Meomchoogo Sipeun Soongan: Eobawoottaim (2018–2018) 85% 22★

Most én leszek a kekec kukac, aki hajszálnyira le fogja húzni a %-kot :) kár, hogy nem lehet 9,5-t adni :) Nézzük csak a sztori abszolút semmi extra, mégis valamilyen szinten nagy kérdéseket feszeget. Milyen lehet, ha tudod mások pontosan mikor halnak meg? és milyen, ha tudod neked is már csak napjaid vannak hátra? mi van, ha találsz egy embert, aki késlelteti a halálod, ha a közelében vagy és milyen az mikor rájössz lehet ez neked jó, de vele mi lesz? Amikor tudod hajszál pontosan mennyi időd van hátra és el kell döntened, hogyan éled le ezt az időt… mégis maga a sorozat megmaradt egy nagyon kellemes hangulatban a végső dráma ellenére is. Ebben nagyon nagy szerepe volt Mika karakterének és azt kell mondjam tökéletes színésznőt találtak a szerepre. Lee Sung Kyung hangjától kirázott a hideg annyira gyönyörű volt, mikor énekelt…ha szomorú dal volt vele sírtam , ha vidám volt nekem is táncikálni lett volna kedvem:) Mintha az egészet az ő hangjára írták volna:) Lee Sang Yoon-t a Master in the House-ból ismerem , mást még nem láttam tőle :) abban az elején annyira kis hallgatag volt, mégis minden résszel egyre jobban megkedveltem:) Fura volt rendesen szerepben látni :) főleg, hogy mennyit beszélt:D megszerettem a hangját :) Karakterekben imádtam Do Ha két legjobb barátját a testvérpárt :) megzabáltam őket:) minden embernek egy ilyen legjobb barátnőt ! és milyen cukik voltak az öcsivel :))) Hála az égnek a szerelmi háromszöget sem erőltették , kivéve persze Ms Bitch no 1-t :P
Végül miért voltam képtelen megadni a 10 pontot? a legvégéért… képtelen vagyok elmenni afelett, hogy zéró magyarázatot kaptunk a végén. Konkrétan lenyomtak a torkunkon egy „mert Csak”-t , aztán örüljél… az én fantasy lelkemnek ez nagyon rosszul esett… persze szép és jó lett, örültem is, de azért valami ici-pici magyarázatot azért összehozhattak volna…
Kinek? romantikus szösszenet, aranyos pár, sok mosollyal végén azért érzékenyebbeknek egy tízes zsepi tuti elkél. Szép musicales betétdalok, szerethető karakterek :) Kikapcsolódásnak tökéletes a hibái ellenére is :)
Utólagos update: rég láttam olyan sorozatot, ahol ennyire orrba vágóan sok „bújtatott” reklám volt:P

Kezdem a negatívumokkal azt hiszem.
Nekem a legfájóbb pont ebben a sorozatban az, hogy kb. 10 részen keresztül megy a tömény szenvedés, majd hirtelen az utolsó részben mindenki fantasztikusan boldog, minden tiszta rózsaszín cukormáz, bele is fullad majdnem az ember. Sok volt ez így számomra. A másik, hogy nem túl jól zárták le ezt az egész idővel kapcsolatos dolgot. Egyáltalán nincs kidolgozva, igazából csak vakarod a fejed, hogy akkor ez most miért is történt így, meg úgy általában mi van? :D

Maga a sztori érdekes volt, (de még mindig bele lehetne kötni ebbe az idő témába,)
nagyon is nézette magát, sokat nem is aludtam tegnap este, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kapcsoljam be a következő részt. Az első 7 epizódot nagyon élveztem, ha végig hasonló maradt volna, akkor tuti 10 csillagot is adok rá, de aztán jöttek a drámák. Oké, ezzel sincsen baj, nagyon szép jeleneteket köszönhettünk nekik, tanulságos, érzelmes. Viszont mikor kettősünk kezdett szenvedni egymással, nekem egy hajszálnyival több volt már a kelleténél.
Amit viszont nagyon szerettem ebben a drámában, az a zenés betétek voltak, Sung Kyung hangja gyönyörű, még sokáig el tudnám hallgatni. :) Szeretem a musicaleket is, így nálam ilyen téren nagyon feküdt a dolog. A másik erőssége a sorozatnak a karakterek és az őket megformáló színészek voltak.
Lee Sung Kyung-gal még az It's Okay, That's Love-ban találkoztam, azonnal megszerettem és itt sem kellett csalódnom benne, sőt! Nagyon jól hozta Mika karakterét. Abszolút passzolt hozzá a szerep, és a hangja, ja arról már beszéltem. :)
Az abszolút meglepetés számomra Lee Sang Yoo-n volt. Még egy drámában sem láttam eddig, ezt sürgősen orvosolni fogom, mert az a mosoly és a csillogó szemek engem már a legelején levettek a lábamról. Szerintem a játéka is teljesen okés volt, talán még Mika karakterénél is jobban megkedveltem. Szuper mellékszereplőket kaptunk, nem írok mindenkiről, de komolyan, nagyon jól sikerült a casting, odatették magukat a színészek. Mika családját nagyon bírtam, főleg az kisöcs-barátnő vonalát. Néztem volna még! :) Im Se Mi sem volt semmi, a végére már nagyon akartam utálni, de valahogy mégsem ment, Do Ha családját már annyira nem zártam a szívembe, de ez nyilván dicséri a színészek munkáját. Akit nagyon kedveltem még a sorozatban, az Oh asszony volt. Kim Hae Sook sok filmben megfordul, de én még sosem csalódtam a játékában. Szerencsés volt, hiszen szuper karaktert kapott, egy bölcs, vidám, gondoskodó idős barátnőt kellett eljátszania. :)
Oh, a rendező úr(fiú)ról majdnem meg is feledkeztem, pedig ő is jó kis figura volt, és szerettem, mikor Mika kicsit megtaposta az egóját. :D Ő is sokat alakult a végére. :)
Hosszúra nyúlt az értékelés, nem jellemző rám, de most ennek ki kellett jönnie. :)

