Magasságok és mélységek (2022) 81% 55★

brutális mélységekbe visz. csodálatos színészekkel!

Jó film volt, de egy kicsit én mást vártam az alapján, amit a Szabad Földben olvastam róla.
Tudtam, hogy sok szomorúság lesz benne, de vártam, hogy lesz majd az is, hogy hogy jön ki a gyászból, és hogy a Hópárduc alapítvány nem csak a legvégén a kiírásban lesz megemlítve.

Nagyon szép film volt a maga szomorúságával együtt. Majd'megszakadt a szívem a kislány gyászjeleneteinél. Érdekes volt de Pál Emőkében egész film alatt a Sterczer Hildát, illetve az ő arcát láttam, majdnem az összes jelenetben. Csodás film, tetszett és ajánlom!

Végigbőgtem. Megrázó, szép film gyászról, feldolgozásról, nyíltságról, és egy olyan életmódról, olyan helyzetről,ami a legtöbbünk számára idegen – sőt, érthetetlen.

Be kell vallanom, már az előzetest látva tudtam, hogy nekem ezt látnom kell!
Egyrészt, mert volt már némi fogalmam Hilda és Zsolt kapcsolatáról (olvastam Révész Szilvia interjúkönyvét Hildával), másrészt egész kiskoromtól kezdve érdekelt a hegymászás világa.
Szóval úgy ültem be a moziba a párommal, hogy bármit is helyez fókuszba a film, én nem csalódhatok.
Az alkotók pedig Hilda szemszögén keresztül igyekeztek visszaadni a történteket. A búcsúzást, az aggodalmat, a reményt és végül a lassú beletörődést, hogy a férje már nem tér vissza.
Szépen visszaadta a film alapvetően mind Zsolt, mind Hilda személyiségének meghatározó részét.
Főleg utóbbiét, aki egyedül maradt két kicsi gyerekkel és meg kellett találnia az utat, hogy „lejöjjön a hegyről”.
Azt hiszem az egyedüli amit hiányolni lehetett a filmben, az az hogy kettejük kapcsolatát nem bontották ki jobban, illetve Zsolt korábbi mászósikereit is csak súrolták.
Az aki látványos jelenetekre számít hegycsúcsokon mászással, az csalódni fog. Ez inkább dráma, lélekrajz. Inkább szól Zsolt és Hilda emberi oldaláról, mint a mászásról, ami meghatározta az életüket.
Személy szerint én imádtam. Gábor hiányolta a mászójeleneteket.
Én mindenképp ajánlanám megtekintésre! ;)

Rég pityeregtem ennyit egy filmen.
Nagyon megrázó.
spoiler

Van, akinek nem tetszett, hogy a hegymászásból nem láthattunk, csak puszta másodperceket, de mivel ez a film nem is a hegymászásról, hanem a gyászról szól, egyáltalán nem hiszem, ennél több ilyen jelenetre lett volna szükség. Azt sem tartom fair kritikának, hogy erről az történetről hegymászós filmet érdemes csinálni, nem pedig gyászfilmet, de azt hiszem, nem lett volna rossz egy két-három részes minisorozat verzió sem, amivel mindenki vágyát kielégíthetik. Az első rész szólt volna Erőss Zsolt hegymászásairól, majd ennek a filmnek a nyitójelenetével ért volna véget, a maradék lenne a második rész, aztán esetleg egy harmadik, ami az ez után történt eseményeket dolgozza fel, és akkor a Hópárduc Alapítvány is szerepelhetett volna (nem csak a végén, feliratban).
De mivel csak ez az egy film készült, nem három, szerintem ennél jobbat aligha lehetett volna kihozni belőle (azért 9 csillag, mert 10-et csak a szívemhez nagyon közelálló alkotások kaphatnak). Sőt, úgy gondolom, hatalmasat ártott volna néhány olyan apróság, hogyha mondjuk nem minden Sterczer Hilda szemszögéből lenne. Volt egy nagyon jó hangulata annak, hogy a telefonbeszélgetéseinél csak őt láttuk, soha nem vágtak el a túloldalra, vagy hogy a Zsolttal zajló interjúkat is Hildán át, azaz messzebbről láthattuk csak.
Egyébként szeretném megemlíteni, milyen tökéletes választás volt Trill Zsolt erre a szerepre. Egyáltalán nem szeretem Trill Zsoltot, sőt. Nem képes semmilyen érzelmet sem átadni semmilyen módon sem, eddig az egyetlen jó alakításai, amiket láttam mind érzelemmentes magas rangú katonák voltak, ami hát nem valami nagy teljesítmény. Viszont amellett, hogy külsőre is egészen hasonlít rá, elmondták a filmben is, hogy Erőss nehezen fejezi ki az érzelmeit. Trill eme tulajdonsága pedig kifejezetten illett a karakterhez, ahelyett, hogy szokás szerint kínos, kellemetlen lett volna. Illetve még Nagy Enikőt akarom kiemelni, mostanában egyre több jó gyerekszínészt sikerül találnunk.
Az évtized eddigi legjobb filmes húzása is ide róható fel. spoiler Annyira sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe hamarabb.
Vilmos meg sofőrködött! Nahát!

Nekem ez most valahogy nem. Régóta érdekelt a film, elég sírós példány vagyok, bekészültem egy doboz zsepivel, meg hát valamiért úgy készültem erre, hogy erős, jó film lesz. Engem ez most nem érintett meg. De úgy egyáltalán. Még én sem tudom pontosan, miért, de mégcsak be sem könnyeztem. Sőt, sokszor untam. Az egyetlen rész, ami tetszett, és amit őszintének is éreztem, az az volt, amikor leleplezték azt a művet róla, és Máté Pétert nyomtak mögötte és konkrétan röhögőgörcsöt kapott Gerda. Na azon a részen én is röhögőgörcsöt kaptam. De egyébként valahogy végig olyan érzésem volt, hogy nem jön át, amit átakarnak adni, nem érzem az érzelmeket, a szövegek olyanok, mintha épp a füzetből olvasnák föl. Szóval nekem ez most sajnos nem.

„A Magasságok és mélységek nagyszerű filmélmény. Főként megható, és elgondolkodtató, de ha arra van szükség, vicces és pozitív is tud lenni.” Hosszabban az alábbi cikkben írtam róla: https://perspektivadiaklap.blogspot.com/2023/07/de-apa-…
(mellékelve rádiós interjú a rendezővel, szintén az én munkám)