Mad Men – Reklámőrültek (2007–2015) 85% 35★

A végére értem ennek a nagyszerű sorozatnak, és miután három hónapig lekötötte a figyelmemet, valamit csak írni kéne róla.
Az eleje szinte a múlt homályába vész, arra emlékszem, hogy az első évad felénél majdnem feladtam, de aztán magával ragadott, és már nem volt megállás.
Ez a sorozat – maga a hatvanas évek. Vagyis a díszletek, a ruhák, a nők frizurája a zene, a folyamatos dohányfüst, az alkohol túltengés, a férfiuralom mindenhol, a színesbőrűek helyzete… és hosszan lehetne sorolni, szóval mindezek bemutatása szinte egyenértékű a sztorival.
Hosszú sorozatok folyamatos nézésénél óhatatlanul beköltöznek a szereplők a saját életünkbe, és esténként ismerősként üdvözöljük őket, és kíváncsian lessük, hogy mi újság velük. Megkedveled őket, van, akit utálsz, van, aki kedvenceddé válik, s amilyen az élet, kinek így, kinek úgy alakul a sorsa.
Egy ilyen rövid kis értékelésben képtelenség visszaadni azt az egészet, amit ez a sorozat adott. Én elsősorban a hatvanas évek miatt kezdtem nézni, nagy korszak volt ez a zenében (Beatles és a többiek) és erről a korszakról elég sok mindent láttam, hallottam, olvastam már. De amit ez a sorozat elért, az az, hogy szinte ott élsz a szereplőkkel együtt, velük éled meg a történelem fontos pillanatait – Kennedy-gyilkosságtól kezdve a Holdra szállásig, velük együtt éled meg a mindennapjaikat – karriertől a magánéletig.
A sorozattal együtt öregszenek a színészek, nőnek fel a gyerekek, változik és mozgásban van minden: a divat, a zenei stílusok, a környezet, az egyéni sorsok, az üzleti sikerek vagy kudarcok – ahogyan csak az Élet.
Nem volt hibátlan ez a sorozat, néha kissé lassú volt az építkezés, még a megszokotthoz képest is, de aztán egyszerre csak felpörögtek a dolgok, hogy aztán megint belassuljanak.
Rengeteg emlékezetes és érzelmes pillanat, drámák, tragédiák, vagy éppen vidám események, stílus mindenek felett…, Mad Men – hiányozni fogsz!

Egészen megreformálja a sorozatírás hagyományait, felborítja a hagyományos narratívákat.

Olyan, mint az élet: történik benne valami látszólag nagy jelentőségű, amire a rutinos sorozatnéző azt várná, hogy na, ennek majd micsoda hatása lesz, majd biztosan így meg úgy folytatódik a cselekményszál, de ez a lehető legritkább esetben jön be. Néha a dolgok csak úgy megtörténnek benne, és ahogy az életben sem lesz minden fontos döntésnek látványos következménye, úgy ebben a sorozatban sem. Egyszerűen imádom, ahogy felrúgja a néző elvárásait, és hiába várod, hogy na, egy megszokott esemény majd hogyan borítja fel a szereplőt életét, ez nem történik meg, mert nem törvényszerű az életben sem, hogy megtörténjen, csak szépen hozzászoktál, hogy egyik filmes trope egy másik filmes trope-ot hoz magával.
Na, itt nem, és szerintem ez a legzseniálisabb jellemzője a sorozatnak.

Amellett pedig soha nem magyaráz semmit túl, a hatvanas évek lefojtott-elfojtott atmoszféráját tökéletesen érzékelteti: a konfliktusok nem mindig bomlanak ki, nem jön a katarzis, csak érzed a meghúzódó feszültségeket, amik csak épülnek, épülnek, de mivel a sorozat egész világa az elfojtásokra épül, így soha nem robbannak ki. Nincsenek didaktikus nagyjelenetek, amikben minden szereplő elmondja a gondját-baját, csak pillantások, visszafogott gesztusok.

Egyszerűen zseniális, amit ebben a sorozatban csináltak az írók, totálisan szembementek mindenféle narratív klisével és történetmesélési hagyományokkal.

Pár évvel ezelőtt végignéztük párommal a sorozatot. Elképesztően erős kezdés után sajnos az utolsó 1-2 évadra elfáradt a sorozat. Ezért érdemel csak 7 csillagot.
Ez még nem vitatja az érdemeit. A Mad Men egy irtó hangulatos, nagyon izgalmas területet mutat be. Betekintést ad a 60-as évek Amerikájának reklámiparába (versengés, konkurenciaharc), közben remek korrajz és amiben különlegesen erős, az a karakterábrázolás. A legnagyobb iparmágnánsokon át, az egyszerű titkárnőkig végigkísér sorsokat. Szépen mutatja a férfi-női kapcsolatokat, a karrierista nőt (aki egy férfiak uralta világban próbál előrébb menetelni a szamárlétrán) szemben a háziasszonyok. A megcsalás, a cigaretta füst és az alkohol mámor szinte elengedhetetlen.
Elisabeth Moss itt villantott először olyan igazán nagyot, innentől kezdve azonban nem nagyon volt megállás számára.
Felejthető befejezés ellenére a Mad Men egy jó kis sorozat, bármikor javasolt az újranézése.