Ez egy szerethető valami. Nekem tetszett az alapötlet, és a kérdések is, amiket feldob, viszont vannak benne tök értelmetlen válaszok… spoiler spoiler
Az eleje sokkal jobb volt, a végén túltolták a csajok rinyálásait.
A musical-es részek viszont nagyon rendben voltak. Wi Jin és Sung Hee párosból kaphattunk volna többet is, nagyon aranyosan tolták, és a rendező úrból is.
Lee Sang Yoon nekem jobban tetszett az On the Way to the Airport-ban, de itt sem volt rossz. Viszont a Mikát játszó csaj, eddig még minden szerepében, amit láttam, nagyon irritáló volt (Cheese in The Trap, Doctors), ki sem néztem volna belőle, hogy ilyen jól énekel, és hogy megállná a helyét egy musicalben is, ez meglepetés volt.

Nagyon tetszett; az a fajta édes-bús romantikus sorozat, ami szeretek. Épp kellő arányban volt benne romantika, humor és dráma, szerencsére egyik sem kerekedett felül, nem lett csöpögős vagy nyálas és nem fakasztott könnytengert, de azért kellett a zsebkendő.
Remek volt a zene, tetszettek a színészek is.
Az egyetlen dolog, ami miatt csillagot vonok le, az az iszonyatos mennyiségű direkt reklám ami ebben a sorozatban van… Sokszor kimondottan zavaró volt és kizökkentett a történetből, ráadásul nem is arról van szó, hogy valamit isznak vagy használnak, hanem konkrétan beszélnek is róla, hogy „idd meg ezt a remek vitaminport, mert ettől energikusabb leszel”, és esküszöm látszik a színészeken, hogy mennyire utálják, hogy ezt el kell mondaniuk.

Akárki akármit mond én ezt imádtam minden hibája ellenére. Tény, hogy picit elfogult vagyok, mivel Lee Sung Kyung doramáról van szó, akit a debütálása óta követek.
Ettől függetlenül kissé félve kezdtem el a doramát, mivel Lee Sang Yoont ezelőtt csak az Angel Eyes című doramában láttam, ott viszont abszolút unszimpatikus volt. Szerencsére itt már más volt a helyzet. Továbbra sem fog a nagy kedvenceim közé tartozni, de itt legalább már „megbarátkoztam” vele.
Tetszett az egész mondanivalója. Nem tudhatod mennyi időd van hátra, így próbáld meg úgy élni életed minden napját, mintha az utolsó lenne. Szerintem az órák kialakításánál kicsit lehettek volna kreatívabbak, dehát nem lehet minden tökéletes. :) A hideg kirázott vagy éppen mosolyt csalt az arcomra, amikor Mika énekelt, gyönyörű.
A karakterek közül egyedül Bae Soo Bong volt az, aki egészen a végéig az idegeimre ment. Hihetetlen mennyire nehéz felfogású, ádáz nőszemély. Annyira sikerült megutáltatnia magát, hogy még akkor sem tudtam sajnálni a végefelé, amikor „kellett” volna. Illetve sokszor Mika édesanyját sem volt könnyű elviselni. A doktor-titkár testvérpárost viszont nagyon szerettem, szerintem könnyen megszerethető karakterek. Valamint úgy vélem mindenkinek szüksége lenne egy ilyen barátnőre/barátra, mint Mikáé, Sung Hee mindig kiállt érte és mellette volt.
Mika és Do Ha édesek voltak együtt. Mókás volt, amikor Do Ha próbálta kiűzni Mikát a gondolatai közül. Na meg a mozis jelenet. Ha választanom kellene egy kedvenc jelenetet a doramából biztos, hogy ez lenne az. ❤
A lezárás nekem picit összecsapott volt, hirtelen minden rendbe jött anélkül, hogy konkrét választ kaptunk volna az egészre. Ettől függetlenül végig élveztem. :)