Maria (2024) 70% 24★

Legszívesebben újra beülnék rá, várva, hogy megteljen a fejem az ária dallamaival, magasságával és mélységével, mert valahogy már az elején beszippantott és végig megtartott. Én nem szívesen hallgatok operát, de ha érezni az érzelmet a zenén keresztül, akkor lehengerel. Gyönyörű tragikum, amihez oly sok szál vezet, és pont ezért akarnám ismerni minden szegmensét, de egy életet igazán nem lehet bemutatni teljességében (egy filmben), leginkább megismerni egy, néhány ponton. spoiler

Tegnap, mivel egy kolléganőm gyengélkedett, megkaptam tőle erre a filmre a mozibelépőjét, csak hogy ne vesszen kárba. Magamtól valószínűleg nem néztem volna meg, vagy legalábbis egyelőre biztosan nem, de ha már így alakult… Hát jó.

Nos, aludtam rá egyet, de ez a film nekem még mindig nem tetszik. Ahogy az első benyomások után is írtam: ez egy amolyan „kirakatfilm”. Mesterkélt és művi produkció, amiben lélek nem sok van, ellenben akarnokság: na, az rengeteg.

Angelina Jolie-t még mindig nem értem. Azt, hogy miért vannak érte oda annyian, nekem fájt őt nézni. És nem, nem azért, mert annyira jó lett volna… :D Az hagyján, hogy nem nagyon hasonlított Callasra, de azt a fajta őserőt, mediterrán, görögös tüzet és kemény női tartást, amit az eredeti művésznő sugárzott, hát… Nyomokban sem érzékeltem. Csak görcsös és göcsörtös akarást. Jolie nem lényegült át, csak akart. De nagyon. Amikor pedig nem, akkor valami teljesen mást láttam, valamit, ami nekem úgyszólván és egyszerűen mondva csak rettenetesen szerepidegen volt.

Ettől kezdve pedig a cselekmény is szörnyen unalmassá vált. És nem azért, mert lassú filmnek szánták. Egyszerűen sokszor láttunk már ilyesmit, sokaktól. A film humora is érdekesnek nevezhető: inkább fárasztónak vagy agyzsibbasztónak mondanám, talán egyszer vagy kétszer sikerült tényleg komolyabban felnevetni menet közben a kétórás etap folyamán. A dráma pedig lagymatag. A Jolie által megformált figura szinte szánhatatlan és végtelenül antipatikus. Callas tényleg nehéz természet volt, de ennek ellenére remekül „el tudta adni magát”. Itt ez az üzenet nagyon nem sikerült.

Aki jó filmet szeretne nézni Maria Callasról, az válassza inkább Franco Zeffirelli alkotását. Fanny Ardant magasan veri Angelinát a címszerepben. (Egyedül az operát tátogós részekben nem, azok ímhol pontosabbak, ellenben azokat meg itten Jolie nem kicsit túljátssza. Vagyis, nem játssza, inkább csak „imitálja”, s ettől nem erős és megható vagy szép lesz a látvány, illetve az alakítás, csak rettentően kínos.)

Valahogy végig olyan érzésem volt, hogy ez a film azért készült, hogy Angelina Jolie egoját és női önbecsülését kicsit megcirógassák. Hogy egy igazi dívát játszhat nagyvásznon!… Na, persze. Az akarnokság…

Nem, nem tagadom: nagyon nem szeretem Angelina Jolie-t, ellenben, ha jól csinál valamit, azt ahogy mindenkinél, nála is elismerem. (Az „Elcserélt életek” című filmben például valóban hatalmasat alakított. De ez… Ó, egek. Szeretném hamar elfelejteni.)