Anyja halálát követően a 19 éves amerikai Lucy Olaszországba utazik, hogy a festői szépségű Toscanában töltse a nyarat. A dombtetei tanyaház különös lakói: az író, a szobrász, a műkereskedő valamint a helyi arisztokrácia bolydul fel Lucy érkezésére. Lucy érzi, az igazi apja ebből a társaságból… [tovább]
Kedvencelte 10
Várólistára tette 97
Kiemelt értékelések
Ezzel a filmmel esküszöm, nagyon próbáltam azonosulni, de… nem igazán sikerült. Először is: „19 évesen minden a fiúkról szól.” ? Tényleg? Ez nekem így ebben a formában kimaradt. Persze, nyilván valamilyen szinten érdekelt az ellenkező nem, de nem szólt minden róluk, ellenkezőleg. Ja, és nem fiúk voltak. Még véletlenül sem. :D
Nagy hangsúlyt kap a történetben a szüzesség, és annak elvesztése. Na, itt most aztán volt minden: túlmisztifikálás is, meg lenézés is. Szerintem egyik sem szerencsés. És itt csupán ez a két véglet kínálkozott – egyetlen kivétellel, amiben megmondom őszintén, az utolsó pillanatig nagyon bíztam. Történetesen, hogy: spoiler Nem is tudom elmondani, mekkorát csalódtam, hogy nem lépték meg ezt a készítők. Ha én vagyok Lucy, biztos, hogy a mély, bizalmas beszélgetéseink után őt választom.
Aztán. Az egész kifutott végül egy olyan hülyeségbe (bár sajnos elhiszem, hogy sokaknál a valóság is pont ilyen), hogy csak ennyi a pasiválaszték, akik közül egyszerűen muszáj dönteni még ezen a nyáron, mert ha nem, akkor jaj, mi lesz. Szegény csaj spoiler. -.-"
Alapvetően az összes szereplő irritáló, kivéve Jeremy Irons karakterét, meg a francia – alvajáró – bácsit. :) Még a főszereplő is átmegy idegesítőbe időnként, pedig alapvetően ígéretes lenne. És mégis…
Azzal, hogy ennyi antipatikus ember van egy rakáson, még nem is lenne gáz, megesik. sőt xD De a helyszín… Ettől kellett volna hasra esnem? Ezért vannak oda emberek? Szántóföld, dombok, fák. Na bumm. Láttam én már falun / vidéken is számtalanszor ilyet – helyben, és már úgy is untatott. Plusz meleg van, brr. Én bizton záros határidőn belül megőrülnék egy ilyen helyen, nem ám még költözzek is oda. Akkor már tényleg inkább a szürke köd. :P BÁÁÁR… unatkozó – egymást b****tó – emberek ábrázolásához kétségtelenül ideális.
A film vége felé van egy csavar, amin nagyot röhögtem. Csak mert ezzel kapcsolatban a film ELEJÉN asszonypajtás már nyilatkozik, de ezek szerint világossá válik, hogy hazudott. spoiler :P Már ott is fogtam a fejem, hogy na, ezt hiszi a piszi, de úgy látszik, legalább ez a megérzésem bejött. :P És ez tetszett. xD
A film zenéi úgy 98%-ban zseniálisak. Már amikor nem a film szereplői vernyákolnak. A walkman-jeleneten pedig szakadtam. :D Lucy zenei ízlése kétségtelenül jó, és az a megőrülés ott a szobában egészen fantasztikus lett. :P
Aztán a film vége. Egy idő után már adta magát, de a megvalósítás… Szánalom a köbön.
1) spoiler Szerintem ez így ebben a formában elsőnek elég szánalmas.
2) spoiler És még direkt kéri is, hogy maradjon! -.-" Wow…
3) spoiler U-G-Y-A-N-! Ez nagyon fájt…
Egyébként meg szerintem ha már mindenáron spoiler, akkor spoiler. Ő volt ebből a korosztályból a legszimpatikusabb.
A színészi játék egyébként korrekt. Liv Tyler klasszul hozza – a sokszor idegesítő – fiatal lányt, Jeremy Irons pedig brilliáns. Akit még ki szeretnék emelni, az Rachel Weisz. Tetszett egy ilyen genya píííí szerepben, neki még ez is jól állt. :D
Amikor először láttam, nagyon megérintett, csodálatos, gyönyörű filmnek tartottam. Másodjára már úgy néztem – évekkel később –, hogy vajon tényleg annyira kiváló-e, mint véltem, hogy nemcsak a pillanat varázsa volt-e annak idején a nagy lelkesedésem.
És igen, ez tényleg egy nagy film. Nekem mindenképp.
Bertolucci nem kifejezetten az a rendező, akinek a munkássága kapcsán a szeretet fogalma tolakszik elénk. Mégis ez a filmje valahol sokkal inkább az élet szeretetéről szól, mint a többi filmje. Én legalábbis így látom.
Kifejezett szeretettel ábrázolja a szereplőit, és általában az egész történetet. Persze nem egy keresztény példázatot látunk, de egy Toszkánába helyezett film nem teheti meg – és egyébként is nyilván ezért játszódik itt –, hogy az etruszk életörömöt, mint az élet egészséges szemléletének egyik ősforrását megkerülje, elhagyja.
Valahol nagyon hasonlít a film Sorrentino A nagy szépségére és Ifjúságára.
Mindegyik az élet helyes szemléletét próbálja megmutatni, hogy az élet alapjában véve gyönyörű.
Ettől többet egy művész nem tehet.
Nekem annyival jobb ez a film Sorrentino filmjeinél, hogy van benne azért egy fő szál, egy cselekményív, ami így jobb tartást biztosít a gondolatoknak, apróbb motívumoknak.
Szép. Ez tényleg egy szép film.
De azt nem tudom honnan lopta. Talán az etruszk istenektől. :-)
Népszerű idézetek
El akarok menni. […] Oda akarok menni, ahol… szürke köd van. És a tej megalszik. Úgy érzem, én nem… nem vagyok ide való.
Senki sem olvas Olaszországban. Csupa beprogramozott vélemény. Mi lettünk a monológok nemzete.