Lúdas Matyi (1977) 89% 364★

Egyszerűen lehetetlen lenne megunni ezt a történetet. Lúdas Matyi, a lúd, Piri néne… Zseniális karakterek, humoros történet és jó zenék. Imádom!

Jó látni, hogy magyar ember, ha külföldivel akarta megértetni magát, anno is lassan és magyarul mondta el a mondanivalóját, hátha. Olvastam a könyvet, nem szerettem a stílusa miatt. A rajzfilm viszont gördülékeny és nagyon szórakoztató. Matyi nagyon szerethető figura, ahogy a lúd is, a szituációkat pedig örömmel várja a néző, hogyan fogja Döbrögit ismételten megleckéztetni a főszereplő. Jó volt nézni és határozottan megállja a helyét ma is.

Megunhatatlan, örök klasszikus ez a mese. A zene, a nyelvezet, a szinkron mind hibátlan! Legalább százszor láttam már, de minden alkalommal ugyanúgy röhögök rajta, mintha először nézném. Rengeteg mondata szállóigévé vált nálunk. :D

A Lúdas Matyi története és jelentősége igazából csak első blikkre olyan banális és magától értetődő: szép és fontos rajzfilm, de maga a történet, Lúdas Matyi jelenségként nyilván több és más, mélyebb kérdéskör, mint elsőre gondolnánk. Nem járunk rossz nyomon, ha keletkezési körülményeit, majd az azóta eltelt két évszázadban a magyar közéletben betöltött szerepét is megpróbáljuk vizsgálgatni – hátha végül mond rólunk, illetve nekünk valamit, hogy az egyik legfontosabb közös történetünk egy bosszúhistóriát mesél épp el, amiben történetesen magyar magyarnak farkasa…

Én nyilván nem mennék itt mélyre ebben a kérdésben, de ne gondoljuk véletlennek, hogy a Kádár-korszakban feltétel nélkül szerették és tisztelték a pökhendi, népsanyargató Döbrögin bosszút álló parasztlegény történetét, noha maga a cselekmény itt bemutatott veleje, miszerint a bosszúvágy, az igazságérzet olyan életút felé tereli Matyit, amire legkevésbé volt parasztként predesztinálva, különös szájízt ad a mesének – ami azonban annyira egybenőtt, beleivódott a kollektív tudatunkba, hogy fel sem tűnik otrombasága. Ez ugye sok más mesére is igaz a nagy közös kincsestárunkból.
A dolog megfordítva is igaz: korunk globalizált világában is abszolút érvényes a Döbrögi legendárium, mindig találunk magunk felett vélt-valós népsanyargatókat, Döbrögik akkor is körülvesznek minket az élet különböző területein, ha Matyi épp nincs a színen egy sem.
Ennek megfelelően: ennek a mesének a valódi főhőse Döbrögi uraság, illetve köre. Ők biztosítják a humort és a katarzist, az ő bűnhődésük és bukásuk gyakorolja a legerősebb hatást a nézőre. Még Matyi alteregói, Biri néne és a csikós fiú is mélyebb benyomást tesz ránk, mint a sértett, bosszúvágytól hajtott, világlátott és kitanított, mégis Döbrögi elverésével foglalatoskodó Mátyásunk. Nem is látjuk sokat a színen, illetve sosem akkor érdekes karakter, amikor épp önmaga. Döbrögi viszont zseniális figura: ütni-vágnivaló tömény ellenszenv, korlátolt talpnyalókkal körülvéve, akik pontosan annyira képtelenek a cselekvésre, gondolkodásra, önállóságra, mint az elnyomó rendszerek káderei általában – ilyen téren a rajzfilm által felrajzolt társadalmi látlelet valójában ugyanúgy rávetíthető a szocialista rendszerre, mint a régi feudális világra, utóbbihoz csak nyilvánvaló felszínén ragaszkodik a mű.
A kivitelezés természetesen a lehető legjobb alapanyagokból táplálkozik: Dargay, Nepp és Romhányi együtt nem tévedhetett, Daróci Bárdos Tamás remek érzékkel nyúlt Liszt Magyar rapszódiához, megtartotta ezek virtuóz frissességét, de a népiesebb „visszahangszerelés” autentikussá is tette őket. Gyerekszemmel a rajzok élénkebbeknek tűntek, de felnőttként is csak gyönyörködni lehet egy-egy jellegzetes figurában, tárgyban, az ábrázolás praktikus esztétikájában.
Írjuk egyébként a magyar közmédia és általában véve a filmtörténeti örökségünk ápolását végző szervezetek javára, hogy az efféle kultikus klasszikusok nemcsak digitális felújításokat kapnak időről időre, de elég jó érzékkel terjesztik is őket, bár közkinccsé mintha a világ minden kincséért sem mernék tenni a kópiáikat – pedig biztos sokan tennék be Youtube-ról vagy más ingyenes stream szolgáltatóról ezt a mesét a gyereknek a kortárs dolgok helyett.

Nem igazán kérdés a tíz pont, minden elgondolkodtató vetülete mellett is komoly kincsünk a Lúdas Matyi történet, illetve annak különböző feldolgozásai.

Röviden tömören:
„Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” :)

Általános iskolában még dívott nálunk a mozibérlet és igyekeztem a téli szünetre kikönyörögni egyet. A Ludas Matyi azért emlékezetes, mert először mentem egyedül moziba a téli bérletemmel. Nagymamánál ebédeltem, majd a húgaim lefeküdtek én pedig kora délután egyedül elmehettem a moziba. Naivul azt hittem, hogy jobban fogok látni, ha közel ülök a vászonhoz, ezért aztán gyorsan helyet foglaltam az első sor szélén. Nos, eléggé sikerült kifordítanom a nyakamat.
Azóta sokat fejlődött a mozibajárási technikám.

Annyiszor olvastam már a könyvet kiskoromban és később is, hogy már éppen ideje volt megnézni a filmet is. És ez az, amiben tudom, hogy nem fogok csalódni. A régi magyar animációk annyira ,de annyira jók voltak, miért nem tudnak ma is ilyen gyöngyszemeket készíteni? Tetszett az ábrázolásmód, a szinkronhangok és minden. Az első álruha volt a legjobb, az olasz építész. Nagyon jót nevettem minden pillanatán. De az orvos is hihetetlen volt. Jó volt látni, hogy hányszor spoiler. Mondjuk…az a lúd jó hosszú életű volt, de szuper társa Matyinak. Biztosan ezerszer újranézős, ahogy a könyv is ezerszer újraolvasós nálam.

Ez egy örökzöld mese. Még most, a 21. században is megállja a helyét a mesék közt.

Boszorkányság!

„Visszajött a kémény!”
Ez a film a mai gyerekeknek is pont olyan élvezetes, mint nekünk annak idején. Végignevették az egészet.
Az volt a terv, hogy addig mi társasozunk. Ez csak félig sikerült: egyrészt alaposan kikaptam, másrészt egy kör társas után leragadtunk mi is Lúdas Matyinál. A zenéje is zseniális, én főleg arra figyeltem most.
De ebből is fogunk idézni sokat itthon, az már látszik.