Jankovics Marcell avatott kézzel nyúlt a magyar népmesekincs ismert és kevésbé ismert történeteihez. A sorozat stílusában a népművészet motívumait használja fel, egyéni, mind a gyerekek, mind a felnőttek számára élvezetet nyújtó képi világot teremtve. A meséket Szabó Gyula mondja el.
Magyar népmesék (1978–2012) 249★
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 90
Várólistára tette 54
Kiemelt értékelések
Most, hogy egy kihívás miatt egy nagyobb adagot (újra)néztem és nem csak a gyermekkori emlékeim vannak, még mindig rajongok a sorozatért. Minden működik. Jankovics Marcell megalkotta a mesékhez tökéletesen illő animációt, a Kaláka zenéje a tökéletes aláfestő muzsika, nem beszélve arról, hogy minden szereplő mozgásához/ hangjához megtalálták azt a népi hangszert, amelyik a legjobban oda illik.. Szabó Gyula nélkül pedig ez a sorozat elképzelhetetlen. Az csak most tűnt fel, hogy néha tényleg olyan, mint egy mesélő bácsi, akinek ez meg az már nem jut az eszébe ("az meg olyan volt, hát nem is tudom milyen…" és hasonlók) Imádtam.
Ezek a mesék sokszor durvábbak vagy merészebbek, mint amiket megszoktunk, de emlékszem rá, hogy ez gyerekként fel sem tűnt, nem hogy megviselt volna. Aki szereti a szürreális, beteg meséket annak a „A hólyag, a szalmaszál és a tüzes üszök” kötelező, „A béka, a kolbász és az egér” pedig erősen ajánlott. Én ezeket imádtam:) Horror rajongóknak pedig „Szegény ember hegedűje” mesét tenném a várólistájára…
Egészen más felnőtt fejjel megnézni ezeket a meséket, mint gyerekként. Úgyhogy nem csak nosztalgiázásként működött, hanem új dolgokat is felfedeztem, ráadásul volt egy csomó rész, ami az én kölyökkoromból kimaradt. Nyilván nem tetszett mindegyik mese, de ettől függetlenül nagyon különleges, nagyon igényes sorozatnak tartom.
Nyilván én is ezen nőttem fel. Imádtam. Sokszor nézős. Mivel furulyáztam gyerekként, a főcímdal is a repertoáron volt.
1. évad
Ezeket a meséket kívülről fújja az emberlánya, egy kivételével: a Zöld Péterre nem emlékeztem. Meg is lepődtem ezen.
2. évad
Ebben az évadban is volt egy ismeretlen, A pulikutya.
Mai napig, mikor valahol, valahogyan valamiért meghallom (vagy csak eszembe jut) Szabó Gyula hangján az „Egyszer volt, hol nem volt…” félmondat, egyből megdobban a szívem. Gyermekkoromat széppé tevő gyöngyszemek egyik igen ékes darabja.
Gyakorlatilag ezen nőttem fel. Gyerekként minden este néztem és a mai napig vissza-visszatérek hozzá.
Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a sorozatot.Most felnőttként sem gondolom másként.Az animáció,a szinkron,a népzene és a néprajzi elemek mind csodálatosak.
ezeken a meséken nőttünk fel. A főcímdalt szerintem bárki azonnal felismeri, amint meghallja, jó érzéssel tölt el. :)
Nagyon szépek ezek a mesék, Szabó Gyula tökéletesen adja elő őket. :)
Megunhatatlan.
Remélem ezek a mesék soha nem jutnak olyan sorsra, mint a nagy amerikai filmek (mostanában). Mindig újranézhetőek és van tanulságuk minden életszakaszban :)
Népszerű idézetek
Szegény medve még most is él. Ha meg nem döglött valamerre…
Köcsög Jankó is fölkerekedett, hogy szerencsét próbáljon. Azért hívták köcsögnek, mert nagyon kicsi volt. Kis köcsög.
Szegény öregasszony, hogy osztán melyen levest tudott főzni abból a kőből, azt én nem tudom, mert ezt a mesét es Kalári néni mondta el nekem. Lehet, hogy ők próbálták, amikor még szegények voltak Bukovinába'.
Éppen föl akarta próbálni [a koronát], mikor megérkezett az óriáskirály a bakmacska hátán. Volt nagy riadalom. Az óriáskirály kitátotta a száját, s az egész királyi udvart bekapta mindenestől, még csak nem is csuklott egyet se.
Csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset! Tűrj te is, mert én is eleget tűrtem s várakoztam.
Kút, adj nekem vizet, vizet viszem pitykének, mert mindjárt megfullad a kökénytől.