Második műszak (1984) 63% 11★

Erről a bizonyos „háborús hátország a férjek, apák, gyermekek bevonulása után” témáról rengeteget kellene és lehetne beszélni, de kétségkívül kevésbé érdekes vagy izgalmas, főleg látványos ez a tematika, mint a háború a maga véres és mocskos közvetlen valóságában. Főleg izgalmas a kérdés, mi történik, amikor a két szféra újra találkozik, hazatér a feldolgozatlan traumákkal terhelt katona, és ott talál valamit, ami reményeivel szemben már alig hasonlít arra, amit hátrahagyott.

Lehetne ez a bizonyos Második műszak meghatározó, lenyűgöző dráma a gyári munkára kényszerített amerikai asszonyok sorsáról, meg egy szerelmi háromszög semmiféle happy endet nem ígérő lehetőségeiről, de igazából mégis a meglepetések filmje marad. Meglepő, hogy Goldie Hawn, akit szerintem mindenki (vagy legalábbis sokan) elkönyvelt egyfajta közepesen hibbant, elvont, elsősorban vígjátéki szerepekre alkalmas kis hippinek, mennyire ügyesen oldja meg ezt a drámai helyzetet. Vagy hogy a műfaji hátterét tekintve szédítően sokszínű Kurt Russell-nek is megy ez a fajta drámázás, igaz, érezhetően visszafogottabb, kimértebb, mint más filmes szituációkban. Meglepő, hogy Ed Harris volt fiatal is egyszer… Na jó, ez illetlenség.
Minden más téren a film talán egyetlen baja, hogy a nem a kilencvenes években készült, amikor ugye az amerikai filmipar nem tudott hibázni, és szegről végről egy hasonló filmes koncepcióból szökkent szárba pár évvel később a Micsoda csapat! is, ami mára vastagon klasszikussá érett. Hangulatában ezt a két filmet mindenképpen érdemes lehet egymás mellé tenni, de a Második műszak a kistesó, a Micsoda csapat! pedig a kiérlelt, sikeres, valóban jól megvalósított variáció ugyanarra a témára.

Korrekt háborús hátországi dráma, valid szerelmi, érzelmi viharokkal, női sorsokkal a fedélzeten – nincs szégyellnivaló, de egyúttal kiemelkedő részegység sem a színen. Akit érdekel a téma vagy a színészek, nyugodtan nézze meg!

Ha csak fele olyan jó lett volna, mint a Bomb Girls már megérte volna megnézni. De meg sem közelítette azt a szintet. Az első 50 perc konkrétan egy masszív nyáladzás volt. Utána végre történt némi dráma, de akkor már késő volt, aztán a végére megint elrontották a dolgot… Már többször kifogásoltam azt, hogy háború alatt miért az a legfontosabb egy nőnek, hogy azonnal legyen valaki az ágyában, amint a férje a frontra megy. Itt is ez volt a bajom. Ráadásul a nagy egymásra találásban sem láttam semmi extrát. Te is abban a műszakban dolgozol, amiben én, jó akkor jöjjünk össze. Kb. ennyi. spoiler
Megtekintését csak pihentagyúaknak ajánlom (átvitt és szó szerinti értelemben is). II. vh-s és dolgozó nős hangulatra senki ne számítson.