Mellékhatás (2020–2023) 84% 72★

Erős sorozat mind cselekményben, zenékben, szereplőkben, hangulatilag, képi világában, szóval sok szempontból tudja, hogy döbbentsen meg, hogy tartsa fenn az érdeklődést, hiszen nem mindennapi témát dolgoz fel. Engem nagyon megfogott az előzetes ajánló, bár én eredetileg Sztarenki Dóra érdeklődőjeként kezdtem bele, rá voltam főként kíváncsi, végül mégsem miatta néztem végig ezt a 10 epizódot. Az első hét rész többé-kevésbé összeszedett volt és érdekfeszítő (az embrióátültetés paradicsommaggal ZSENIÁLIS ötlet, de komolyan, egyszerűen WOW), megfigyelhető volt az érdekes operatőri munka, a borús képiség, ami már előzőleg is nagyon tetszett a sorozatban, az egymást követő cselekményszálak és konfliktusok, a valószerű párbeszédek (na, ezek tényleg azok, nem valami béna szappanoperás dumát írtak meg), egyszóval minden klappolt, és ritka módon tetszett az egész összességében, amit ugye a mostani magyar sorozatokról nem tudok elmondani. Aztán az utolsó három rész viszont kezdett nagyon „elszappanoperásodni” az egész apus bulival. Berta „nóráskodása” és az egész „legyen minden tökéletes” rögeszméje valahogy mintha a semmiből jött volna, eddig nem ilyennek ismertem meg a karaktert. Ott nekem átment erőltetett menetbe a 8. epizód, kívülről nézve nagyon kínos volt. Na, és innentől kezdve a Széphelyi névre nem tudtam nem spanyol drámás Alejandroként gondolni. És ez fogalmam sincs, hogy miért van, de Széphelyi doktor hallatán… Brr.

Viszont, ami kínos volt, de nem erőltetett, az Berta és Zoltán kapcsolata. Összetett egy házasság. Nagyon jó színészek, irtó kellemetlen helyzeteket tudtak okozni, én is hihetetlenül kínosan éreztem magam a jeleneteikben néhol. Jók, nagyon jók.
Dorka is jó, teljesen eltérő szerepet alakít, de illik hozzá Anna. Ludmannék megformálói is kellően lealacsonyítók és sznobok.

Rengeteg kiforratlan és lezáratlan szál maradt, én elég biztosra veszem, hogy lesz folytatás, hiszen a Zoé-szál, Móni, Anna bátyja és az utazás, Berta-Sziszi… Sok minden van még itt a Ludmann-Széphelyi akció mellett, amit még be kell fejezni.

A káromkodásról még annyit, hogy a nézők, akik emiatt kaszálták a sorozatot… hát mit lehet erre mondani? A valóságban mindenkinek szappannal van kimosva a szája, nemde?

Nem éreztem túlzásnak a káromkodást. Ezt azért éreztem fontosnak először kiemelni, mivel a legtöbb kommentelő, véleményező erre hivatkozva fújja le a sorozatot. Nem túlzás. Van, aki nem bírja ezt befogadni, igen, és tényleg nem kéne túltolni egy olyan adásban, amit egy országos tévécsatorna közöl, ez is tény, viszont! ha valósághű akar lenni a sorozat, akkor ez elengedhetetlen.
A sztori erős. Nemcsak a béranyaság miatt, hanem a többi mellékszál életszagúsága miatt. Szinte mindegyik rész után volt min elgondolkodnom, és basszus, ez kell a mostani embereknek, és annyira örülök, hogy egyáltalán létrejött, megvalósult ez a sorozat, és hogy ilyen baromi jó lett. Igazán kellett már ez a magyaroknak.

A Mellékhatás, mint megannyi pályatársa, egyelőre görgeti a feszültséget, csupán mentális horizontunkon jelezve azokat a hullámtörőket, ahol az emberi sorsok a falnak csapódnak. Ha ugyan csapódnak; azt ugyanis még nem tudjuk, hogy a készítők szerint Magyarországon élni tragédia, vagy csupán tragikus. Amilyen fondorlatosan az írók eddig a szálakat szövik, amilyen igényes a rendezés, valamint a hullámvölgyektől mentes színészi játék, a sorozat mindenesetre maximálisan megérdemli a harmadik évadra történő visszatapsolást. Ha más miatt nem, akkor azért, hogy végre rájöjjünk, összességében tulajdonképpen kiért, vagy miért is izgulunk az RTL-en, az állami kisgömböc elől közös hajóban menekülve.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/06/17/mellekhatas-2-evad…

Egy meglehetősen erős atmoszférával rendelkező, felnőtt tematikájú sorozat a Mellékhatás, amely folytatásért kíván az egyik részen, míg viszonylagosan lezárt a másik részen. Az orvosi dráma nem is a fő történeti szála miatt az egyik legerősebb hangulattal bíró magyar sorozat az elmúlt évekből, hanem a mellékszereplők saját személyes kálváriája és az azt megtestesítő színészi játék az, ami szerintem inkább szerethetővé és erőssé tette ezt a sorozatot, még akkor is, ha a fő hangsúly az orvosi ügyeken volt. Nem mindenki számára befogadható a felnőtt stílusa, melankolikus képi világa és komor élethelyzetei miatt, nem beszélve az átlagemberektől merőben eltérő anyagi- és tematikai helyzet miatt, de aki ad neki egy esélyt, az nem fogja megbánni, hiszen az Alvilág után az utóbbi évek egyik legegyedibb és leghangulatosabb magyar sorozata. Várom a folytatást!

Értékelés: 8.5/10

Nehezen indult a második évad, pedig már nagyon vártam. Sokáig lassan haladt a cselekmény, kicsit szappanoperásnak is tűnt, de a második felére felpörögtek az események és a színészi játékok is egyre jobbak lettek. A végén még egy kis Kisváros-hangulata is lett. Remélem a folytatásban is hozzák a minőséget és nem csúsznak el a dolgok az erőltetett irányba.