to me. We all say there's a heaven. And it's waiting for us. Then we claw, fight, beg for a few more minutes at the end.
7. rész – VII: Jelenések könyve
Bookwormie
Erin: What happens when we die?
Riley: What the fuck happens?
Erin: So what do you think? What happens when we die, Riley?
Riley: I don’t know. And I don’t trust anyone who tells us they do, but… I can speak for myself, I guess.
Erin : Then speak for yourself. What happens when you die?
Riley: When I die… my body stops functioning. Shut down. All at once, or gradually, my breathing stops, my heart stops beating. Clinical death. And a bit later, like, five whole minutes later… my brain cells start dying. But in the meantime, in between… maybe my brain releases a flood of DMT. It’s the psychedelic drug released when we dream, so… I dream. I dream bigger than I have ever dreamed before, because it’s all of it. Just the last dump of DMT all at once. And my neurons are firing and I’m seeing this firework display of memories and imagination. And I am just… tripping. I mean, really tripping balls because my mind’s rifling through the memories. You know, long and short-term, and the dreams mix with the memories, and… it’s a curtain call. The dream to end all dreams. One last great dream as my mind empties the fuckin’ missile silos and then… I stop. My brain activity ceases and there is nothing left of me. No pain. No memory, no awareness that I ever was, no… that I ever hurt someone. That I ever killed someone. Everything is as it was before me. And the electricity disperses from my brain till it’s just dead tissue. Meat. Oblivion. And all of the other little things that make me up, they… the microbes and bacterium and the billion other little things that live on my eyelashes and in my hair and in my mouth and on my skin and in my gut and everywhere else, they just keep on living. And eating. Uh…. And I’m serving a purpose. I’m feeding life. And I’m broken apart, and all the littlest pieces of me are just recycled, and I’m billions of other places. And my atoms are in plants and bugs and animals, and I a like the starts that are in the sky. There one moment and then just scattered across the goddamn cosmos.
Your turn. What happens when you die?
Erin: Speaking for myself?
Riley: Speaking for yourself.
Erin : No. Not for myself. I’m not the one that died today. She was never awake. When she came down into this little body, this just-forming little body, it was asleep. So all she ever knew was dreaming. She only ever dreamed. She didn’t even have a name. And then in her sleep, that perfect little spirit just lifted up. Because God didn’t send her to suffer through life on Earth. No. This one? This special little soul… God just sent her down here to sleep. Just a little nap. A quick dream. And then He called her back. He wanted her back. And so she went back. Same as she floated down, she rose up above the Earth. Past all the souls in the atmosphere and all the stars in the sky and then into a light so bright. And then, for the first time… she starts to wake up. She’s wrapped in a feeling of love. Just pure, amazing love. Of course she is. She’s pure. She has never sinned. She never hurt a single living thing, not even an ant. And she’s not alone. She’s home. There are people there, she doesn’t know it, but they’re her family. Her grandfather and her great-grandfather, and they love her. And they name her. And then when God reaches down and kisses her head, and the second He says her name, she grows up. In a blink. And she’s perfect. Her body as it would have been on her best day on Earth. Her perfect age. The peak of herself. And they tell her about her mom down here on Earth, and how I’ll be there soon enough. And she’s happy. And nothing but joy for all eternity. And she’s loved. And she isn’t alone. And that’s what we mean when we say Heaven. No mansions, no rivers of diamonds, or fluffy clouds or angel wings. You are loved. And you aren’t alone. That is God. That is Heaven. That’s why we endure all that we endure on this… big, blue, sad rock. I’ll be there soon enough. And I’ll see my father. And my grandmother. And I’ll see my little girl, and she will be happy and safe. And I will be so glad to meet her.
Riley: I really hope you’re right.
