Woojooui Byuli (Three Color Fantasy 1.) (2017–2017) 84% 16★

Ez egy csodálatos kis tündérmese arról, hogy minden percet értékeljünk, a kimondott szavaknak is súlya van. Az egész sorozatot belengi egy olyan lebegős gyengéd érzés, amikor az ember úgy érzi egy puha felhőn pihenget és minden szép és jó , de mégis valahol legbelül érzed ennek nem lehet jó vége….Ilyen szempontból nagyon hálás tudok lenni a készítőknek, kétszer is elmehettek volna a csepegős nyáltenger felé és mégsem tették. Azért annyit hozzá tennék az utolsó pár percre készítsetek zsepit:P Nem kell sok belőle,de őszintén nem fogod tudni most miért is sírsz pontosan ^^

Az EXO az a csapat ahol, ha nem mindenki a biasod, akkor szimplán nem vagy EXO-L. Maximum nem mindenki egyszerre az, hanem ilyen hullámokban érkeznek. Na, én most élem a Kim Junmyeon erat. És ez egy nagyon jóféle időszámítás <3
Szuper édes kis léleksimi.
Amiért extra hálás vagyok, hogy ugyan mézesmázosan, de foglalkozik a halállal. Ami igazából fontos lenne. Olyan szinten tabusítjuk ezt a témát, hogy az már fáj. És ennek eredményeként, csak abszurd helyzetek jönnek létre, amikor konkrétan a gyászoló még nehezebb helyzetbe kerül mint bármikor azt megelőzően. (Zárójel bezár.)
Tény, hogy elég csöpögős, de nekem erre volt most szükségem. Viszont azért lehet kuncogni is rajta bőven.
És a főszereplőink kémiája nekem nagyon is működött.
A dalok meg csak egy kis hab a torta tetejére.

Amellett, hogy egy nagyon aranyos darab csöpögős jelenetekkel és azzal a gyönyörű dallal, komoly témát dolgoz fel. (spoiler) Én azt éreztem néha, hogy ezzel a cuki lánnyal kicsit túl rózsaszínfelhőssé alakították a történetet, ezért engem nagyon nagy hatás nem ért, amikor ezek a spoiler jelenetek voltak. Viszont a vége rendesen meglepett, spoiler. A tanulsága hasonló az ilyenfajta témát feldolgozó filmekhez, de az a “bakancslista” szerintem adott neki egy pluszt. Nagyon ötletes.
Az a kiskutya milyen cuki, tejóég! És amilyen ruhát adtak rá. :DDDD
Csak, hogy még egy utolsó belekötésem legyen: a megbocsájtás szerintem igenis szándékos döntés és nem független tőlünk. Megbocsájtani nem lehet, mert “csak úgy jön”. spoiler

Ez egy tündéri kis gyöngyszemecske, nagyon megható történet. Érdekesen hozták össze a szálakat a végére. A lezárásnál majdnem azt hittem átcsap egy csöpögős nyáltengerbe, de szerencsére ezt sikerült elkerülni.