Mindent a győzelemért! (1993) 73% 25★

Ilyen lenne egy ideális világban élni.
Ha küzdesz, mindig szegődnek majd melléd emberek, akik kihúznak a szarból. Sosincs úgy, hogy mindened elveszted, és nemhogy az álmaid kergetése nem jut eszedbe, de a mindennapi élelem felhajtása okoz majd gondot.
Szerintem ez egy rendkívül kifényesített sztori. Minden sallang, minden igazi nehézség le van takarítva róla. Valahogy, azt sugallja, ha eleget küzdesz, biztos, hogy eléred a célod. S bár nagyon sok esetben éreztem azt, hogy végképp megsajnáltam, amiért nem lesz eredményes, nekem két dolog is eszembe jutott eközben:
– ha fele ennyi energiát fordít egy másik hobbira, akár NASA fizikus is lehetett volna belőle
– ha csak fele ennyi jó emberrel akadtam volna össze életem során, aki mindig kihúz a szarból vagy segít rajtam, amikor szarban vagyok, akkor most a bahamákon henyélnék, káktélt iszogatva, lebarnulva

Ez nem jelenti azt, hogy másnak nem lehet szerencséje. De okot ad a gyanúra a folyamatos szerencse. Arról nem is beszélve, hogy európai léptékkel ez a film túl amerikai.
– a szegénység ott azt jelenti, hogy mindig van mit enned, mindig van hova menned, mindig vannak barátaid, és bármilyen körülmények között össze tudod, még laza-$@!#% melóval is keccsölni a főiskolád/egyetemi tanulmányaid árát – legalábbis a film szerint
– ha hülye vagy, az az átlagos – legalábbis a film szerint
És hiába dolgozott fel egy életbeli sztorit, a rendezés akadozó és … szerintem lapos, a színészi játék csapnivaló, egyedül a Fortune-t (haha, és nézd meg ezt a nevet, na ki húzza ki a szarból a csávót?) alakító Charles S. Dutton nyújt kiemelkedőt.
A sportból és a csapatból nagyon keveset kapunk, igyekeztek a szenvedést elkapni, ami tulajdonképpen, számomra egy átlagos magyar huszonéves életét írja le (úgy látszik, mi zsigerből tudjuk mi a szenvedés akkor), és nem találtam benne semmi olyat, ami arra adna okot, hogy gyötrelmesnek tituláljam. Egy-két alkalommal sikerült megkönnyezni, mert már-már heroikus dolgokat is bemutat, amire az én lelkem igazán érzékeny:
– egy mindenkiért, mindenki egyért. (ha ez valóban így történt az igaz történetben, akkor azt mondom, hogy ez egy csoda és emiatt valóban lett értelme ennek a feldolgozásnak). Amennyiben nem, úgy az csak ront az összképen és tipikus amerikai nyálcsorgató mainstream parasztvakítás, amivel a nézőket maradásra bírja a képernyők előtt.
Számomra nem jó film, egynek azonban talán ajánlom, mert végig lehet nézni kizökkenés nélkül és még kedves/szép dolgok is vannak benne, de egyébként, így másnapra már jócskán elkezdett szürkülni.

Nem vagyok nagy rajongója Sean Austinnak, és itt is nagyjából egy arccal viszi végig a karaktert.
Amúgy szép film, Rudy kitartása dícséretes és ha a fele is igaz a történetnek, nagyon kalandos életúton jutott el céljához.

Meghatódtam. Régen láttam filmet, ami ennyire motiváló lett volna és egy ennyire tiszta személyiségről szólt volna. Nem tudom, hogy a valódi Rudy tényleg ennyire alázatos, ugyanakkor rendkívül céltudatos ember volt-e, de ha csak fele ennyire is volt az, akkor is követendő példa a hozzáállása. Mindig is irigyeltem az ilyen embereket, akik ennyire tudnak küzdeni az álmaikért, na meg azért is, mert ilyen biztosan tudják, hogy mit akarnak.
Láttam az utóbbi időben egy pár amerikai focis filmet, már ideje volt egy olyannak, amiben tényleg a játék iránti szeretetre helyezik a hangsúlyt és nem a vallásra vagy épp a pénzre.
Egy valamit nem értek és az nem is annyira a filmmel, hanem a való élettel kapcsolatos: spoiler