4. rész – IV: Siralmak könyve
Bookwormie
Riley Flynn: Stars. Primitive man, they were hunting and gathering and stuff all day long, but at night they just sit around campfires trying to stay warm, stay safe from predators. And they look out across the valleys and they see other campfires, just little spots of light in the landscape, and they know that other people are out there, in the dark. And then, they see these spots of light in the sky. They don't know what they are. They don't have a clue about space or stars or light waves. They just figure they look a hell of a lot like campfires. 'Who must those people be?', they wonder. 'Lighting their campfires way up there?' They start telling each other stories. 'Those people? They must be incredible. Those campfires, they belong to people way more powerful than we ever even imagined, so…' All of it. Every god, every goddess, every religion, every holy war. All of it. Started right up there. Just wondering who the hell could’ve lit those campfires in the sky.
5. rész – V: Evangélium
Bookwormie
Erin Greene: Myself. My self. That’s the problem. That’s the whole problem with the whole thing. That word, “self.” Thats not the word. That’s not right, that isn’t…How did I forget that? When did I forget that? The body stops a cell at a time, but the brain keeps firing those neurons. Little lightning bolts, like fireworks inside and I thought I’d despair or feel afraid, but I don’t feel any of that. None of it. Because I’m too busy. I’m too busy in the moment. Remembering. Of course. I remember that every atom in my body was forged in a star. This matter, this body is mostly empty space after all, and solid matter? It’s just energy vibrating very slowly why there is no me. There never was. The electrons of my body mingle and dance with the electrons of the ground below me and the air I’m no longer breathing. And I remember there is no point where any of that ends and I begin. I remember I am energy. Not memory. Not self. My name, my personality, my choices, all came after me. I was before them and I will be after, and everything else is pictures, picked up along the way. Fleeting little dreamlets printed on the tissue of my dying brain. And I am the lightning that jumps between. I am the energy firing the neurons, and I’m returning. Just by remembering, I’m returning home. And it’s like a drop of water falling back into the ocean, of which it’s always been a part. All things… a part. You, me and my little girl, and my mother and my father, everyone’s who’s ever been, every plant, every animal, every atom, every start, every galaxy, all of it. More galaxies in the universe than grains of sand on the beach. And that’s what we’re talking about when we say “God.” The cosmos and its infinite dreams. We are the cosmos dreaming of itself. It’s simply a dream that I think is my life, every time. But I’ll forget this. I always do. I always forget my dreams. But now, in this split-second, in the moment I remember, the instant I remember, I comprehend everything at once. There is no time. There is no death. Life is a dream. It’s a wish. Made again and again and again and again and again and again and on into eternity. And I am all of it. I am everything. I am all. I am that I am.
7. rész – VII: Jelenések könyve
MyrtilSol
A testem minden atomja egy csillagban kovácsolódott. Ez az anyag, ez a test végső soron csak üres tér és szilárd anyag. Csak nagyon lassan rezgő energia, és nem létezik olyan, hogy én. Sosem létezett. A testem elektronjai elvegyülnek és táncolnak a föld elektronjaival, és a levegőéivel, amit már nem lélegzek be. És már emlékszem, hogy nincs olyan pont, ahol ez végetér és én elkezdődöm. | Emlékszem, hogy energia vagyok. Nem emlék, nem önmagam. A nevem, a személyiségem, a döntésem mind utánam jöttek. Léteztem előttük is, utánuk is létezni fogok. És minden más csupán kép, amikre közben tettem szert. Lebegő álmocskák, lenyomatok a haldokló agyam szövetén. És én, én vagyok a villám, ami ott ugrál, én vagyok a neuronokat tüzelő energia, és visszatérek. Pusztán az emlékezéssel egyből haza is térek. Olyan, mintha egy vízcsepp esne vissza a tengerbe, amelynek egész végig része volt. Minden dolog része. Mindannyian részei vagyunk. (…) Mindenki, aki valaha élt; minden növény, minden állat, minden atom, minden csillag, minden galaxis. Az egész. Több galaxis van a világegyetemben, mint homokszem a tengerparton, és erről beszélünk, amikor azt mondjuk, Isten. Az egyetlen. A kozmosz, és a végtelen álmai. Mi vagyunk a kozmosz, ami magáról álmodik.
