Valami madarak (2023) 81% 41★

Hevér Dániel első nagyjátékfilmjének biztatásként szántam ezt a 8 csillagot. Meg, valójában azért is, mert még reggel is gondolkodtam rajta, maradtak a fejemben képek, rezdülések, mosolyok és, ha nálam egy filmnél így van, akkor azt a filmet jónak mondom. 50 felett már meg-meg történik, hogy átfut rajtam az érzés, hogy több van mögöttem, mint előttem, de egyenlőre ezt még óvatosan kezelem. A szülők szempontjából viszont nem. Náluk már , ha nem is minden perces a gondolat, azért ott van az aggódás, a féltés, a hogyan döntenék, ők mit szeretnének dilemma. Nagyon nehéz jól szeretni, és nagyon nehéz, jól szeretve élni. A jól-on van a hangsúly. Azért nehezek ezek a dolgok, mert van, hogy nem egyeznek, van, hogy inkább konfliktust, mint megnyugvást, elfogadást okoznának. Béla és Zoé történetében, de ideveszem Máté (Béla fia) életét is, mindenki „csak” élni akar. A maga módján, a maga meglátásai, a maga jó szeretése, önállósága, igénye és tapasztalata szerint. Az ütközések elkerülhetetlenek. Hevér filmje, bár nem húz le a mélybe és nem emel magasba, érzékeny film. Együtt lehet csoszogni és morcosan az orrunk alatt dörmögni Bélával, aki még élni akar, aki még nem vonná ki magát a forgalomból, de helyette döntenek és együtt lehet menekülni Zoéval, aki meg élni szeretne, aki előtt ott az élet, de, nincs sok lehetősége. A film címe egy mondat a végéből. Egy megrázó mondat. Az eredeti mondatot én sem tudtam megismételni. Ezért is jó ez a film.

szép. lassúcska, akár vontatottnak is mondhatnánk. de annál fontosabbról szól – az öregek „leírásának” bemutatásán túl: maradék méltóságunk visszaszerzéséről/megtartásáról. Szacsvay remek öregúr, és a lány is jó: tök életszagú a dacos motyogásával.

Szacsvay istenkirály, Kizlingert továbbra is inkább nem értem, mint igen, annyira nem artikulál, a film meg limonádé, de a jegyárat megérte.