Magyarázat mindenre (2023) 80% 122★

Kezdjük a végén. Ez egy jó film. Nem (csak) azért, mert jól van eljátszva, valóságosak a dialógusai és meglepően jól néz ki. Az igény emeli ki, amivel reflektálni akar a valóságra, a mára, a feszítő konfliktusokra. Nem megfejt, nem irányt mutat, inkább csak szemléltet. Van egy cirka 40 éves film, ami ugyanezzel a szándékkal lépett fel anno, abból kultfilm lett. Ebből nem lesz az, de a kapcsolat számomra adja magát, és talán a színészátfedés sem véletlen a kettő között.
Ha a Megáll az idő arról szólt, hogy miként betonozzuk be és örökítjük át a saját mocskunkat, megalkuvásainkat, szerepeinket, történelmünket, akkor Reisz Gábor filmje akár a folytatása is lehetne. Hisz egy olyan világban játszódik, ahol a beton súlya már összetörte és megsemmisítette a társadalmat, de minimum meghasította azt. Itt már nem kell formába önteni az egyént, nincs rá igény. Mindenki tökéletesen elvan a saját sértettségével, sőt kéjesen vagdossa magát, hogy közben üvölthesse, ez is amazok miatt van, ők a magyarázat mindenre.

A Magyarázat mindenre magyar film, de nem csak az érti, aki magyar (ezért is nyerhetett díjat Velencében) – aki viszont igen, az nagyon. Bár tény, hogy ha a cselekménye bárhol máshol zajlana, akkor nagy eséllyel azt gondolnám, hogy ez egy szatíra. Abszurditása azonban rávilágít a hazai szürrealitásokra: a lombkoronák nélküli lombkorona sétányok, kokainozó-kurvázó polgármesterek, ereszről lemászó, buzizó, de közben homoszexuális alkotmányírók országára. Üzenete azonban tágabban is értelmezhető amellett, hogy kiválóan betekintést enged ebbe a valóságba, amiben az országunk egy jelentős része létezik. Ahol emberek csak próbálnak lenni valahogy, és átvergődni az élet útvesztőjén. A főszereplők bámulatos alakítása mellett az utca embereinek rövidebb, időnként szinte villanásszerű alakítása is ezt fokozza. Olyan embereket látunk, akik úgy élnek, ahol és ahogyan mi, akár jobboldaliról, akár baloldaliról, akár az egészre szaró, szerelmes, érettségiző diákról van szó. Pont ezért is gondolom, hogy a lehető legtöbb embernek meg kellene néznie, mert a maga gyönyörű módján senkit sem bánt, és mindenkit véd. A maga módján tényleg egy magyarázat mindenre – legalábbis arra a sokmindenre, amiben most vagyunk, ami foglalkoztat minket, amely nem hagy aludni, amely felbőszít hírolvasáskor, ami megrémít egy választáskor, ami miatt elgondolkozunk egy külföldre költözésen, és ami miatt valamiért, valahogyan mégis itt maradunk, az első sorban.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/10/13/magyarazat-mindenr…

Ezt másfél órából ki kellett volna hozni.

Nagoyn-nagyon sokáig tudtam gondtalanul nevetni a poénokon. Annyira tipik magyarország hangulata volt. Szánalamsan vicces. Ahogy a Gyurcsány – Orbán összefeszülés is egy jó poén tudott (volna) lenni.
Ahogy bekerült az a gusztustalan „huszadrengű senki” újságírókislány, úgy viszont egyenesen nyomasztóvá vált. Onnan nehezebben tudtam nevetni a poénokon. Sajnos tudom, hogy nem így működik az újságírás, off Hízott is a májaim a végén, ami Erikát illeti. Az viszont sajnálom, hogy Ábel nem kapott egy olyan véget, amit érdemel. Rengeteg ilyen asperger-gyanús idióta van a nem megfelelő hely, pont azért, mert peeersze, menjen csak egyetemre. :D

Ez még vicces is lenne, ha nem tudnánk, hogy tényleg így van…

Az első mozifilm ahol neteztem az első 1 órában és még ígyis volt 1,5 óra, vágtam volna nem kicsit..a politikai része, a jobboldal baloldal, a megosztottság bemutatása tényleg jó volt.